Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-11 / 50. szám

s nagy figyelemmel hallgatták az előadást. Házalás által talán 2—3-szor annyi is Összegyűlhetett volna, de én inkább kevesebbet óhajtottam önkéntes szívből, mint többet erkölcsi kényszer által. Kihirdettem, hogy ki, a mit adni óhajt, hozza a papházba. S hoztak is oda még azon délután 15 frt 20 krt; ehhez az egyház adott még 10 frtot s később odahoztak még egyesek 3 frt 50 krajcárt. Összesen 28 forint 70 krajcár. Második utam Torzsára vezetett, hol nt. Kármán Pál egyházmegyénk volt esperese s köztiszteletben álló tanácsbirája fáradozása folytán, október 9-én ép oly szívesen fogadtak, mint Soóvén. Az elmúlt években vallott nagy károk dacára a lelkészi lakba még ugyanazon nap hoztak 53 frt 10 krajcárt, beleszámítva az egyháznak ro frtnyi adományát ; később még utánam küldetett 4 frt 50 kr. Az összeredmény tehát 57 frt 60 kr. A feketehegyi magyar egyház német filiája volt még az, melyben nt. Szilády János — egyetemes ref. egyházunk egyik ékessége — egyh. ker. megyei tanácsbiró szíves hívására prédikáltam. Ezen szegény kis filia is szívesen adakozott az atyafiak szükségére. Az összeg 20 frt és 30 kr. A többi egyházak nagyobb biztatására talán folytatom még a gyűjtést Bács- és Tolnamegyében, de csak a jövő évben. Méltán említhetem itt még fel Machmer Fülöpnek a Banovcével határos Ivance puszta bérlőjének s a missziói egyház egyik buzgó tagjának 100 frtnyi adományát s Venetiáner Sándor rohrbachi (Oroszország) lelkész hazánkfia 25 rubelnyi gyűjtését a célba vett építésre. Fogadják a nt. lelkész urak s adományozók még innen is hálás köszönetünket. Utoljára említem fel, pedig e közleményt méltán be is vezethettem volna, azon a németek között igazán ritka csaknem példátlan buzgalmat, melyet maguk a banovceiek az építésnél való kivetésnél s a teher felosztásánál mutattak. Ingó s ingatlan vagyonuk század részét kötötték le s írták alá (nagyobbrészt már be is adták) az építésre 50 család (köztük csak mintegy 10 földes gazda) közel 1000 frtot ajánlt fel az építésre ! Az építésre előirányzo't összegből még sok hiányzik, de még sem annyi, hogy tavaszszal meg ne kezdhetnők az építést — Isten nevében. S ha ezzel kezdjük meg, hisszük, hogy be is fejezhetjük nevének dicsőségére. Uj-Banovce, 1887. decz. I-én. — Keck Zsigmond, ref. missziói lelkész, * Elismerés az érdemnek. Rövid, de kegyeletes ünnepélynek volt színhelye a b.-diószegi kisded-óvoda nagyterme folyó hó 3-díka, mint Ferenc napja reggelén. Kisdedóvodánk egyik Maecenásának, gr. Zichy Ferenc ő excellentiájának jól eltalált arcképe ez" alkalommal adatott át az óvoda számára. Nyolc órakor megjelent az óvoda helyiségében megyei tanfelügyelő Sípos Orbán úr, hol már akkor a városi elöljáróság, s az óvodai felügyelő-bizottság egybegyűlve vala. Fél óra múlva megérkeztek az uradalom helybeli kastélyából, megyei alispán úr vezetése alatt, a megyei notabilitások, mintegy húszan, kik ez alkalomra, egyszersmind, a grófi urodalomban évente rendeztetni szokott vadászatban részt venni jöttek ki a megye székhelyéről, s gyűltek egybe a vidékről. Tanfelügyelő úr egy, a megérkezett vendégekhez intézett üdvözlő beszédben méltatván gr. Zichy Ferenc ő excellentiájának óvodánk iránt kezdettől fogva gyakorolt nemes szívűségét, körülbelül így folytatta szavait : »hadd lássák — úgymond — a kisdedek, hadd véssék kitörölhetetlenül szívük táblájára, annak a jóltevő főúrnak nemes, szelid vonásait, ki nekik, s irántuk, gyöngéd atyai gondoskodással, annyi ártatlan örömöt szerzett már, s annyiszor bebizonyította melegen érező szívének vonzalmát.® stb. Végül az ünnepelt arcképét leleplezve átadta »éljen«-ek közt az óvoda számára. E beszédre, városi, közigazgatasügyi jegyző ; Szabó János úr válaszolt, a tőle megszokott tartalmassággal köszönetet mondva úri vendégeink azon figyelméért, hogy óvodánkat, mint már más alkalommal, úgy ezúttal is, látogatásukkal megtisztelték. Majd a gyermekek szép éneke, s egy ügyes kis növendéknek a vendégekhez intézett, csinos verses mondókája következett, melynek végeztével, úgy a kisdedek elismerésreméltó vezetése, mint általában az óvodai belső rend, tisztaság és csín felett, a mi az óvodavezetőnő, Darvasy Róza kisasszony nem közönséges tehetsége és érdemére vall : teljes megelégedését fejezvén ki megyei alispán úr, a rövid, de szép ünnepély véget ért. Adjon Isten több ily nemes szívű pártfogót, a hazai tan- és nevelés ügynek, mint gr. Zichy Ferenc ő excellentiája! — Molnár J. * Rövid hírek. Sántha Károly imádságos könyve, melyet a »Luther-Tártsaság« ad ki »Buzgóság Könyvet cím a'att, nem sokára elhagyja a sajtót. A munka, melyet a Társaság bírálói j> egyházi irodalmunkra nézve igazi nyereségének mondanak, a közelgő ünnepekre, ha addig megjelenik, alkalmas ajándéknak ígérkezik. — Interpellatiót intéz Czelder Márton úrhoz Lapunk utján egy pályázó, azt kérdezvén tőle, hogy mi történt azon prédi| káció-pályázattal, melyet már egy éve kihirdetett, de eredményéről még mindig nem értesíté az érdekelteket ? 1... . — A vasárnapi iskolás gyermekek számára a budai jótékony nő-egylet ez évben is rendez karácsonyi ünnepélyt f. hó 17-én d. u. 3 órakor a budai torna-csarnokban — Krisztinaváros Horvát kert — melyre az érdeklődők ezennel meghivatnak. * Adakozás. Vághó Lajos kémesi reform, lelkész úr az általa a dunamelléki egyházkerületnek ajándékozott könyvek elszállíihatása végett készítetett ládák árát j 4 frt 35 frt, mely neki közgyűlési hatarozatnál fogva megtérítendő volt, főt. Szász Károly püspök úrhoz intézett levelében a budapesti reform, theologiai Akadémia convictusára ajánlotta fel, s az mai napon köszönettel át is vétetett Budapesten, 1886. december 4 én. — Farkas József, igazgató. NECROLOG. Koiosy Elvira emlékezete. Szinte 200 évig hallgatott a szent költészet hárfája a magyar nők kezében s szívében, kétszáz éve nyugosznak már: Massai Ágnes és Lilla, Dóczi Ilona és Zsuzsána, Ladoni Sára, Karsai Kata, kik két századdal ezelőtt a férfiakkal versenyeztek s nem ritkán felül is multák őket a szent költészet terén. A világi költészet mezején szép nevekkel találkozunk, de a Dávid hárfáját nem pengetik többé; dal zeng elég, de a legmagasabb szárnyalású hymnus nem találja meg dalnokát. Elaludt, bizony elaludt a magyar női szívekben a szent szikra, mintha megkeserült volna Hypocrene forrása, mely a múzsák szép éneklésére fakadt fel, s a kí abból ivott, a művészet gyermekéül, Apolló fiául avattatott fel, s megszólaltak ajkain a költészet szent igéí! De íme 1883-ban a kecskeméti Katona-ünnepélyre hirdetett pályázaton egy óda kerül a többi közül elő, a pályabírák (az irodalom legjobb nevű férfiai) szinte csodálkozva ítélnék neki a pályakoszorút, ha a pályázati feltételeknek megfelelő volna, de oly magas, oly mély s oly hoszszú, hogy ezek miatt a feltételül kitűzött »szavalásra al/cal-