Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

A segélynyújtás nagyobb szabású és áronnál gyü­mölcsöző ez elvének elfogadása esetén szükségessé válván egyfelől az egyetemes egyház ilynemű összes szükség­leteinek tervszerű kimutatása és a munkatervnek meg­állapítása ; másfelől a Közalap, az egyházkerületek, egy­házmegyék és egyházközségek e célra rendelkezésre vonható tőke-erejének megállapítása, hogy így, a s. ük­séglet és fedezet összemérése útján, maga a munka folyamatba indítható legyen — indítványozom továbbá, mondja ki az e. Konvent, hogy E tervezet közöltetik az öt egyházkerülettel oly végből, hogy nyilatkozzanak a Közalap évi kiosztásra kerülő bevételei egy erre szánható részének ily szerű felhasználásáról; jelöljék ki egyházközségeiket és ezek sorrendjét, a melyeknek befektetéseit és papi állomá­saik megjavítását a megfelelő tőkebefektetések útján foganatosíthatónak tartják; sorolják föl az egyházkerület, egyházmegyék [és egyházközségek ama tőkéit, a melyek ily előlegezésekre a'kalmasak — szóval, juttassák az e. Konventet abba a helyzetbe, hogy a Közalap évi kiosz­tásra kerülő bevételeinek bizonyos hányadát mikép for­díthatja oly segélyzésekre, hogy az E. T. 217. §. a) b) c) pontjaiban jelzett célok azonnal, nagyobb mértékben és allandóan foganatosíthatók legyenek. — Beadja Buda­pesten, 1887. nov. 22.-én — Szász Domokos, erdélyi ref. püspök. A nagy arányokat öltött vita lefolyását, tekintettel a sok érdekes és termékeny eszme fölvetésére, szintén külön alkalomra tartjuk fönn ; most csak annyit jegyez vén meg, hogy az indítvány indokolásában kifejezett bajt, valamint a gyökeres segítés szükségességét a szóno­kok teljes egyetértéssel hangsúlyozták, de a segítés mód­jára nézve a Szász D. proposítiója mellett még mások alkalmazását is sürgették. Fejes István külön módosít­ványban a lelkészfizetések tervszerű fundációját indítvá­nyozta, Mocsáry az affiüáció, Kerkapoly a lelkész-tanító­ságok eszméjét vetették fel, míg Szász Károly mindezen •egítő módoknak kombinatív felölelését s mindeniknek a megfelelő helyen való alkalmizását pendítette meg, az eljárásban legfőbb szükségül azt emelve ki, hogy számba vétessenek mindazon egyházak és lelkészi állomások, me­lyeket egy vagy más módon megsegítni kell. Határozat az lőn, hogy Szász D. indítványa valamint a Fejes I. módsit­ványa a tárgyalás közben fö'merült irányeszmékkel együtt adassék ki az egyházkerületeknek azzal a fölhívással, hogy azok az indítványban foglalt, úgyszintén a módo­sítványban és felszólásokban kifejezett s netáni más rokon eszmék tekintetbe vételével, a kérdést tanácskozás tár gyává tegyék s véleményüket közöljék a Konventtel ; egyszersmind arra is fe'szólíttatnak a kerületek, hogy a dolog megindításához szükséges adatokat összegyűjtvén, már a legközelebbi gyűlésig terjesszék fel a Konventre. A vallástani kézikönyvek ügyében a Konvent által az egyházkerületekhez tett fölhívásra, csak két kerület adott feleletet, nevezetesen az erdélj i, amely kijelenti, hogy készéggel járul a Konvent által teendő egyetemes intézkedésekhez ; és a tiszántúli, mely a gimnáziumi val­lástani könyvek előállításáról maga akar gondoskodni, de a Konventet felkéri, hogy a vallástanítás egyetemes tantervét részletesen dogoztassa ki, s ezt és a rávonat­kozó módszertani utasításokat alkalmazkodás végett kö­zölje az egyházkerületekkel. — A Konvent a más három egyházkerületet felhívja, hogy nyilatkozataikat e kérdés­ben hozzá felterjeszszék. A tiszántúli egyházkerület által a középiskolai ta­nárok nyugdíjazása tárgyában felterjesztett kérvényt a Konvent magáévá tette; méltányolván az indítványban foglalt okokat, s óhajtandónak tartván a maga részéről is, hogy ugyanazon kvalifikációval bíró s ugyanazon, sőt súlyosabb terhet viselő tanáraink, illetőleg ezek család­jainak sorsa az államiakkal egyenlő módon biztosíttas­sék: elfogadja az indítványt s annak kivitelére nézve elhatározza, hogy a val'ás- és közoktatási miniszter fel­iratilag kéressék meg arra, hogy az egyházi középisko­lák tanárainak az államiakkal egyenlő nyugdíjazása tár­gyában a népiskolai tanítók nyugdíj-intézetéhez hasonló egységes nyugdíj-intézet felállítása által miharabb tegye meg a szükséges lépéseket. Az Irodalmi Társaság ügyében, miután az e tárgy­ban megindult mo galom figyelemben tartásával, a tan­ügyi bizottság még a pápai konventből megbízatott s most ennek jelentése a mozgalmat a Társaság megala­kulására elég érettnek találta : á Konvent a püspököket felkérni határozta, hogy vegyék számba kerületökben az eddig történt jelentkezéseket és ajánlatokat s legkésőbb 1888. február l-ig küldjék be a rólok való kimutatást a Konvent világi elnökéhez ; a világi elnök pedig meg­kéretett, hogy ezen kimutatások beérkezése után mű­ködjék közre, hogy a tényleges megalakulás és szervez­kedés megtörténjék. Az egyetemes énekügyi bizottság jelentése következő javaslatokat tartalmazta. Áz egyöntetű és célhoz vezető munkálkodhatás szempontjából minél előbb egy pro­gramm-féle felhivás szerkeztessék, melyben a zsoltárok és dicséretek átdolgozásának s új énekek szerkesztésének alapelvei megallapíttassanak. A felhivás szerkesztésére Szász Károly püspök elnöklete alatt Szilády Áron, Fejes István, Baksay Sándor, id. Kiss Áron és Illyés Bálint tagokból álló központi bizottság kéressék föl, mely ezen kívül a megalakulás (1881) óta időnként beadott éneke­ket, valamint a Begcdi Lajos-féle »Uj énekes könyv«-et megbírálja. Az egyházkerületek hivassanak fel, hogy a kerületi énekügyi bizottság tagjait bejelentsék s a netán készletben lévő énekdarabokat, esetleg bírálatokat Szász Károly elnökhöz beküldjék. Szász Károly elnök hatal­maztassék fel, hogy az egyetemes énekügyi bizottság tag­jait, ha az ügy érdekében szükségesnek látja, Konventen kívül is egybe hívhassa. A Konvent a jelentés alapján a felhivás elkészítését, a központi biráló bizottság meg­választását, a kerületeknek a kivánt értelemben való fel­hívását s végre Szász Károly elnöknek a kért irányban való felhatalmazást elhatározta. Az utolsó napi ülés főtárgya a misszió-ügyi bi­zottság jelentése volt, melynek alapján következő intéz­kedések tétettek. I. A dunamelléki egyházkerületben levő 4 misszió telep közül a beskai misszionáriusnak a már állandósított 300 frt megszavaztatott, egyszersmind az ő missziói területén működő becsmeni tanítónak 1 50 forint, mojaveljei tanítónak 50 frt fizetéspótlék állandósíttatott. A banovczei missziónak tgyszer s mindenkorra 1000 frt segély és állandó 750 frt fizetésipótlék határoztatott. A szelistyei missziónak 500 fit állandó segély, a Tisza Kálmán-falvi missziónak egyszer s mindenkorra 1000 frt, évi állandó segélyül 500 frt, végre a kuczurai missziói leány-egyháznak 5 évre 150 frt évi segély szavaztatott meg. II. A dunántúli kerületben a Selmecbányái missziói egyház számára azon feltétel alatt, ha az egyház szer­vezéséhez szükséges alapot előállítják, egy adminisztrátor lelkész díjazására 500 frt állandó évi segély adatott. A kaposvári missziói egyház részére a mult évben állán • dósíttatott 200 frt évi segély újból megadatott; a pozsony­vidéki misszióra a samarjai lelkésznek 200 forint; az esztergomi lelkésznek a vidékén lévő hitsorsosok lelki gondozására utiáltalányul 200 frt; a köves-kállai lelkész-

Next

/
Oldalképek
Tartalom