Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-12-04 / 49. szám

ket itt-ott még hallhatni a domeszíika ellen. Nagy örömmel hallottuk illetékes egyének ésalegkompetensebb testület nyilatkozataiból, hogy a Közalap berendezése teljesen be van fejezve s az adózás pontos kezelési formákba van öntve, úgy hogy ezentúl már csak a fenntartás folytonosságára van szükség; de még örvendetesebb azon dicséretes tény, hogy e valóban nagyszerű eredmény létrejött minden büntetés nélkül és még panaszolni is csak egyetlen esetben kellett. Szívünkből visszhangoztatjuk a Konvent köszönő elismerését, melylyel derék papságunknak és buzgó espereseinknek egyhangúlag adózott, melyhez bizonyára a református mívelt közönség helyeslése is kész örömmel csatlakozik. Ha sok gondot és némi vesződséget okoz egész év folytában a közalapi járulékok behajtása, most az aratás idejében csak örömmel telhetik el szívünk, midőn látjuk, hogy száz meg száz düledező egyház felsegélésevan folyamatban s száz meg száz szűkölködő lelkész család nyomora nyer enyhületet a Közalap segélyéből! A Konvent bölcsesége most a beszedés ne hézségein is kívánt enyhíteni, midőn szabadságot engedett, ,hogy az egyházak a családfőkre eső öszszegeket akár az egyházi adóval kivessék az illető családfőkre, akár közmunkával beszerezzék, akár közvetlenül a családfőktől szedjék, de az egyház vagyona és rendes bevételei megterheltetése nélkül/ A többség e határozatot, mint a beszedéssen való könnyítés jelentékeny vívmányát üdvözölte, a mi, a kezelők szempontját tekintve, indokolt és érthető örvendezés; de nagyon kell vigyázni, nehogy teljesülésbe menjen az ellenzék aggodalma, mely ez engedményből a Közalap jövedelmének fokozatos csökkenését, s ez altal az egész intézmény elerőtlenedését jósolta. Adja Isten, hogy ne úgy legyen ! Ha a Közalap ügyeinek teljes berendezését tapasztaltuk a mostani Konventen, láttuk több fontos dolognak folytatását, nem egynek megindítását is, melyek szintén örvendetes jelenségek. Említsünk fel egy párt ezek közül is! Nagy erősbítést nyert ez idén is a misszió ügye, melynek területe jelentékenyen kiterjesztetett, budgetjében ismét számos missziótermészetű egyház és lelkészség nyert állandó segélyt s mindezek a külterjes erősödésnek elvitázhatlan jelei, mikre csak örömmel tekinthet minden egyházszerető ember. De hogy a belterjes gyarapodás a külső terjeszkedéssel lépést tart-e, hogy a missziói tevékenység mennyiben építő, milyen sikerű r ezekre s a hasonló kérdésekre a missziói bizottság jelentésében választ nem találhatni. — Ugy hiszem, hogy a misszionárius lelkészek vagy esperesüknek vagy püspöküknek vagy talán az egyetemes misszióügyi bizottságnak szoktak időközönként jelentést tenni. De vájjon nem volna-e rendjén, hogy e részletes jelentések alapján a missziói bizottság évenként, vagy eshetőleg nagyobb időközökben, általános tudósítást szerkeszszeti, mely* bői a nagy közönség is látná, hogy miként elevenednek meg az elszórt, elhalt tagok s miként sáfárkodnak e szórványokban közegyházunk megbízottjai és gyámoltjai. Vájjon nem volna-e helyén, hogy a misszióügyi bizottság a missziói területeken élő hitsorsosok lelki gondozása munkájában az irodalom, s különösen a népies vallásos irodalom támogatását is felhasználja ? Erdély igazgató tanácsa rendszeres szolgálati pragmatikát dolgozott ki a missz. körlelkészek számára, melyben sok praktikus utasítás foglaltatik ; nem volna-e helyes, mutatis mutandis, belőle, egyet-mást átvenni ? Általában a misszióról mint a közegyház egyetemes ügyéről egy kissé teljesebb, áttekinthetőbb kép volna ezután nyújtandó, mert az eddigi jelentésekből financialis tételeken kivűl egyebet nem igen lehet megtudni. Láttuk ismét szőnyegre kerülni a gyám- és nyugdíjintézét ügyét, melynek nagy nehézségeit bár a rendezés alapjául elfogadott mostani konventi javaslat sem Ígérkezik legyőzni, de elég alkalmat nyujtand arra, hogy eszméink érlelődjenek, tapasztalataink öregbedjenek, adataink szaporodjanak, a nagyon eltérő nézetek közeledjenek s ez úton az összesimulást előkészítvén, valamikor a szervezés, a cselekvés terére lépjünk. A javaslat kiadatott az egyházkerületeknek azon utasítással, hogy véleményezésükben a Konventen fölmerült eszméket is figyelembe vegyék. Azt hiszem, csak a közügy érdekében fogunk eljárni, midőn nem sokára mind magát a tervezetet, mind a tárgyalás lefolyását olvasóinkkal részletesen megismertetjük. S ha majd ez megtörtént, ha a tervezet mindnyájunk előtt álland, akkor mi is felszólalunk, mások felszólalását is szívesen vesszük ez egyetemes érdekű ügyben. Nagy horderejű kezdeményezés csírái rejlenek a Szász Domokos féle indítványban s még inkább a tárgyalása közben fölmerült több rokon eszmékben. Ezek mindnyája azon nemes célra törekszik, hogy egyházunk eredendő bűne, a nagy szegénység tervszerű munkával lassanként gyökeresen orvosoltassék, főként a tekintetben, hogy a lelkészi fizetések a kor- és viszonyokhoz mért szinvonalra emeltessenek. Ez a kálvinista kongrua ügy, melynek a legilletékesebb helyen való szőnyegre hozatalán még akkor is örvendhetünk, ha, mint a jelen esetben, konkrét javaslat nélkül csak általános eszmék, talán csak ötletek gomolyában tárul elénk a nagy kérdés. Ez is letétetett a kerületekhez gondolkozás, érlelés céljából, s főként a végből, hogy azok a szükséges helyzet-ismertető