Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-30 / 5. szám

kulativ tárgyalásnak s az evangyeliomi öntudatnak egyesítését találjuk. A bonni »Lange« (f 1884) »Philos. hittan« (1849) »Positiv hittan* (1851) s »Alkalmazott hittan* (vagy polemika és irenika 1852) című művei inkább spekulatív eszmék , mint Schleiemacher befolyása alatt állanak, bár a schleiermacheri befolyás itt sem tagadhatja meg magát teljesen. Liebner (1806- 1671) végül a maga töredékes hittanában (1849), mely christologiai elvből indul ki, szerencsétlen kísérletet tüntet föl, mely folytonos ellentmondásba esík a modern eszméknek az orthodox dogmával való kiegyenlítésénél, így a scholastikus színezetű háromságtanban s a kenotikus christologíában. A dogmának »ethikai felfogásában pedig phantastikus constructiókba esík. Schwarz 1

S

) Martansen, Lange és Liebnert »a spekulatív dogma epigonjainak« nevezi. Mondottuk, hogy a közvetítő theologia unionistikus, s ezen unionistikus theologiánál Landerer 1

3

) egy jobb és balpárti irányt különböztet meg. A jobbpárti Neander. Lücke, Nitsch, Sack, Müller, Ilundeshagen, Schenkel, Ebrard és Domex által van képviselve, míg a balpárti irányt az u. n. protestáns-egyleti theologusok képviselik, a kikről a »modern rationalismus* című fejezetünkben fogunk szólani. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy nemcsak egyházkormányzat, hanem egy hitvallási és tan-uniót ís akarnak, miután a tanra nézve a consensus sokkal nagyobb a dissensusnál. u

) Müllert

5

) kísérletet is tett ezen consesusnak a két prot. egyház hitvallásos könyveiből való egységes formulázására, hogy a theologusok és lelkészek ezen egységes formulához legyenek kötve. Nitzsch 1

6

) ellenben az uniónak az egyesítő hitvallásokban létező alapját már a protestantismus kezdetében vélte feltalálni, s azt akarja, hogy az Augustana közös hitvallás legyen ugyan, de az unionismus szellemében egyházilag kezeltessék. Az orthodoxismus ezen egyesítő törekvéseket azzal vádolta, hogy a felekezeti hitvallások érvényét feladják, s annyi bizonyos, hogy azon kötelék, mely az egyházat s a theol. tudományt a régi hitvallásokhoz fűzte, nagyon megenyhült. Egy consensus-hitvallásnak összeállítása pedig a régi hitvallásokból szerencsétlen gondolat, mert az egyes hitvallások önálló érvényét megsemmisíti, az egyházi ellentéteket történetellenes módon megszünteti, s a modernizálás címén a felekezetiség illusióvá válik, a mint ezt Schneckenburger l

7

) Müller ellenében, kissé erősen ugyan, de meggyőzően kimutatta. Vagy tartsuk meg a régi hitvallásokat, ha azok tartalmát irásszerűnek találjuk, vagy ha ujakat kell felállítanunk, a jelenkor szellemi szükségletének megfelelőleg tegyük azt, s így emeljük ki a régi hitvallásoktól a különbséget s viszont az azokkal való megegyezést. Egészen helyesen mondotta erre nézve Schwarz 1

8

): »Ist doch auch von den Mánnern, welche jetzt den Consensus als Heilmittel der Zeit anpreisen, oft genug das Zugestandniss gemacht, dass die ganze Weltanschauung und Begriffsbildung der Gegenwart eine andere sei, als vor 300 Jahren, dass ein grosser geistíger Umbildungsprocess. . vor sich gegangen, welcher bis auf die letzten Grundlagen der Glaubenslehre zurückwirke 1 Gilt doch 12

) I. m. 457—468/1. t3

) I. rn. 356. 1. 14

) E célra alapították a »Monatssclirift für die unirte ev. Kirche« című folyóiratot 1845-ben. ir>

) »üie evang. Union, ihr Wesen und göttl. Recht.« 1S54. Ifi

) »Urkundenbuch der Union,« 1853. ,T

) »Vergleichende Darstellung des lutli. und rel, Lehibegriffs* 1S55. Giider által kiadva, 15

) I. mű I, kiadás 340. 1, von dieser Vermittlungs-Theologie, mit Recht, was Kahnis behauptet hat, dass sie auch die Consensuslehren nicht hat, dass sie in keínem Punkte mehr orthodox ist und besteht die Schwáche dieser ganzen Unionsdoctrin doch in solcher Verdeckung und innerer Unwahrheit, in dem Verstecken einer neologischen Dogmatik hinter den Consensus*, s ezen benső ellentmondás épen az »uniodoctrináknak« hittanában keresendő. Az unió létrejövése céljából nincsen szükség a hitvallások elodázására, míg nem az egyház kebeléből benső szükségességgel máshitvalllás nem születik meg, mert mint Landerer '") helyesen mondja: »Die Union sei nicht conservativ, nicht absorptiv, sondern progressiv in wissenschaftlicher Fortbildung und Erbauung der Gemeinde aus dem Wort, nicht aus SymbolenN Az uniónak ezen »jobboldala* mellett megemlítendő a »baloldal«, mely eredetileg Schleiermacher tanítványai Jonas, Sydow s másoknak képviseletében, később pedig a berlini »Prot. Kirchenzeitungban« 2

0

) nyert kifejezést, melyben rationalisták is találkoztak az orthodoxia s a hitvallások tekintélye elleni közös érdekből. Ezen uniót hitvallásellenesnek, tagadónak mondják, sőt Schwarz, ki azzal fraternizál, egyenesen dogmaellenesnek mondja" Ezen unió általában véve a dogma ellen negatív bírá" lattal lép fel s ennyiben némely vonásokban nagyon r ratíonalistikus keresztyénségnek hódol. Ezen irányná hiányzik a productiv, átalakító erő, mert a mit Schwarz és Weisse nyújt, az nem oldja meg a feladatot. Ujabban a közvetítő theologia két pártra szakadt, u. m. az udvari főpapi pártra (Ilofpredigerparthei), melynek közlönye, a Kögel, Baur, Frommel, Stöcker, Schulze stb. által kiadott »Kirchl. Monatsschrift*, s az u. n. »Evangyéliomi középpárti-ra (Mittelparthei), melynek hivatalos közlönye Beyschlag, halle-wittenbergi egyet, theol. tanárnak íDeutsch. Evang. Blátter« című 1875 óta kiadott című lapja, melynek legfőbb dolgozó társai: Köstlin, Biehm, Schlcttmann, Jacobi, Fricke, Weiss s többen. Dogmatikai tekintetben azonban nincs különbség a két párt között, legfeljebb az, hogy az »udvari theologia« álláspontja merevebb, kizárólagosabb. Egyik főhibája mindenesetre abban áll, hogy a vallást a theologiával, a hitbizonyosságot a dogmatikai kifejezéssel, az evang. keresztyénséget a felekezetiséggel gyakran fölcseréli. így legközelebb a berlini konservativ párt s annak főembere Stöcker, az ismeretes agitátor, az egyházpolitikai kiegyezés tárgyalása alkalmából a Hammerstein-féle javaslatban hangsúlyozta az ev. egyház »nagyobb szabadságát« az állammal szemben, továbbá az egyetemi theolog. tanárok kinevezésénél az egyháznak nagyobb beavatkozási jogát s végül azt, hogy az egyháznak szabad keze legyen egy »bizonyos párt,* már t. i. a protest. egyleti theologia agyonhallgattatására.2

') Az » evangyéliomi középpárt, & melyet a konservativ főemberek gyakran »protest. egyleti tendentiákkal* vádolnak, dogmatikailag véve sokkal szabadelvűbb állásponton áll, mindamellett azonban távol ,<J

) I. m. 358. 1. 2U

) 1854 óta, első izben Krause által szerkesztve Joiuxs, Schwarz, Schweizer, Sydow s mások közreműködése mellett. Ezen tartalmas lap jelenlegi derék szerkesztője Websky Berlinben, ki a hivő és modern orthodoxia részéről gyakori megtámadtatásoknak van kitéve. 21

) V. ö. dr. Szlávik M. : »Romanizáló törekvések a protestantismusbanc cimfí vezércikkét e lapok 1886. folyamának 30. számában; Beyschlag : »Die grössere Freiheit* der evang. Kirche nach römischen Muster 1886; Werner: »Die theol. Fakultaién und die ev. Kirchec cirnű tartalmas értekezését a »Prot. Kirchenzeitung* 1886. folyamának 46. s Holtzmann tanár : »Die Fakultáten der ev. prot. Theologie und der Fali Benderc cimű hosszabb értekezését i. 1. 49, számában.