Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

megvallom, hogy ezen javaslat sem segít a bajon gyökeresen, de a fennálló zsinati törvény keretén belül több kedvezményt adni nem lehet. Ez a kedvezmény az, hogy megtartva a kirovásra vonatkozó szabályzatot, szabadságában hagyja az egyházaknak, hogy akár az egyházi adókkal együtt rójják ki a családfőkre a megfelelő közalapi járulékot, akár ha a körülmények engedik, közmunka vagy más úton szerezzék azt be. A jelen körülmények közt többet tenni nem lehet, azért a javaslatot elfogadásra ajánlom. Kovács Albert. Előadja azon okokat, melyeknél fogva nem tudja a kezelési szabályok változtatását ajánlani. Először ez indítvány szerinte ellenkezik a zsinati törvénynyel, mely nem csak azt rendeli, hogy minden családfői e ki kell vetni bizonyos adót, hanem azt is mondja, hogy minden családfő köteles is megfizetni; a törvény az adó befizetését a családfőre teszi kötelezővé, és nem az egyház más intézményére. A jelen javaslat pedig a törvény ez intentiójával ellenkezik. Másik okom — folytatá — hogy ma már a Közalap ügye a meglevő szabályzat szerint rendezve van ; míg ha ez új javaslatot elfogadjuk, a rendezést új alapon újra kellene kezdeni, mi nagy fáradsággal járna. A nehézségek nagyok voltak, melyek az új rendszer beállításával ismét elől kezdődnének. Fontos motívum még az, hogy e javaslat életbelépésével megbomlana az a szellemi kapocs, mely az egyetemes egyház és az egyén között kell hogy meg legyen. Pénzügyi veszteséget is idézne elő e javaslat, ha törvénynyé válna. Az egyéni adó természete az a csendes, folytonos növekedés, midőn az emberek egyéni érdekei, hiúsága — mint megannyi rugók — előmozdítják a szaporodást. E rugók ezentúl nem működnének, mert az egyén kötelezettsége a köz vállára tétetnék. De nem könnyítene e javaslat az espereseken sem, sőt az újabb beletanulás és beleszokás nehézségeket idézné elő náluk. Szász Károly mindenekelőtt kellő értékére kívánja redukálni Kovács fő ellenvetését, hogy itt az a célzat, hogy a zsinati törvények ellenében többé nem a családfők, hanem a gyülekezetek fizessék a családfőkre névszerint kivetendő adót. Mondhatom — mondá folytatólag — nemcsak magam, de az egész Végrehajtó Bizottság nevében, hogy ilyen célzat ezen indítványban nincs. Az indítvány a kivetést nem kívánja változtatni, hanem csak a behajtás módját. Nem azt mondja, hogy az egyháztól szedessék be valamely jövedelméből, tőkéjéből, hanem csak azt, hogy a beszedés módját az egyház a maga helyi körülményeihez képest, maga határozza meg. Követheti az eddigi eijárást; beszedetheti a domesztikát a többi egyházi adóval együtt; megszerezheti azt közmunkával. És ekkor még talán sokkal erősebben ébred az egyén azon öntudatra, hogy minden embernek az a feladata, hogy ő az egyetemes egyház céljaira áldozzék, midőn saját kezeivel keresi meg azt a mit a domesztikára ad. Hol van itt' csak árnyéka is annak, hogy itt a törvény kijátszatni szándékoltatnék, hogy az egyéni kötelezettség a gyülekezet egyetemének jövedelmére, tőkéjére átruháztatni céloztatnék ? ? Csak azon formának, melyben a kivetés szerint az egyes családfők kötelezve vannak fizetni, csak azon formának megválasztása bizatik az illető gyülekezetre. — Azután nem lehet-e a gyülekezetre annyit bízni, hogy saját alkotó részeinek —- a család tagoknak — fizetési módozatát ő határozza meg ? Hiszen ez bizonyos mértékben eddig is divatban volt. Mert higyje el nt. Kovács A. úr, hogy eddig sem mindenütt az egyes családfők adták össze a domesztikát, hanem a hol az egyénektől azt behajtani nem lehetett, más úton pótolták, alattomosan eddig is kijátszották a törvényt. A jelen javaslat célja pedig az, hogy a törvényen túl menni ne kelljen, de ez világosan kimondassák és az eddigi eljárást a Konvent a maga tekintélyével erősítse meg. A mi eddig is gyakoroltatott szükségből, az mondassák ki most törvényül; s ekkor meg lehetünk győződve, hogy nem játszatik ki a törvény, s hogy ez a Közalapnak nem kárára, hanem hasznára lesz. Mert a Közalap a hivek Összege belenyugvásának és rokonszenvének, nem pedig idegenkedésének gyümölcse leend. Én azt akarom, hogy a 2 millió ref. ember egyikének se essék terhére az a 20 kr kifizetése, akarom, hogy megnyugodva legyen az iránt, a mit tesz. Ennek pedig egyedüli módja: megkönnyítni ezen kötelesség teljesítését. S a jelen javaslat épen ezt célozza. S nem is kell ennek megtanulására sok idő, mert az espereseknek nagy része eddig is igy csinálta, más része pedig könnyen elsajátíthatja, mert ha az ember egy dologban a nehezebb részt begyakorolta, a könnyebbre való visszatérés gyorsan eszközölhető. Én pártolom a végrehajtó biz. indítványát. Vay Miklós br. Pia visszatekintünk a zsinatra, annak az volt az intentiója, hogy maradjon fel az egyes családoknak az önkéntes adakozás joga. Félek, hogy ez eszmén — ilyen formák közé szorítva — sérelmet fogunk elkövetni. Semmi nem lebeg inkább előttem, mint az, hogy a mit a kálvinista ember egyházának ad, azt ne törvény által szorítva, hanem jószántából adja. Az eddigi eljárás annak inkább megfelelt, fontoljuk meg jól a dolgot, mielőtt megváltoztatnék. — Beöthy Zs. distingválván a közalapi járulék kivetése és behajtása között, abban Kovács, ebben a többség indítványa mellett nyilatkozik. A kérdés szavazás alá bocsáttatván, a konvent nagy többsége elfogadta a Végr. Bizottság javaslatát. A határozat enunciálása után kellemetlen incidens következett. Kovács Albert Írásban bejelentette a közalapi jegyzőségről való lemondását, a mi a gyűlésen általános meglepetést és sajnálatot keltett. Hiába kérte Beöthy Zs. hogy vonja vissza lemondását, szolgálja tovább is azzal a példás buzgalommal a Közalap ügyét; hiába hivatkozott Benkö arra, hogy ha ő ezt az eljárást követte volna a közéletben, már régen le kellett volna mondania nemcsak az esperességről, hanem a papságról is; hiába biztosította Filó L. hogy »K. A. úr hivatalos eljárásával és működésével annyira meg vagyunk elégedve, hogy ha újból kellene választanunk, ismét megválasztanánk.... a Konvent iránti tiszteletének adja frappans jelét, ha a többség nézete előtt meghódol:* de Kovács nem akart engedni. Felszólalásában elmondta, hogy 21 évi közpályáján nagyon sokszor maradt kisebbségben, nem neheztelt érte ; de a javaslat elfogadásával a közalapi kezelés egész rendszere (melyet tudvalevőleg Kovács alkotott) halomra van döntve, most már egészen új szabályzatot kell csinálni, melybe ő magát beletalálni nem képes. Majd Révész B., utána Kun Bertalan kérték maradásra e szép szavakkal, hogy »tartsa meg tovább is e féltett kincsünk, kedves intézményünk mellett a dajkálás szerepét.« Végre báró Vay szavaira, melyekben kifejezte, hogy ő tőle sem vehetik rosz néven, ha a Közalapon változtatni nem kíván, de ebből nem csinálhat kabinetkérdést : Kovács A. engedni látszott. Harmadik nap a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Isák János tanító ügyét tárgyalták. Isákot iSSyben tanítónak választottak Alsók-Sarkadon. A megválasztás ellen a község kérvényezett, abból az egyszerű okból, mert Isák nem tudott orgonálni, az alsok-sarkadi tanítónak pedig egyik kötelessége az orgonálás. A hiba ugy esett, hogy a pályázati hirdetésben nem irták ki ezt a feltételt. A konvent a maga bíróságának adta ki