Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

az előtt jelenthetnek, aki magyarul nem akar érteni. — Most pedig miután Zoványi érveiről bebizonyítottam, hogy azokat ő, az én következtetéseim ellen helytelenül alkalmazta és használta, csak az volna még hátra, hogy Bornemiszának saját műveiből vett idézetekkel mutassam ki az ő rer

ormátusságát. De ezt nem teszem most. Ott van a szíves olvasó előtt e tárgyban az, a melyből ezt bizonyítottam; de azt mégis ki kell jelentenem, hogy Bornemisza — mint látjuk — úgy írt, hogy mind hét vallás felekezeten való lelkésztársai joggal a magukénak tarthatták öt: egyik lutheránusnak, másik kálvinistának. Most is úgy áll a dolog; és Zoványi éppen úgy erőlködik Bornemisza lutheránussága, mint én az ő reformátussága mellett. Pro et contra mindig lehet érvelni erről saját műveiből s ne feledjük, hogy ő mindkét hitfelekezetűeknek püspöke volt, s azért kellett így cselekednie. Béke velünk ! Thúri Etele, református lelkés-i. KÜLFÖLD. A Gusztáv-Adolf-egylet 69-ik szánni (legújabb) röpirata. Ilyen röpiratoknak célja a G.-A.-E. ügyét népszerűsíteni és egyúttal ínséges egyházak számára segélyt keresni. A jelenlegi röpirat élén áll Ramsau steierországi egyház építendő templomának rajza. — A röpirat szövege a következő : Kedves hitrokonok! Néhány héttel ezelőtt, f. é. szept. 12—16. napjain ismét megtarthatta a G.-A.-E. Nürnbergben 41-ik évi ünnepélyes nagy-gyűlését. Nürnberg Bajorország legnagyobb ev. városa. Nürnbeggel Istennek embere, Luther, sokoldalú összeköttetésben állott. Nürnbergben élt az a Hans Sachs, ki a wittenbergi csalogányról (Lutherről) dalokat zengett; Nürnberg volt egyike azon városoknak, melyeknek küldöttei Augsburgban (Agostában) aláírták az evangelikus egyház hitvallását; Nürnberget nevezte Gusztáv Adolf svéd király a németországi ev. egyház szemefényének és a miként kimélní szokás a szemet, kíméletből úgy vonult e város környékéről az ott elsáncolva volt Gusztáv Adolí. Nürnbergből kiindulva utazott a mult században a derék Kieszling Tóbiás az osztrák vásárokra, hogy mint kereskedő áruival együtt megvigye az eltikkadt evangélikusoknak Isten igéjét és a szentségeket. Mindezekre emlé keztet minket a kedves Nürnberg városa. Ezekhez járul még a városnak régi és újabb emlékekben való gazdagsága, milyenek dicső templomai,. az ódon városháza, a sírkertek, melyekben sok jelesünk nyugszik. Mindez együttesen közreműködött arra, hogy úgy mint 25 évvel ezelőtt, egyletünk nagyszámú tagjai és barátai újólag Nürnbergbe gyülekezzenek. És ez volt oka annak, hogy az ez évi gyűlésünk, egyike volt eddig tartott leglátogatottabbjainak. Célunk, hogy olvasóink előtt az egyházi Ínséget feltüntető képeket tárjunk fel, hogy újra éleszszük fel egyletünk iránti buzgalmukat. Azért is elvezetünk téged, nyájas olvasó, három oly gyülekezetbe, melyek a nürnbergi gyűlésen az úgynevezett »nagy szeretet- adományra< lettek kijelölve. Az egyetemes egyletnek egyes főegyletei, hazájukban megtartott évi gyűléseiken elosztják gyűjtéseik kétharmadát és a többi részt a központi bizottság rendelkezésére bocsátják. Ez viszont csak év végezte után osztja szét adományait. Ha azonban az egyetemes egylet nagy-gyűlésére megyünk, akkor a 44 főegylet mindenike visz oda magával egy kis összeget, melyhez a központi bizottság is csatolja a maga részét és az ekkép felszaporodott jelentékeny összeget egy kiválóan ínséges gyülekezetet gyámolítunk, a végből, hogy ily módon lehetőleg egyszerre segítünk rajta gyökeresen és juttassuk azt lényegesen közelebb a kitűzött célhoz. Mindenkor örvendetes része a mi gyűléseinknek, valahányszor ezen »szeretet művére* kerül a sor. De van ennek mindenkor fájdalmas mozzanata is. Mert mindenkor három gyülekezet lesz választás alá bocsátva. Legszívesebben szeretnénk akkor egyszerre mind a hárman segíteni. Olyankor úgy érzi magát a gyűlés, mint az atya vagy anya, kiknek három egyaránt szeretett gyermekük, de csak egy ékszerük van, mely fel nem osztható. Melyiknek adják azt oda r Atya és anya ily esetben, szeretetöknél fogva, határozatlanok lennének ; egyletünk is az lenne, ha az egyes főegyletek szeretetére nem számíthatna. Habár három közül csak egynek adhatja is az adományt, annál sürgősebben ajánlja a két más gyülekezetet valamennyi egyes egyletnek részvétébe, úgy hogy valamennyi egylet mintegy e gyülekezetek adósának tekinti magát. És ennek folj tán megtörtént már nem egyszer, hogy azon két gyülekezet, mely a »nagy szeretet-adományt« meg nem kapta volt, egy évvel később utolérte a gyűlés által kiválasztott gyülekezetet. Ez alkalommal a következő három gyülekezet került választás alá : Elversberg rajnai Poroszországban, Hayingen-Algringen Lotharingiában és Hamsau Stájerországban. Ézeknek viszonyairól, a központi bizottság nevében, ennek tagja, dr. Rogge potsdami udvari lelkész tett jelentést. Majd egy óia hosszat tartó előadásban rajzolta ezen szórványos gyülekezeteknek szemléltető, élénk képét, melyet csak vázlatosan adhatunk vissza. Alphabetikus rendet követve, szólt az előadó először a trieri járásban fekvő Elversbergről. Ez egyike a legszegényebb gyülekezeteknek, de mely folyton szaporodik. A telepedők majdnem mind szegény bányászok, kik nem növelik az adóalapot. Ezen most már több, mint 2200 lélek számára a bányahatósági alvó-terem képezi a teljesen elégtelen imatermet, mely még rossz időjárás alkalmával Ís zsúfolásig megtelik. Szakértők véleménye szerint még alig 3 évig használható. Ha azután elérkezik a pillanat, mikor használat alól kivétetik, akkor nem találkozik sem Elversbergben, sem a hozzá tartozó helységekben oly helyiség, mely felényi embert befogadhatna, pedig mindenesetre kellend akkor istenitisztelet tartására, ha mást nem, vendéglői helyiséget választani. Azonban, mely kiszámíthatlan kár származnék abból, ha a résztvevők meg sníkebb helyre szorulnának. A gyülekezet ugyan egyházias, de túlnyomólag katholikus lakossággal áll szemben, hol mindent elkövetnek, hogy az ottani egész vidéket ismét katholikussá tegyék, az egykor teljesen evangelikus Saarbrücken és Ottweiler nevű grófságok, már nagyon túlnyomólag katholikusok és a kathoüzálás folytatódik. Néhány évvel ezelőtt kiadta a trieri püspök e jelszót: »A saarvidéki kath. templomok számát meg kell kettőztetni.« E- t tudva, nem szent kötelességünk-e, hogy ottani ev. hitrokonainkat is juttassuk egy templom birtokaba ? A Gusztáv-Adolf-Egylet segélye nélkül az ev. gyülekezet nem jut ilyennek birtokába, mert annyira szegény, hogy a kir. kormány eleinte habozott, vájjon engedélyezzen-e a templomépítésre egy 300 márkányi évi adót. 524 adózó közül csupán 21 nem bányász és ezen 524 közül 437 tartozik a legalsóbb adóosztályba. Községi pótlék feiébe

n az állami adó 290 percentjét, istentiszteleti