Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-11-06 / 45. szám

Mikor Császári Losi Pál Jenába megy az egyetemre, Csokonai veszi át a tanítást. A csurgói ev. ref. főgymn. levéltárában levő saját kéziratú levelében a költő tudatja Sárközyt (1799. jun. 2.), hogy a tanítást egy hete kezdette el; értesíti arról is, mit és hogyan fog tanítani. Hogy a földrajzon, számtanon, történeten kívül latint is tanított, bizonyítja egy kézirati dolgozat latin nyelven, Phaedrus meséiből. Hogy ezt tanítványai számára, tanítás céljából és pedig Csurgón készítette, mutatják egyes helyi vonatkozású jegyzések a kéziraton, mely az Akadémia kézirattárában található. Csurgón írta Magyar verstarát magyar nyelven, s ezt előadta 1799 novembertől kezdve. Csurgón írt versei többek között ; Az első oslcolázás Somogyban (a csurgói gymn ), Virág Benedekhez című óda, a melyet egy iskolai dolgozat hátlapjára írt; itt írta anacreoni dalai egy részét s pár népies dalt is. Színi előadásokat rendez tanítványaival, előadatja 1799 augusztus közepén Cultura (később Pofók) című színdarabját, mely kiadatlan s teljesen meg van az Akadémia kézirattárában, Csokonai egy tanítványának másolatában. Alkalmazza benne a költő a somogyi népkiejtést is. Bele sző egy-két dalt, melyeket ő maga kisért zongorán. Előadatta még Gerzson dü Malőrö-t s Karnyoné cimű vigjátákot. Utóbbit Csurgőn irta. Az előadáson 1799. szept. 24-én prológképen szavalta a költő Mantua bevétele című versét s epilog volt Sárközy István fiának, Albertnek rövid, katonás beszéde prózában (Szintén csak kéziratban van meg az Akadémiánál). Nevezetessebb fordítása Cs.-nak Csurgóról Virgilius Georgicon jának két első éneke, mely szintén kiadatlan s Toldy E. elveszettnek tartotta. Csokonai egyéniségéről (s csurgói magatartásáról) jól nyilatkozik Gaal László, ki Csokonainak tanítványa volt Csurgón s ugyan itt érdekes apróságokat jegyez fel a költőről. (Ez is kiadatlan). Hagyomány, de Cs. egy pár sora is tanúsítja, hogy szeretett a zöldben tanítani; ezt a kiránduló helyet Csurgón róla nevezték el. Sőt egy kis töredék is fenn maradt az indulóból, a mit olyankor énekeltek. A szobi ref. lelkésznél eredetiben van meg Cs. egy kis levele 1799. aug. 25-ről, melyben kéri az akkori reform, papot, hogy küídje vissza ott felejtett porköpenyét. Vissza jő Jenából Cs. Lósi P., s Csokonai, miután az osztály felállítása elmaradt, eltávozik Csurgóról 1800 telén, tavaszán Somogyból is Szigetváron keresztül. De távozása után is levelezésben áll Festetich Gy. és Széchenyi F. grófokkal, Sárközyvel, Szokolaival stb., utóbbi levelei érdekesek a csurgói, somogymegyei összeköttetésekre, de kiadatlanok. Mikor a költő Debrecenben értesül Sárközytől, hogy húga, Terézia meghalt, egy csinos elegiát ír. Sárközy levelezett Cs anyjával is 1805 után s kifejezi sajnálatát a költő halála miatt. Festesich gr. pedig, később a költő emlékére Keszthelyen fát ültettet. Az ünnepély többi részének leírását, e lap mult számának tudósítása felleslegessé tévén, csak annyit említek még meg, hogy az egész ünnepély méltán azon meggyőződést keltette, hogy az ily irányú összejövetel, a mellett, hogy a művészet oltárán való jó illatú áldozat, a nemzeti közérzület s a szent eszmék iránt való lelkesedés fokozásának is hathatós eszköze. Ez alkalommal is bebizonyult Kölcseynek emez állítása: »Mindig és mindenütt vannak, kik a jót és szépet szeretni s az arra törekvők tetteit méltányolni tudják.* Hőn óhajtom Kölcseyvel együtt, kedves olvasó: »E kevesekhez csatold magadat s mentől szorosabban.* Ourgón, 1887. nov. I. — Kiss József, vallás-tanár. A tiszai evang. egyházkerületi gyűlés folyó évi jegyzőkönyvének 36. pontjához. (E kerületi t. egyházfelügyelők s lelkészek szives figyelmébe). A tiszakerületi í. é. jegyzőkönyv 36. pontjában, mely az egyházkerületi tanítóképző intézetről szól, következő előterjesztés és határozat foglaltatik : »Püspök úr jelenti, hogy értesülvén a sárosmegyei kir. tanfelügyelő utján, az intézeti tanárok közt kitört azon visszály felől, mely nek következtében ZsarnovitczkyIstván igazgató Gamauf György és Fabriczy János tanárok által uzsoráskodással vádoltatott be nevezett tan felügyelőségnél, azonnal a helyszínén személyesen vizsgálatot tartott, mely a vád alaptalanságát de.i é ki, a mennyiben Zsarnoviczky István a hozzáfordult egyes növendékeknek adott ugyan magasabb kamatra kölcsönöket, de azt az ifjúsági alapból lette s a kamatokkal ezen olap javára mindig hűségesen beszámolt. Ezen püspöki jelentéi sajnos tudomásul vétetvén, Gamauf György és Fabriczy János tanárok irányában, alaptalanul s az autonom főhatóság kikerülésével, illetéktelen helyen emelt vádaskodásukért, a gyűlés rosszalását fejezi ki. * E közzétett 'vádat s roszalást fmegjegyzések s visszautasítás nélkül hagynom nem lehet, annyival kevésbé, mivel az autonom főhatóságomtól kérelmezett orvoslásra mindeddig hiába vártam. Megjegyzéseim s egyelőre felvilágosításaim a következők. Az eperjesi ev. tanítóképző intézetben a volt igazgató Zs. J. több éven át 48°/0

-os kamatokat szedett a a növendéktől kölcsön adott pénzek után. Továbbá ugyanő meg nem engedett magas dijakat (1—4 frt.) követelt s fizettetett rendes és u. n. ^ideiglenes* bizonyítványokért; sőt »egyebekre«, »egyremásra« címzett díjakat is hajtott be. E törvény, s erkö'csellenes zsarolást én alulirt (és senki más) f. é. január 7. egy különös alkalom folytán megtámadtam, oly módon, hogy legközelebbi forumom t. i. a collegium igazgató elé (tehát nem >illetéktelen helyen !«) Írásbeli panaszt nyújtottam be, és zsarolási visszaélések megvizsgálását s beszüntetését sürgettem. A collégiami igazgató H. J. meg is tartotta a vizsgálatot, részint egymaga, részint a tanitókép. tanárokkal együttesen. A vizsgálat — melyről jegyzőkönyv vétetett fel — teljesen alaposnak (tehát nem »alaptalanak 1«) és bőven igazoltnak találta panaszomat, és a tkép. igazgató pénzgyiijtési eljárását valamint a gyűjtési jegyzék hiányát a törvény s paedagogia szempontjából elitélte. Ez ügy szükségkép főt. püspökünk elé is felterjesztetett, mégpedig tudtommal a collegiumi igazgató utján, aki a collegiumban leghivatottabb közege is az egyházkerületi főfelügyelőségnek, nem pedig a királyi tanfelügyelő ! Különös, hogy a fentidézett jegyzőkönyvi előterjesztés épen a collég, igazgató felterjesztését ignorálja és a roszalásnak tetszetősebb színezése végett csak az >illetéktelen* kir. tanfelügyelőt tolja előtérbe mint olyant, aki a zsarolási ügyet egymaga terjesztette a püspök elé. Ha azonban csakugyan mulasztás történt, annak nem én vagyok az oka, hanem az igazgató. Különben a jegyzőkönyvi előterjesztéssel az a tény is bajosan egyeztethető össze, hogy főt. püspök úr már február 4-dikén kelt 322. számú levele kíséretében küldötte a collég, igazgatóhoz Zs. tkép. igazgató tanár levelát, melyben ez a panaszos bajt említi és emiatt az igazgatóságról lemond ; ellenben a kir. tanfelügyelő csak február 9-dikén indító: ta útnak saját panaszát, t. i. amikor a hirre kapott zsarolasi ügy egy teljes hónapon át elintézést nem nyert az autonom hatóságnál 1 Továbbá még egy sajátságos vonás teszi zavarossá a 36. roszaló pontot. T. í. január