Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-30 / 44. szám

sikerült. A fővárosból jelen voltak Barna Ferdinánd az akadémia, Rákosi Jenő pedig a Kisfaludy-társaság képviseletében. Debrecenből, Csokonai szülővárosából megjelentek Balogh Ferenc és Géresi Kálmán tanárok, mint a város és a kollégium képviselői. Kaposvárról ott voltak a gimnáziumi tanárok és Körmendy Sándor esperes. Az ünnepet, mely a nagy kéttornyú református templomban folyt le, az ifjúsági énekkar a himnusz első strófájával nyitotta meg, ezt követte a gimnázium jeles igazgatójának, dr. Vida Károlynak rövid megnyitó beszéde, mire Kondor József tanárnak szép emlékbeszéde következett, melyben Csokonainak Somogyban viselt dolgaira szorítkozott. Ugyancsak Kondor tanárnak »Csokonai emlékezetei című ódáját Barla Sz. Jenő, Batla visontai lelkészünk szép tehetségű fia szavalta el, ízléssel és értelemmel, Bátori állami tanitóképzőintézeti tanár gyönyörű orgonajátéka az ünnepélynek egyik kimagasló pontja veit. — Utána lehűlt a lepel az Aggházy Gyula által festett Csokonai-arcképről s a nagyszámú közönség áhítattal nézte a jeles költő vonzó vonásait. Erre verses szavalatok és prózai előadások következtek, mind Csokonaira vonatkozók, ki életének egy nem jelentéktelen részét Somogyban töltötte és Csurgón tanár volt. A Szózat hangjai fejezték be az ünnepet. Este száz terítékű bankett volt. * Az erdélyi codificatio tárgyában írott cikkeimre, mint olvasóink emlékeznek, Szász Béla úr egy »SzeHd polemiá«-nak nevezett mérges cikksorozattal felelt, melyre annak idején én is adtam egy kis »Visszhang«-ot, mert Írója itt-ott még megengedett magának némi elvi fejtegetést és érdemleges tárgyhoz szólást, noha tollát már akkor is epébe mártotta. Visszhangomra Sz. B. úr a Prot. Közlöny három utolsó számában oly »Utóhang«-ot eresztett meg, melynek vaskos gorombaságait, erőszakos ferdítéseit és merész tagadásait, azt hiszem, a »bérces kis haza« sem igen visszhangozza Én sem tartom érdemesnek reflektálni rá, mert egyetlenegy állításomat sem látom benne megcáfolva, sőt még meggyengítve sem. Tollat csak azért fogtam, hogy az általam hivatolt, általa kétségbe vont ama rendeletet, melylyel az Igazgató-tanács hatalmaskodását bizonyítottam, a Szász Béla úr eme felszólítására közzé tegyem : »Dunamelléki úr nagyon lekötelezné a világot, s főképp az igazságot, ha ezt a famozus rendeletet közzé is tenné, mert .... ilyen rendeletről most hallok először.« Hogy ne csak halljon róla, de olvassa is, im itt közlöm szószerint a rendeletet, melyből én az aláhúzott sorokra hivatkoztam. 939/884 Igazgató tanács. »Szervezeti törvényeink szerint a törvények érvényben tartása és végrehajtása, valamint egyesek és testületek kérvényei és indítványai fölötti végérvényes határozathozatalra az egyházkerületi közgyűlés lévén illetékes, mindazon egyházi testületek és egyesek, kik igazgató-tanácsunk határozatát magukra sérelmesnek vélik, törvényes úton, az egyházkerületi közgyűléshez intézendő felfolyamodással kereshetnek maguknak jogorvoslást; az igazgató-tanács elvileg kimondja, hogy mindazon egyházi testületek és személyek, kik ezen törvényes eljárás mellőzésével az igazgató-tanács határozatát vagy a határozat hozatalára befolyó tagjai eljárását hirlapi vagy más nyilvános úton kihivólag támadják meg, azok eljárása jogtalan és fegyelmi eljárás alá tartozik.« Ehhez, azt hiszem, nem kell commentár! — Dunamelléki. * A baptisták nyugtalankodása. Említettük a minap, hogy a kis-szent-miklosi baptisták (Szűcs János és társai) kérvényt intéztek a vallás- és közoktatási miniszterhez hogy engedje el nekik a református papnak fizetett egyházi illetékeket. A miniszter természetesen elutasította őket, mert egy törvényes rendelet értelmében a baptisták ép úgy, mint a nazarénusok szabadon végezhetik ugyan vallásos gyakorlataikat, de jogilag a református egyházhoz tartoznak. A kis-szent-miklósi baptisták azonban nem nyugodtak meg ebben s igen furcsa módját találták ki az orvoslásnak: folyamodtak a vallás- és közoktatásügyi miniszter ellen — kollégájához, a belügyminiszterhez. Ujabb kérvényt intéztek Orczy Béla báróhoz, hogy »mint a királynak legbelső embere* hasson oda, hogy kérelmök teljesüljön. A belügyminiszter ez ügyben nem lévén illetékes, természetesen átküldte a kérvényt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, a ki a fizetni nem akaró baptisákat másodszor is elutasította* Indiában az újabb statisztikai adatok szerint több mint félmillió 18 éven alóli özvegy van, ezek közül 22 ezer 9 éven alóli. Az európai befolyás előtt, tudvalévő, hogy mi várt a hindu özvegyekre. Az önkénytes máglyára lépés a férj halála után manapság már ritka esemény, de azért az özvegyeknek s kivált az ilyen gyermeközvegyeknek sorsa nagyon sokszor talán még rosszabb a máglyánál. A hindu apa, hogy biztosítsa leánya férjhez menetelét, legtöbb esetben már bölcsejében eljegyzi hasonkorú csecsemővel, gyermekkel, vagy ha ilyen nem akad kasztján belül, bármily korú férfival is. Nem egy esetben megtörténik, hogy egy-egy »férj c tiz, sőt több ilyen >özvegyet« hagy maga után, kikkel azután — ezek a szegény teremtések nem is tudva miért — az elhunyt rokonai, saját szülei, élte végéig a legnagyobb megvetéssel és utálattal bánnak, azon feltevés értelmében, hogy az özvegység büntetés valamely, a praexistentialis állapotban elkövetett nagy, halálos bűnért. Az angol kormány nem akar, vagy jobban mondva, nem mer beleavatkozni eme Manu törvényei által létrehozott társadalmi rosszba, sőt nem rég egy keresztyén vallásra áttért fiatal nőt bebörtonöztetett, mert nem akart a s/ülei által szerzett »férjhez* menni. Ez az eset és egy Amerikában tanuló hindu »özvegynek* újonnan megjelent könyve, az otthoni állapotokról, felhívta az angol körök figyelmét ez anomaliákra, s most egy erős mozgalom indult meg, hogy társadalmi uton : a missziók, nevelő-intézetek, s az ilyen mindenki által elhagyott és megvetett kiskorú özvegyek számára felállítandó »otthonok* által segítsenek a bajon. A mozgalom élén Angliában Müller M., Indiában maga az alkirály és neje állanak. A keresztyénség legszebb győzelmeinek egyike leend a hindu nők társadalmi helyzetének javítása, tűrhetlen sorsuknak könnyítése és ennek elérését ez.ek az »útszélről* felszedett és keresztyénségben felnevelt nők könnyen érthető okoknál fogva siettetni, elősegítni fogják. Á zenana-nak — női lakosztály — kell felnyílnia az evangyéliom előtt, hogy India milliói megszabaduljanak a rájuk nézve oly vészesnek bizonyult, vallási, illetve társadalmi rendszerek lenyűgöző hatásai alól. — P. * Rövid hirek. Sándor József, az E M. K. E. fáradhatlan tevékenységű titkára, azon értékes kelyhet, melyet az egyesülettől ajándékba kapott, a hunyadmegyei Kis-Barcsa községben az eloláhosodott magyarokból alakult reform, egyháznak ajándékozta úrasztaü pohárul. — Az erdélyi egyházkerület közgyűlése f. hó 27-én nyilt meg Kolozsvárt és 29-én tartja meg Nagy Péter volt püspökének emlékünnepélyét, melyen Szász Domokos püspök alkalmi imát és Kovács Ödön theol. tanár emlékbeszédet tartanak. — Qyermek-istenitisztebtek tartását indítványozta Eötvös K. Lajos, háromszékmegyei tanfelügyelő a háromszéki tanító-testület Kézdívásárhelytt