Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-30 / 44. szám

ref. egyházmegye országosan ismert és tisztelt főgondnoka, László a királyi tábla bírája, s egy leány : alsóborsodi ref. esperes nt. Bornemisza József kedves felesége. A nagy érdemű Végh Jánosnak hozzá méltó fiát, berkeszi volt jeles pap Végh Józsefet, egyébként nagy tanúlmánynyal írt s kimerítő cikkében, Ballagi Aladár — ha jól emlékezem — fel nem említette. Elég erre csak rá mutatni azon remény kifejezésével, hogy a mostani berkeszi pap ifjú Végh Jánosban — nomine et omine él a két Végh lelke és családja. Megjegyzést teszek arra is, hogy a bécsi theologiai intézet felállításával szűnt volna meg a cseh-morva ref. ifjaknak a sárospataki főiskolába való járása. Nem szűnt meg. Voltak biz ott azután is, ha nem is oly számosan, mint azelőtt, egész a forradalomig. Többi közt velem is evett egy sót, egy kenyeret Král Ferenc cseh ifjú és ott élt 1830—37 közt, gyámolítva, segélyeztetve folyvást ő és társai úgy hogy köztünk kiéltek, minden otthoni segítség nélkül, felnevekedtek tisztességesen. Templomi hirdetésekkel is gyűjtöttünk filléreket a Sárospatakon tanuló cseh-morva szegény ifjaknak évről-évre. Éz sem felpanaszolás, sem dicsekvés, csak az igazság megmondása. Mi magyarok, különösen ev. ref. keresztyének, hitbeli testvéreink, s általában a csehek a szlávokkal szemben időről-időre nemesen jártunk el. Gondoljunk csak Gömörre, s ebben a hírhedt válságos órára, mikor az e vidéki szlávság két vezér emberének feje felett hajszálon függött a pallos. És az öregebb Daxner, átölelvén az ő szabadításáért sikeresen fáradozott magyar református pap térdét, mintegy esküdve jajdúlt fel: »Sohasem feledjük el 1 mind elhagytak a tótok, a magyarok a mi legjobb barátaink.* Nos, ily pillanatokban a kik szólnak és tesznek : akarva nem akarva az örökéletű nemzetek képviselői. Tehát nincs és ne legyen elfelejtve soha 1 Testvérek vagyunk, legyünk! ® Fiaim szeressük egymást!* Ez a legnagyobb bölcsesség és a legjobb politika. Pelsőc, 1887. okt. 21. Szentpétery Sámuel, ev. ref. lelkész. KÜLFÖLD. A londoni „Biblia Társaság" 1887-ben. The eighty-third report of the British and Foreign Bible Society M.DCCC.LXXXV1I. with appendices and a list of subscrihers and benejaclors. Sold at the Bible House, 146. Queen Victoria Street, London; 1887. 488 +142 lap, ára 1 shilling. The Monthly Reporter of the British and Foreign Bible Society. Nro 6, june, 1887. Contents : Proceedings at the eighty-third anniversary meeting. Nem rég történt— alig fél esztendeje — hogy egy anglophil barátommal élénk beszélgetésbe ereszkedtem az angol viszonyokról. Figyelmeztettem barátomat Seeley legújabb művére és Stein Lőrinc cikkeire, melyek az angol nemzeti nagyság hanyatlását, illetőleg törékenységét bizonyítgatják. Félrebeszélnek ! — válaszolt. Vakok, a kik színekről Ítélnek. Nem ismerik az országot és a népet, melyet elitélnek. Seeley csak ismeri, vetém ellenébe, hiszen született angol, s Cambridge-ben él. Macaulay csak ismerte, s & pápaság örökkévalóságával szemben Szent Pál templomának romjairól beszél. Moore csak ismerte, s megdöbbenve ez egeket verő nagyságon, igy veri a célzatosan hindu kézbe adott lantot: Ali tliat is bright must facíe, The brightest still the fleetest Ez poéta, szólott ismerősöm, s poétáknak cuncta licent. Seeley hajhászsza a feltűnőt s az eredetit. Macaulay egy sikerült antithesis kedvéért sohasem habozik feláldozni az igazságot, — magad mutattad ki hatásvadászatát Frigyes Vilmosodban. — Kezdtem észrevenni, hogy derék barátom több mint anglophil; kitört belőle az anglomania. Világcsaló — úgymond — a kí hajóhadukkal, bármely más nemzetét csak össze is meri hasonlítani; alkotmányuk mintakép, melynek igézete rávitte Európa összes nemzeteit — az orosz kivételével, hogy vakon másolják; kereskedelmük világraszóló; iparuk, tudományosságuk felülmúlhatatlan, s vallásosságuk megragadja, sőt elragadja az oly hidegen boncoló elméket is mint Hillebrand ; munkaszeretetök, minden jó forrása, s szívósságuk, gyakorlati érzékök közmondásos. — Merő superlativus 1 — De ha nem lehet róluk máskép beszélni. — Mindenről lehet. — Akkor nem becsülöd meg őket érdemök szerint. Épen a szerint becsülöm. Nagyhatalmuk jövendője nem áll előttem rózsás színben, de elismerem jelen nagyságukat, s ha azt bizonyítanom kellene versenyző nemzetek fiai előtt, nem azokat hoznám fel, melyeket te emlegettél, hanem a Biblia Társaságot. Ennek már létele is az ó-római virtus értelmében vett erények oly roppant conglomeratumát feltételezi, hogy egy magában elegendő ama nemzet erkölcsi s anyagi nagyságának bizonyítására. Mert e társaság alapeszméje a legnemesebb : az Úr országának terjesztése minden rendű s rangúak közt egyaránt, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül. Ime Jézus szerepe megvalósítva a fö'dön. Mély vallásosság és felebaráti szeretet, áldozatkészség és takarékosság, gyakorlati számítás és szívósság — ezek a fenntartó elemei. Roppant pénzerő, tudomány, mely behatol a hottentoták közé, ellesi hangjaikat, s nemzeti nyelvükön viszi közéjük, ezer veszély közt a szeretet és irgalom-kegyelem örök igéit, — ezek lüktetnek állandóan ebben a nagy szervezetben. S végezetre kereskedelmi összeköttetés és világuralom nélkül mind ez tehetetlen volna, a jó szándékok ingoványán járna, soha meg nem valósulhatna. Nézz e társaságra, s benne mint mikrokozmoszban megleled az angol nemzeti nagyság minden néven nevezendő potentiáit. * A mustármag ősi allegóriája ismétlődött a Biblia Társaság történetében. 1804-ben össze állt egy csomó angol s a biblia terjesztését tűzve feladatáúl, PÁPA sV ífŐBYTÉFR