Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-30 / 5. szám
m: leteheti e vizsgát minden papivizsgát tett jyén, ha egy évig külföldön is tanult; elfogadk a theol. akadémiák tanárkarai, a kerületi eljkség és még 2—3 kerületi tag jelenlétében; 1 irás- és szóbeli vizsgálatból, de az Írásbeli )lgozat kinyomatandó, hogy más theol. akaímiáknak is megküldhető legyen. — A theol. agántanárságnak a szabályzatban közölt vázára abadon adhatnak testet az egyházkerületek, agam részéről nagyon óhajtanám, hogy a maíntanári felhatalmazásnak némi megkülönböztető, o " yy szólván ünnepélyes külseje legyen, mert az rész vizsgálatnak leginkább a tudományos amtio fokozásában áll a jelentősége. E végből eretném, hogy a magántanári vizsgálat az egyizkerlileti közgyűlés folyama alatt tartassék és felhatalmazás megadása kerületi közgyűlésből jentessék ki; a miért magántanári vizsga felvétere külön vizsgáló bizottságot kellene szervezni, lint azt a szabályzat is rendeli. íme vázlatosan feltüntetve, ily módon vélém az egyetemes ^Theologiai vizsgák szabályit*-át egyházkerületünkben foganatosítani. Az életbe léptetés idejére nézve azon véleíényben vagyok, hogy minél hamarább, annál )bb lesz. Kisebb átmeneti nehézségek minden új sndszabálynál vannak s azokat a fokozatos letbe léptetés nem szünteti meg, legfölebb ha sökkenti. A vizsgálati szabályzat átmeneti intézedései a dunamelléki kerületben három rövid ontból kikerülnek. Altalánosságban kimondandóak vélném, hogy: A ^ Theol. vizsgák szabályzata* egész teridelmében már a következő 1887/8-dik évben letbe lép ; a tanfolyami rész azért, mert a konent is így rendeli, a papi és tanári-vizsgai rész .zért, mert amazzal szervileg Összefügg s mert a :onvent által erre a kerületeknek szabad kéz lagyatván, a dunamelléki kerületben a foganatoítás megkezdésének semmi érdemleges akadály lem áll útjában. Az életbe léptetés eszközölhetése 'égett a következő átmeneti intézkedések fogalatosítandók : [. A mostani IV-ed éves theologusok a "olyó év őszén első képesítő vizsgára bocsáttatlak, de mivel alapvizsgát nem tettek, I-ső képesítő /izsgálatjuk a régi I ső vizsgán követelt tárgyak-3Ól fogadtatik el. 2. A mostani Ill-ad éveseknek tetszésökre bizatik, hogy vagy a folyó év őszén alapvizsgát tegyenek s akkor a jövő évben már az új vizsgarend szerint vizsgázhatnak; vagy a jövő évben a régi kápláni vizsga keretében tegyék I-ső papi vizsgájukat. 3. A mostani Il-od évesek a folyó év őszén alapvizsgát tartoznak tenni s velők a rendszabály teljesen életbe lép. E néhány vázlatos észrevételt tisztelettel ajánlom a napokban összeülő Theologiai Választmány s általa a dunamelléki egyházkerület tavaszi közgyűlésének becses figyelmébe. Szőts Farkas. Néhány észrevétel Szalay Károly válaszára. Nem ismerek háládatlanabb szerepet, mint a válaszok és viszonválaszok útvesztőjébe tévelyedni, mert az így támadt viták, hogy ne mondjam feleselések, amellett, hogy tartalmilag a legtöbbször teljesen értéktelenek : az irodalmi tisztességet is többé-kevésbbé sértőkké szoktak elfajulni. Épen azért Szalay úr válaszának csak azon helyeire fogok röviden reflektálni, a melyekben neki oly zokon esett cikkem egyes állításait félremagyarázva látom ; ellenben teljesen ignorálom azon helyeket, a melyek reám s nem a cikkemben foglalt állításokra vonatkoznak. Rátérve tehát egyenesen válaszának érdemére, elsőben is azon szerény véleményemnek adok kifejezést, hogy Szalay úr válasznak nevezi ugyan a maga, kifakadásokban és kérdésekben gazdag cikkét, azonban ilyenül azt sem én, sem — meggyőződésem szerint — senki, a ki az én cikkemet figyelmesen átolvasta, el nem ismerheti. Mert mi képezte az én cikkemnek tartalmát ? Elsőben is az, hogy a »Több tudományt a vallásba«-féle felhívásra (mely különben az érthetetlenség hibájában is szenved) jelenleg nincs meg a külső ok, sokkal kedvezőbb vélemény uralkodván a tudomány vezérférfiai és képviselői közt a vallás eszméi és institutiói iránt, semhogy azt egy tőle heterogén elemmel, a tudással kellene beoltani. Másodszor meg az, hogy e felhívás legkevésbé állhat oly cikk élén, mely egyházi lapban a vallás bajainak orvoslását célozva, nemcsak a vallás és tudomány mivoltáról s egymáshoz való viszonyáról nyilatkozik helytelenül, hanem a logika legprimitívebb törvényeiről sem látszik tudomást venni, a midőn három, egymást kizáró meghatározást ad az általa meggyógyítani szándékozott vallásnak, Hozzá tehettem volna még, ha kissé malitiosus akartam volna lenni, hogy e cikk sokkal inkább csal ki az olvasóból ily féle felkiáltást: több tudományt az e nemű kérdésekkel foglalkozni akaróknak 1 Végül azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy a vallást a tudományok alapján akarni felépíteni egyenrangú törekvés a circuli quadratura avagy az örökmozdony kérdésével s hogy kötelességet mulasztunk akkor, a midőn ennek a közönséggel való megértetése helyett azt oly szarvas okoskodásokkal engedjük félrevezettetni, a minőknek Szalay úr cikke kitűnő mintaképe. Ezen állítások cáfolását Szalay úr meg sem kisérti, sokkal hatásosabbnak vélvén a nehéz feleletet ezen kérdéssel odázni el : »Nem arcul verése-e az a protestantismusmus szellemének, mikor valaki a XIX. század előrehaladott tudományossága mellett a tudományok üdvös befolyását a vallásra még kétségbe is meri vonni ?« Pedig az ezen kérdésben rejlő szemrehányás egyáltalában nem illethet engem, a ki épen azon káros hatásra igyekeztem a figyelmet ráirányozni, a melyet a vallásnak, hagyján a tudományok eredménj'eivel, hanem a logika törvényeivel való oly fokú ismeretlenség okozhat, a minő a »Több tudományt a vallásba« című cikk