Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-23 / 4. szám

E második kiadásból -— melyhez egyszersmind mellékelve vannak azon bírálatok és ismertetések, melyek e kis műről az elmúlt év nyarán a lapokban megjelentek — egy példány lapunknak is beküldetett. A most említett melléklet áttekintése után meggyőződtünk, hogy e jóravaló s mindenesetre pártolásra és terjesztésre érdemes népkönyről lapunkon kívül a mult évben megjelent 516 magyar hirlap (folyóirat, szakközlöny stb.) közül átlag nem kevesebb, mint 80 fővárosi és 300 vidéki lap hozott elég kedvező kritikát. Megrendelések — legcélszerűbben posta-utalványon — szerző címére, (Pécs, Ágoston-tér 1. sz.) intézendők, kí azután a könyvet keresztkötés alatt bérmentve azonnal meg fogja küldeni. Egy példány ára 50 krajcár. Aki 10 példányra 5 frtot előre beküld, az egy könyvet tisztelet-példány gyanánt kap. * Gyászhír. Egerpatalei Kis Ferenc felszentelt pap és a székelyudvarhelyi ref. collegumnak 36 évig működött s 6 év óta nyugalomba vonult érdemes és buzgó tanára f. évi január 17-én munkás és közhasznú életének 74-ik évében, rövid szenvedés után szélhűdés következtében meghalt. Ki a nemes pályát oly hűséggel futotta meg mint az elhunyt, az méltó az utódok hálájára. A kegyelet virasszon emléke fölött! NECROLOG. Mauer Fülöp, az ujverbászi reform, egyház tanítója f. hó 8-án életének 74-ik évében elhunyt. A boldogult a protestáns néptanítói karban díszes helyet foglalt el mint a tanulás és a tanítás lelkes barátja. Az önművelésnek annyira buzgó kedvelője volt, hogy egész életén át az volt jelszava: a jó tanító holtig tanul. S hogy ezen jelszavát egész életében lelki szemei előtt tartotta, az által bizonyítá be, hogy legkedvesebb foglalkozása volt a hasznos könyvek és időszaki iratoknak olvasása, annyira, hogy bár már az egész mult évben rogyó állapotban volt, mégis egész napokon át folytonosan egész estve 10 óráig olvasott. Ifjú korában és még életének delében is buzgó apostola volt a méhészetnek és gyümölcsészetnek, azonban agg korában ezektől elmúlt a kedve s csak tudomány szomjának kielégítéséért élt. Született Ujszivacon Bácsmegyében az 1813. év elején. Miután a népiskolai tanulást befejezte, nagy kedve lévén a tanítói pályához s minthogy akkor széles Magyarországban képezde még igen kevés volt, ennélfogva Ujszivacon egy ottani jó hírben álló taní'ó mellett kezdett gyakornokoskodni s két évi gyakornokoskodás után Torzsára lőn egy idős tanítóhoz segédnek híva, a hol aztán 10 évig segédeskedett. — Tíz évi segédeskedése után 24 éves korában a kucoraí ref. leányegyházba lőn rendes tanítónak meghíva, a mely egyházban 16 évig hivataloskodott és pedig nemcsak mint rendes tanító, hanem mint ezen leányegyháznak imaházában az Isten igéjének hirdetője. 1853-ban az ujverbászi ref. egyházban lévő tanítóí állás megüresiilvén, ő, a jó hírben álló Mauer F. lőn ezen egyház tanítójának egyhangúlag megválasztva s 9 éven át mint egyedüli tanító működött 200-nál több tanonca körében; azután egy második rendes tanítóval együttesen egészen 1876-ig, midőn testének gyengültsége miatt jónak látta magát nyugalomba helyezni s az általa eddig tanított három felsőbb osztályt, ügyes és saját maga által fizetett s mindennel ellátott segédek vezérlete alatt végeztetni. O aztán 10 év óta leginkább tudomány szomjának kielégítésére élt. 1877-ben a reform, és ág. környékbeli tanítók megindítására 50 éves tanítói jubileuma lőn szép ünnepélyességgel megtartva; utána való évben 1878-ban pedig sok évi buzgó munkásságáért a népiskola téren Királyunk ő felsége által az ezüst érdemkereszt koronával lőn megjutalmazva, a nélkül, hogy c az ilyféle kitüntetésre vágyakozott volna; nem is láttam többször ezen érdemjelt 8 év alatt rajta, emlékezetem szerint csak kétszer. De a mi Mauer bátyánk nemcsak mint a tudománynak barátja tündökölt, hanem, noha az egész környékben nagymérvű köztiszteletben részesült, mégis mint a legszerényebb egyéniség volt ismeretes, a kinek szelid és békés természetét az is mutatja, hogy 33 évi verbászi tanítói működése a'att soha sem volt sem egyházával, sem lelkészével a legkisebb összezörrenése s a legcsekélyebb viszálya sem; sőt soha egy emberrel sem volt községünkben valamiféle egyenetlenségben, nem sértett, nem keserített soha senkit sem; de ő neki sem volt a két Verbász 9000 lélekből álló sok felekezetű és nemzetiségű községeiben egyetlen egy ellensége sem. Különösen fénylett a mi tanítói nestorunk vallásossága s felebaráti szeretete által is; a mi abból is kitetszett, hogy míg testi ereje engedé, soha sem mulasztotta el az istenitiszteletet, noha már az utolsó években a kántorságtól és orgonázástól is dispensalva volt; felebaráti és emberi szeretetét pedig az által is kimutatta, hogy embertársaival való összeköttetésében soha vallásfelekezetre, nemzetiségre nem nézett, minden embert Isten gyermekének tekintvén, s így községünk minden lakosát is testvérének; s ennélfogva Verbásznak minden lakosa által vallásfelekezeti különbség nélkül a legnagyobb mérvű becsültetésben részesült, közöttük sok jó barátja volt, kik közül 5-en 6-an minden vasárnap az istenitisztelet után hő tiszteletök jeléül mintegy 15 év óta meglátogatták. E mellett jó atya is volt, a ki egyetlen orvosi pályát végzett fiának nevelése tekintetében áldozatot nem kiméit s életének őszén azon örömét élvezheté, hogy fia fényes községünk községi orvosává lőn ; végül legpéldányszerűbb férj, a ki nejével Stock Katalinnal 49 éves boldog házaséletet töltött. Ez volt életének lefolyása községünk s környékünk legszerényebb s legbecsületesebb egyéniségének. Egy hónapig tartó betegségében azon egyedüli óhaja volt a halálra már elkészülve volt kegyes embernek, hogy oly csendesen és könnyen halhasson meg, mint boldogult édes atyja s Isten meg is hallgatá ezen utolsó kivánatát, minthogy jan. 8-án estefelé 5 órakor szépen és könnyen örök álomra szenderült. A január io-én délután történt temetésén oly fényes és népes közönség vett részt, a milyet a két Verbász sok év óta nem látott ; 3—4 mértföldnyi távolságról jöttek a borzasztó rossz út dacára végtisztességérc baráti hő tisztelői; mintegy 35 minden felekezetű tanító je'enléte emelte a végtisztesség diszét, valamint a helybeli dalárda megjelenése s az udvarban s a temetőben előadott gyász-éneke. Megjelentek temetésén a népiskoláknak s az algymnasiumnak növendékei és tanítótestületei, és a honoratiorok kasszinója, a melynek 9 év óta tiszteletbeli tagja volt. A koporsót a dalárda, a kaszinó, s tanítói kar által ráhelyezett szebbnél-szebb koszorúk díszítették. Temetésén az udvarban elsőben Schneeberger János ágost. lelkész tartott imát, utána mindjárt Kármán József ref. lelkész a halotti beszédet, s végül a sírnál halotti imát Erdős József újsóvéi lelkész s iskola felügyelő mondott. Áldás és béke lengjen hamvai felett! Kármán József. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: SzŐtS Farkas. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : IDr. Ba.lla.gri DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.