Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

mivel a szegény cseh paraszt családból származott Kubesv magyar kegyelemkenyéren nőtt Patakon, ezzel az intéssel végzi szenvedélyes levelét: »Sis gratus erga nationem Hungaricam, ejusque hic nvseram vitám degentes filios, a qua beneficio es mactatus; sis memor primum lapidem fundamentalem religionis in Bohemia reformatae a nobis, et a natior.e mea hic fuisse depositum.* *) Szalatnai János .moraweci lelkész szintén Csehor­szágban halt meg 1820 táján. Fiai: Gerzson, ki 1812-ben mint dvakacovicei pap fordul elő, s 1854 körül lépett nyugalomba; továbbá József és János, kiket Pápán, Tóth Ferenc, akkor még tanár, a későbbi szuperintendens gondjai alatt nevelte'ett. ^Vettem érdemes levelét — írta egy alkalommal Tóth Ferenchez —- Tisztelendő uram­nak, nagy örömmel és mege'égedéssel, úgymint a melly­ből az én szegény fijaim eránt való atyai kegyes gondjai s erántam méltatlan eránt való jó gondolattyai újjabban kitündökölnek. Küldök ismét a fijaimnak 50 forintokat t. i. delesántzon 40 forintot, itt pedig 10-et, sőt itten tizenkettőt, azon kettőt ide számlálván, mellyet nekik a lányom kü'd ; az az kü'd a Jánosnak 1 forintot a végre, hogy mivel a betegség után erőtelenkedik, azon pénzből vegyen míg tart, minden nap egy fél meszszej bort ebéd után, hogy a g) ómra naponként jobban-jobban megerős­södjön; a másik forintot pedig küldi a Gersonnak és Józsefnek. Én pedig a tizet küldöm nekik itt előre azért, hogy valamennyire enyhíttsék szükségeiket míg a többi delesántzon Győrbe, s onnan valami alka'matosság által Pápára érkezhetne. Méltóztasson hát Tisztelendő profes­sor uram közöttök aiqualiter felosztani, kifizetvén elébb belőlle a postát. A midőn pedig a 40 forintok is elér­keznének, méltóztasson azokat is felosztani közöttök, ki­fizetvén elébb belőllök Gersonért ismét három hónapra a conv.'ctust. Azt írtam ugyan nekik, hogy nem biztathatom őket azzal, hogy aratásig nékiek több pénzt küldhessek, de látom én azt, hogy mivel ott adósok is, meg kell magamat erőltetnem, és avagy csak az adósságok kifizetésére kén­telen fogok lenni valahonnan pénzt szerezni és a Tisz­telendő professor uram kezébe szállítani.. . Többire mind én, mind az én fe'eségem alázatosan köszönnyük a Tisztelendő Uram kegyes gondjait, melylyekkel viselte­tik a mi ott levő gyermekeinkhez ; stb. Szalatnai János. 0^*) Családjából ered Szalatnai Justus Emánuel, ez idő sze­rint velimi pap és a cáslaui, ujabban felál'ított egyház­megye esperese. Molnár Péter chaletice-i, majd krábsice-i pap és esperes, az 1810-es évek vége felé, nagy szegénységben halt meg cseh földön. »Molnár Péter tiszt, atyánkfia, a ki osztán sénior is le;t, — ezt olvassuk róla — bee ii­letes jámbor ember, igen jó, épületes pap, a legszegé­nyebbül élt, alig vett egy font húst sátoros innepekben, soha a maga házánál sert nem ivott, mert csekély fize­*) Sárospataki Füzetek. VIII. 825—829. **) Szalatnai eredeti levele Tóth Ferenchez, dd. Moravets 15. Mártii 1810. A Nemzeti Muzeum kézirattárában, 4-1*. tését hat gyermekeire kellett költenie. Sírva kérte hall­gatóit, hogy jobbítsák fizetését. Nem! siketeknek beszél­lett. Kérte halálos ágyába az ekklézsiát, hogy a fiát hozzák el papjoknak, a ki Morvaországban egy szegény ekklézsiában volt prédikátor, hogy legalább legyen öz­vegyének s árváinak a fia kebelébe fejőket lehajtani és földönfutók ne legyenek Csehországban. Nem 1 mert már a cseh fiak supplántálták az ekklézsiát. Ingyen sem ad­tak a magyar nemzetből valónak vocátiót. Már érezték, hogy van elég nemzetbeli subjectum,« stb. Molnár Péter egyik fia, Molnár Gábor, e század elején sloupnice-i lel­kész, s alkalmasint egyik ivadéka Molnár Ede nebudzel-í pap, ki jelen'eg a prágai egyházmegye esperese. A Kunok is kinn maradtak. Kózülök 1838-ban Kun Károly jaworniki pap s a morvaországi keleti egy­házmegye esperese (1856 ig), az Öreg Kun Sándorral együtt, ki mint nuslaui pap, addig az évig viselte a morvaországi nyugati egyházmegye esperesi hivatalát. Rimány István vysokái prédikátor fia Rimány Jó­zsef előbb vtelnoi, később velimi pap és esperes, ugy 1821-től 1844-ig. A még 1783-ban kivándorolt pataki diákok közül való Ákos András sloupnice-i, majd borovái és Marton Dániel krovnái papról, mivel még 1817-ben is csehor­szági papok voltak,*) föltehető, hogy szintén végleg ott telepedtek le. Ennyit óhajtottam jegyzeteimből a csehországi ma­gyar papokról s csa'ádjaikról közzétenni, mindig szem előtt tartva a föltett kérdéseket, melyek e tárgyat szóba hozták. Magának a magyar papok vezetése alatt állott cseh ref. egyháznak történetéről tán más alkalommal szőlők. Addig is, igen kérem e lap t. olvasóit, hogy ha a cseh ref. egyházra s papjaira vonatkozó történelmi adatok birtokában lennének, azokat velem közölni szí­veskedjenek. Nagy köszönettel venném a legcsekélyebb adatkát is. Ballagi Aladár. A mégis merhet len. Első fejezet. Vallás és bölcsészet. A meg ismer hetlen elméletének képző­dése s viszonya a valláshoz. Ha csak futó pillantást vetünk is a vallások törté­netére, azonnal szemünkbe ötlik azon hatalmas, átalakító befolyás, melyet a filozofia és tudományok a vallás egész mivoltára kezdettől fogva gyakoroltak Ott a hol az u. n. történelmi korszak kezdődik s némely népeket illetőleg egész az újabb korig, vallás és bölcsészet egészen egybe vannak oldva ; a vallási és filozofiai spekulációkban s a vallás gyakorlatában is (így p. o. a mysteriumokban) a hit és tudásra tarlozó dolgok annyira össze vannak forrva, hogy azokat szétválasztani, s a hit és tudás számára külön területeket kijelölni teljesen lehetetlen. Ezen szoros egy­ség nem lehet csupán külső, az esetleges — p. o. az *) Az ausztriai csász. kir. birodalomban 1817-ben tartatott re­formáció harmadik százados öröm-innepének előadása. Németül kiadta Glatz Jákób, magyarál Márton József. Bécs, 1818. 39 és 128. ).

Next

/
Oldalképek
Tartalom