Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-10-09 / 41. szám

közelebb emelni bennünket a mindenlét végcéljához : a közös boldogság s a mindenek felett uralkodó istenséghez: joggal ismétlem, hogy e nap életünk legörvendetesebb napja s ha tudjuk, hogy valahol érdem van, az nagy részben a tied ; fokozott örömmel üdvözlünk s ha tudjuk, hogy e haza minden igaz fiában két érzelem emelkedik minden egyébb fölé, szeretet a nemzet szabadsága s imádat a szabad vallásért, s ha tudjuk, hogy e két érzelem Téged legnagyobb lánggal lobogva lelkesít, mert tudjuk, hogy midőn e hon határain ágyuk dörögtek s szabadságát lerontani ránk gyilkos had rohant, karddal kezedben vérhullatással védted őseid nyughelyét s az utódok lágyan ringó bölcsőjét; mert tudjuk, hogy midőn lelkiismeretünk s vallásunk szabadságát fenyegette veszély: a győzve küzdők között első valál s magasröptű szellemed, törhetlek lelked, acél jellemed mutatott győző küzdelemre hiányt, s ha tudjuk, hogy ily érzelmekkel, ily múlttal, a jövőnek e zálogával, te a mienk, egyedül a mienk ; üdvözlésedkor elfogul keblünk, megreszket ajkunk s óhajtott édes szavak helyett csupán e pár, de lelkünkből fakadó és lelkedhez vágyó szóval üdvözlünk : Isten hozott 1 Meg vagyok hatva — mondá ő méltósága — én, ki ismerem ez egyházat, ennek szenvedését, úgy e város küzdelmét, melyet a viharok idejében átélt. Fényes múltja van ez egyháznak, fényes e városnak, s tudom, hogy al ősök képesek voltak leküzdeni az akadályokat, örömmel látom, hogy az utónemzedék kitartó szorgalma, vallásossága, hazaszeretete biztosítja boldog jövőjét mind az egyház, mind a városnak. A mai időben, hála a gondviselésnek, nem háborgat bennünket vallásunkért senki, ma a testvéri szeretet eszméje hatja át minden tagját hazánknak, s ha szétágazók vagyunk is felekezeti tekintetben, s ha valaha szükség volt egyetértésre, ma kiválólag szükséges, hogy meg legyen, szükséges, hogy egy oltárnál találkozzék drága hazánk minden igaz fia, s ez nem más, mint ... a haza! Isten áldását, kegyelmének életadó erejét kérem úgy az ev. ref. gyülekezetre, valamint az egész város összes lakosaira. E szavak elhangzása után megindult a több ezer emberre felszaporodott menet, csatlakozva a kísérethez Konkoly Thege Sándor országgyűlési képviselő, Csekei Flóris ügyvéd, Szabó Lajos képezdei igazgató s a város nagyszámú intelligentiája, kisérte a lelkes főpásztort be a templomtérre, hol a lévai Önkéntes tűzoltó egylet tagjai alltak, sorfalat képezve. A négyszög közepén állt teljes papi díszben Tolnay Dénes lelkész, ki következő szavakkal üdvözölte a szeretett főpásztort: »Rég letűnt már a csodák korszaka, melyben a próféták, sőt maga a világ idvezítője is csodákkal kényszerült isteni küldetését beigazolni, s mégis ez a mai dicső nap a csodák napja reánk nézve. Ugyan is: kint a nagy természetben lassanként őszre hajlik már, zöldelő lombozatát elsárgultan, a viharok dühének készül áldozatul szórnis a mezők liliomai és a szép garamvölgyi ékes virágok — mint sírjához közelgő aggastyán — lehajtóit fővel, búsan néznek az enyészet országa felé. De itt lent körünkben, különösen szívünk fölött, ma kezd ébredezni a hitnek tavasza, hogy a remény zöld lombozatát, s a szeretet virágait új életre hevítse. A nagy természetben szélcsend uralg, dúlóvihar nem tördeli a terepélyfák izmos törzseit; a menydörgés nem rengeti a földnek erős alkotmányát. De helyettök tornyainkon a harangok összhangzatos zúgása, s a duló ellenség dühétől meghagyott váromladékunk sziklaormain az ágyuk recsegő dörgése átrezgik az egész láthatárt, örömmel jelezvén városunk lelkesülő közönségének, hogy az epedve várt kedves vendég megérkezett 1 »Isten hozta hát körünkbe főtiszt, mélt. püspök uratU Nagytiszt, úri Meghatva érzem magam ez ünnepélyes percekben, meghatva, mert oly város falai között vagyok, melyhez oly nevezetes történelmi emlék csatol, mely esemény felejthetlen marad életemben. Én, mint ez egyházkerület első szolgája, eljöttem azért, hogy e fényes egyház szellemi és anyagi állásáról magamnak tudomást szerezzek, s megelőzőleg örömmel értesültem arról, hogy ez egyház híveinél az ősök ragyogó erénye még mindig meg van, a mennyiben itt a vallásosság, egyházatokhoz való ragaszkodás, áldozatkészség gyökeret vert tinálatok s igaza van Nagytisztéletűségednek, hogy a csodák időszaka letűnt, de a hit ereje ma is hegyeket emel s a hívek áldozatkészsége csodákat képes előteremteni ma is. Ez egyház is — a többi barsi egyházmegyei hittestvéreinkkel együtt — a felekezeti üldözés alatt sok szenvedésnek volt kitéve, de őseitek kitartó türelme, leküzdve az akadályokat, leküzdve az üldözés farkasát, megmaradt hitelveink mellett. Hitem erős, hogy e jelen kor előhaladt felvilágosodott korszaka teljesen eltemeti e sötét pontokat és ma szükség, hogy a honnak minden polgárát egy eszme lelkesítse, az »egyenlőség testvériség* szent eszméje, s ha a társadalmi életben felekezeti különbség van is köztünk, az esetben, ha jövőnket biztosítani akarjuk, kell, hogy egy eszme lelkesítsen mindnyájunkat ... a hazaszeretet szent eszméje. Istennek szent áldását kérem Nagytiszteletűségedre, e városra s ennek különböző felekezetű összes tagjaira. Szept. i8-án istenitiszteletet tartott, hol szent Dávid 125. zs. 2. verse alapján emelkedett szellemű beszéde mély benyomást gyakorolt mindnyájunkra, a város felekezeti különbség nélkül oly érdeklődést fejtett ki, hogy a kis templom nem volt képes befogadni lelki szomjúhozóit. Istentisztelet végeztével üdvözölni jött a főpásztort: 1) a városi tanács, 2) a lévai uradalom részéről Leidenfrost Gyula, 3) clerus, 4) ág. ev. egyház küldöttsége, 5) izraelita hitközség, 6) tanítóképezde tanárkara, 7) kegyes tanítórendi gymnasium tanári kara, 8) adóhivatal, 9) törvényszék, 10) honvéd tiszti kar, 11) Konkoly Sándor országgyűlési képviselő, 12) tűzoltó-egylet. A kedves főpásztor mindegyik üdvözletre szeretetteljes szavakkal felelt. Az egyházi vizsgálat megejtése után, az »oroszlánhoz* címzett nagy vendéglőben 70 terítékű díszebéd élénk hangulattal folyt le. A patkó alakú asztalnál a fő ; helyet ő méltósága foglalva el, míg jobb oldalról Kulin Imre toivszéki elnök, balról pedig Szabady Gyula gymn. igazgató ült, körülvéve a város és megye intelligentiájától. A tósztok sorát a főpásztor ő Felsége a király s az uralkodó család éltetésével kezdett meg, melyet a jelenlevő közönség felállva hallgatott, utánnamég 16 egyén adott jó kivánatának kifejezést. 5 órakor a Rákóczyhangok kíséretében szétoszolva a főpap kíséretével együtt, melyben részt vett : br. Nyári Béla, Vályi Lajos, Konkoly Thege Gyula, e két utóbbi kifogyhatatlan szellemes humora folytonosan élénk hangulatban tartja a kíséretet s felejteti velünk az út fáradalmait, Konkoly Thege Sándor, Csekei Vilmos, Varannay Lajos, Juhász Pál, Szabó Lajos és Pólya Lajos kíséretében a város nevezetességeinek megtekintésére indult el. Az első helyiség a »Casino« volt, hol Lakner László, mint az egylet igazgatója szerencsének tartja e látogatást. A termeken áthaladva, a könyvtárt, lapokat átnézve, a kiséret összes tagjai nevöket a vendégkönyvbe bejegyezte, búcsút vett. Következett az állami tanítóképezde, majd a díszes új gimnázium. Mindkét intézet cél s korszerű berendezését látva, köszönetét fejezte ki a két vezető igazgatónak. Szept. 19 én Lévát elhagyta, lovas bandérium, számtalan kocsitól kisérve, folytatta ntját, a teljesen felkoszorúzott díszkocsin Várad felé.