Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-25 / 39. szám
Schwierigkeiten und die rechte Methode geschichtlicher Forschung kennen zu lernen. Anderseits wäre es sehr erfreulich, wenn in Zukunft alle Theologen eine solche historische Vorbildung erhielten, dass sie später im Stande wären, das kirchengeschichtliche Materiül, welches in ihrem Pfarrort vorhanden sein sollte, zu sammeln, zu prüfen, zu ordnen, und eventuell zu verwerten.« 55 ) Mennyivel inkább lehet nekünk hasonlatos kívánni és cselekedni valónk ! De hiszen cselekszünk is! Hazai protestáns egyházi lapjainkban, sőt nemcsak itt, de gyűléstermeinkbea is — majd óhajtás, majd követelés sőt határozat formájában is — nem egyszer hangzott s lőn kimondva, hogy magyar prot. egyháztörténetirásunk érdekében tenni kell. Tenni minden egyes egyház papjának. S különösen ref. hittestvéreink fejtenek ki dicséretes buzgóságot nevezett üdvös határozatok hivatalában nemcsak, hanem végrehajtásában is. Hát örvendetes mozgalmak is ezek. Ha azonban egyháztörténetirásunk érdekében, magyar protestáns világszerte hangoztatott kívánalmak, sürgetések, végzések pusztában elhangzása nem kívánatos : az egyháztörténeti seminariumok érdekeinek mellőzése a theol. intézeteken lehet-e az ? Pozsonyról szólok, a magyar ág. hitv. evangélikusok egyetemes akadémiájáról, a hol 6 rendes- és 2 magántanár hivatott működni, s itt a következőképen állanak a dolgok. Eltekintve attól, hogy az egyetemes egyháztörténetet, mely a szakvizsgálat sok tantárgya miatt élőkészitő, alapvető jelleget kapott, a második esztendő végén teendő alapvizsgálat tárgyává tette az új intézkedés, holott az a theol. szakképzettségnek ép oly fontos és kiegészítő része, hozzátartozó eleme, mint bármely más theol. tudomány, maga az I-ső s Il-od évesekre kötelező egyháztörténeti seminarium nem teremhet jó gyümölcsöt. Mert váljon érett gyümölcs-e oly theologus munkája, ki az egyháztörténet mezejét be nem járta, legfeljebb ha oda elnézett? Már pedig — Marcalival5 0 ) szólva — »ha megengedjük vagy még elő is mozdítjuk az önálló munkásságot, a termelést, mielőtt még a történeti műveltség és felfogás elsajátítása lehetővé teszi az ifjúnak a tények viszonylagos értékének mérlegelését, szinte bűnt követünk el a legszentebb: a nemzeti jövő reménye ellen.« E szavaknak élét — úgy hisszük -— nem tompítja el egészen azon körülmény, hogy a theologiai intézet nem historikus, de lelkészképző tartozik lenni első sorban. Hogy a histórián kívül más disciplinának is hasonló kára van theol. főintézetünkön, tudjuk jól, de ez nem nyugtat meg, mint azon állítás sem, a mit egy angol mondott, hogy t. i. százszorta többet ér az ifjúra nézve a fáradtság, mint a fáradtság eredménye. Az egyháztörténeti vagy bármely más theologiai tudományos seminarium feladatát jól csak akkor töltheti be, ha a tudományos gyakorlatokat megelőzte az egész tudományt felkaroló tanári előadásnak a tanulók részéről hallgatása (a dolgoztató módszer csak így lehet kiegészítője, s befejezője a cursorius leckéknek). Ebből folyólag az egyháztörténeti seminariumban a 111-ad éves theologusok működése biztosíthatna jó eredményt. — Tudván azonban, hogy ezt célzó intézkedés foganatosítása viszonyaink között mily nagy nehézséggel, sőt — tekintve az új alap- és szakvizsgálati rendszert — lehetetlenséggel is járna s kockáztatná a tanítás tárgyainak 55 ) »Die Unzulánglichkeit des theol. Studiumsc 75. 1. 56 ) Dr. Marcali II.: »A történelmi felső oktatás* Száz. 1885. VIII. f. 171. 1. nagy halmaza által feltételezett tanítás és tanulás eredményét nemcsak, hanem zavarná az altalános theologiai kiképzés megállapítani próbált összhangját is ma: meg kell elégednünk egyelőre azzal, hogy az egyháztörténeti — értjük az egyetemes egyháztörténeti — seminariumban a 11-od évesek vegyenek részt mint működők, s az I ső évesek mint hallgatók. Másképen áll azonban a dolog a magyar protest. egyháztörténet seminariumával. A magyar prot. egyháztörténetet az 1886 — 87-ben érvénybe lépett szervezetkiegészítés — igen helyesen — kivette az alapvizsgálat tárgyai köziil s későbbre, az élethez közelebb tette (hasonlóképen cselekedtek reform, testvéreink is) ; hallgatják a Ill-ad éves theologusok, s egy esztendő mulva szakvizsgálatot tesznek belőle. A mi már most e tudomány seminariumát illeti : arról ekkoráig a pozsonyi theol. akadémián (s úgylátszik nemcsak itt) semmi rosszat nem mondhatunk sem mi, sem senki ; sajnos azonban, hogy jót se. Hogyan ? Hát zátonyra jutott az intézmény — útjában — va'amiképen ? Nem. Hanem meg se indult. Mit szóljunk erre? Jöjjön cl e seminariumok országa! Ez egyetlen beszédünk. Jöjjön el, és megmaradjon. S ezért tegyük kötelezővé, legalább egy semesterére a 4 évi theologiai pályának ; még pedig a IV. esztendő első felében. Hiszen a szabadságnak ilyetén megszorítását csak nem fogja járomnak tekinteni az, ki szereti azon egyházat, melynek kebelén nevekedett? Épen azért, ha ama fentebb említett kívánságokban, sürgetésekben, ref. hittestvéreink közgyűlési határozataiban, egyházi lapjainknak hazai prot. egyházunk történetírása érdekében írt cikkeiben, s legújabban az alakuló magyar prot. tudományos irodalmi társaságnak szintén ugyancsak a honi prot. egyháztörténet művelésének javára kiváltképen irányuló működésében,5 7 ) és hogy ezt is követendő példaként, kiemeljük már a válságos múltban határozottságáért tevé^ kenységeért kiemeljük zólyomi ev. esperesség lelkészi értekezletének azon határozatában, melyszerint »a lelkészek egyházaik monographiáinak megírására felszóllittattak« . . ,5 8 ) »van hit, jog és erő: theol. intézeteinken a magyar prot. egyháztörténeti seminarium felállításával sokáig késni avagy felhagyni váljon jó lesz-e? Vagy talán a theol. intézet a hazai egyháztörténet érdekében legkevesebbet van hivatva tenni? Mi erősen hisszük, hogy nem. A seminarium, ha nem arra való, hogy új nemzedéket képezzen a tudománynak, hát mire való ? Hogy váljon a jövendőbeli papok, mint saját egyházuk történetével foglalkozni első sorban hivatott theologusok, tudományos színezettel s becscsel bíró munkák, teljes monographiák írására kényszeríttessenek-e, úgy, a mint azt Révész Imre óhajtotta,5 9 ) vagy pedig mások vélemén}'e szerint csupán anyagot gyűjtsenek e kérdést itt nem vitatjuk, de annyi áll, hogy akár az egyiket, akár a másikat teszik, sőt ha csak saját egyházaik gyűléseiről jegyzőkönyveket írnak, vagy pedig a superintendens i egyházlátogatások alkalmára egyházaik történetét vázolják: egyháztörténeti seminariumi iskolázottságuknak jó hasznát vehetik. (Folyt, köv.) Krupecz István, pozsonyi theol. m.-tanár. 57 ) »Prot. Egyh. és Isk. Lap« 1887. 17. sz. »Felhivás a Magyar Prot. írod. Tud. Társ. alakítására.« 58 ) >Ev. Egyház és Iskola « 1886. 38. sz. _ . 59 ) Révész Imre »Egyházlörténelmi irodalmunk ügyéhez* Budapest 1880. co ) »Sárospataki Lapok< 188Ó. 39. számban .olv. S. Szabó József cikkét.
