Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-18 / 38. szám
emeltetett, lakbére 20ó írtban állapíttatván meg. Az új teher tehát 800 frt s ez csak látszólag, amennyiben az illető tanár, állásának rendszeresítése folytán az eddig külön díjazott 3 új tanóra elvállalására köteleztetett, mi 120 frt megtakarítást eszközölt, eddig élvezett lakását elveszítette, mely ezután a tanulóknak levén kiadható, 60 frt jövedelmet hoz. Tehát csak 620 frt új teher fedezéséről kell gondoskodni. Ez is megtörtént, amennyiben néh. Zsivora Györgynek a tanítóképző javára tett alapítványa jövedelméből 420 frt e célra folyósíttatott s a tanító-képzői pénztárból a főtanodaiba folyó évi járulék 200 frttal leszállíttatott, ez utóbbi pénztár részére a 200 frtnyi járulék az államsegélyből utalványoztatván. Eszerint az új teher teljes fedezetet nyert, még pedig a tanító-képző Önerejéből, miről Anonymusnak, úgy látszik, nincs tudomása. Ettől eltekintve téves azon allítása is, hogy e pénztárnál az ISS(5-iki személyi kiadás: 4351 forint 1887-től fogva 680 (1 fent 800 — 120=680; tehát nem 900 frt, mint szerző állítja) forinttal fog szaporodni. E 4451 frt összegben már bennfoglaltatik az új 680 frtnyi tehernek egy nagy része, t. i. 272 frt, minthogy a fentemlített fizetésjavítás már 1886 szept. i-én lépett életbe. E pénztárt illetőleg, tehát a kimutatott deficit, még szerző eszményi ál'áspontjáról sem fedezhető fel, vagy legalabb oly nagyságnak nem mondható, mely a vészjelző mozgásba hozatalát indokolná. Téves praemissák útján jutott téves conclusióra. A tanári nyugdíj intézetre vonatkozó reflexiókban rejlik Anonymus barátomnak Achilles sarka. E pontra nézve tájékozatlanságot árul el. Összehasonlítja ez intézetet a kerületi gyámoldával, melynek — nézete szerint — 3 fizető tagjára esik egy nyugdíjas család s melyet kiinduló pontul használ úgy ezen, mint következő cikkeiben, hogy kimutassa a tanári nyugdíj-intézet ingatag alapját. Ám legyen ez a kiindu'ó pont! Szívesen kisérem el szerzőt, csak- a végponthoz érve váljunk meg egymástól! Lássuk, minő kötelezettséget teljesít a gyámolda, minőt a tanári nyugdíj-intézet az ő tagjai irányában. A gyámolda fizeti nyugdíjúl a megállapí'ott összeget a hivatalra képtelenné lett tagnak, ez összegnek ioo°/0 -át az elhalálozott tag Özvegyének; ugyanannyit az elhalálozott özvegy kiskorú árváinak. A tanári nyugdíj intézet fizet a 30 szolgálati évet betöltött nyugdíjas tanárnak 890 frtot, özvegyének 235 frtot s nevelési pótlékul (egy gyermek után 23 frt 50 krt, maximumul 117 frt 50 krt; atlag 30—40 frtnál többet felvenni nem lehet, nem levén valószínű, hogy 30 évet szolgált nyugdíjas tanár özvegyének 18 évet be nem töltött gyermekei legyenek) 35 frtot, összesen tehát 270 forintot, a teljesen elárvult gyermekeknek pedig maximumul 235 frtot; vagyis, ha a nyugdíjas tanár 30 évi szolgálat után kapja a teljes nyugdíj iOO°/0 -át, özvegye ennek 30Vj °/0 -át s árvái (ha t. i. anyjok is meghalt) annak csak 264 /l o °/0 -át kapják. Továbbá, míg 10 évi befizetés után a gyámoldára a teljes nyugdíjteher ioo°/0 -ja háru', addig a tanári nyugdíjintézet 10 évi szolgálat után fizeti a tanárnak a teljes nyugdíj-illetménynek csak i76 /i0 °/<rját, az Özvegynek és árváknak pedig semmit. Anonymus álláspontjára helyezkedve, vonjuk le a fentiből a következtetést. O 6 nyugdíjas családot vesz fel, a gyámoldára hivatkozván. A 6 tanári családban lesz nyugdíjas tanár, özvegy, tán árva is. Szolgáljon — szerző eljárását követve — zsinórmértékül számításunkban a gyámolda. Ez intézetünk 1886-ban 149 félnek fizetett rendes nyugdíjat, még pedig 29 hivatalképtelen tagnak, 9 tag árváinak s 111 tag özvegyének, vagyis a nyugdíjasok i9°/0 -ja volt hivatalra képtelen lelkész vagy tanító, illetőleg tanár, 6°/0 -ja volt árva s 75%-ja volt özvegy. E szerint a nyugdíjasok 3 /4 -e özvegy. Ha ez adatokat most már a tanári nyugdíj-intézetre alkalmazzuk, úgy a 6 nyugdíjas családra esik 1 x /2 tanári nyugdíj (890+445=) 1335 frt s 4V2 özvegyi nyugdíj (270 forintjával =) 1215 forint, vagyis az összes nyugdíjteher volna 2550 forint. Jövedelem van Anonymus számítása szerint is évi 4400 frt. Tehát a deficitből lett 1850 frt évi felesleg ! Tényleg a dolog természetesen máskép áll. En tisztán ki akartam mutatni, mily roskatag alapon nyugszik cikkíró okoskodása, ki két oly intézet megbirálásánál, melyeknek alapszabályaiban különböző, részben ellentétes elvek nyertek érvényt, egyforma mértéket használ. Azt a lapsust nem is akarom szóba hozni, melyet Anonymus elkövet, midőn 5400 frt szükséglettel (500+300 -f- 3600=) 4400 frt fedezetet állít szemben s a hiánylatot 2000—2500 frtban tünteti fel. A gyárnoldai pénztárra vonatkozó megjegyzésekre nincs egyéb észrevételem, mint az, hogy a vagyon tényleg gyarapodott azon összeggel, mely az évi kimutatásba van felvéve (1197 frt 2 kr). Anonymus kétségbe vonja ezt, mert a hátralékokat tekintetbe nem veszi. A vagyongyarapodás ugyan nem jelentékeny, de az új alapszabályokban foglalt intézkedések folytán a helyzet néhány év múlva mindenesetre javulni fog. Igaza van cikkírónak, hogy Ihász Lajos úr alapítványát a tőkeállományba is fel kellett volna venni. Ez nem történt, mert a váratlanul elhunyt akkor főpénztárnok naplójába e tétel felvéve nem volt. Pótlólag felvétetett a f. évi naplóba. Első cikke végén kiemeli Anonymus, hogy egyedüli szándéka, a küszöbön levő kerületi gyűlés figyelmét pénzügyeink komoly helyzetére felhívni. Célját el nem érte, mert a gyűlésen sem ő, sem más nem tolmácsolta az itt szellőztetett nézeteket. Sajnáltam. Azt hiszem, üdvösebb, tán tapintatosabb is volna (hallom, hogy e cikksorozat egyesekre, kik a kerület pénzügyi helyzetét nem ismerik, nyugtalanító hatást tett), ha ott nyiltan s férfiasan elmondja mind azt, mi szívét nyomja, mint hogy e lapok hasábjain expectorálta magát. Én s a többi hivatottak szíves örömmel üdvözöltük volna interpellatíóit, melyek tán érdeklődést keltettek volna azon ügy iránt, mely — mint cikkírónk is kiemeli -— eddig nem részesült a kerület részéről abban a figyelemben, melyet érdemel. Ha ott megnyugtató felvilágosítást nem nyer s nézeteivel, javaslataival kisebbségben marad, ám vegye igénybe a lapok hasábjait s felebbezze ügyét a nagy közönség itélő széke elé. Poszvék Sándor, a dunántúli ágost. hitv. evang. egyházkerület számvevője. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. PÓTLÉK. Mikor Bornemisza Péter életéről és munkáiról írott értekezésemet a főt. dunántúli reform, egyházkerület lelkészi értekezletén felolvastam, Szekeres Mihály pápai esperes úr azon óhajának adott kifejezést, hogy nagyon szerette volna, ha Bornemiszának saját műveiből bizo-76*
