Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-09-18 / 38. szám
Harmincadik évfolyam. 38. sz. Budapest, 1887. szeptember 18, PROTESTÁNS ÉS ISKOLA SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVAT A IX. ker. Kinizsy-utca 29. sz. I. em L: Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példéLziyokikiSLl rn.ixxd.ig- szolgfáillxa.-txxxxk:. Ama t. előfizetőink, kiknek előfizetésük a harmadik negyed végével lejár, előfizetésük megújítására fölkéretnek. Római fegyver. Mióta a két nagy keresztyén hitvallás, a római s az evangyéliomi, egymás mellett fönnáll, azóta nem maradt s nem maradhatott el a két egyháznak kölcsönös irodalmi megtámadása sem, s e törekvés szülte az egyházi vitairodalmat. E tárgyban Benrath Károly bonni egyetemi theol. tanár a rajnai egyháztartományi > Evangyéliomi szövetségi legközelebb megtartott alakuló gyűlésén figyelemreméltó tartalmas értekezést tartott, melyben egyháztörténeti s bibliai-hittani bírálati adatok alapján ritka szakértelemmel ismertette a római polémia, kiváltképen pedig az ultramontán sajtó fejlődését a protestantismussal szemben, mi mellett természetesen kiválóan a német viszonyokra fektette a legfőbb súlyt. Helyesen emeli ki Benrath, hogy a római polémia a maga első korszakában, a mint azt FjcJc, Emser s mások képviselik, korántsem jutott el a protestantismus ilynemű kísérleteinek magaslatára, s akkoriban csakis Luther irataival foglalkozott. A prot. hitvitairodalom további fejlődésével az erős polémikus színezetű protestáns szellem fölébredése korszakában a XVI-dik század másdoik felében sem versenyezhetett a római polémia, s a történelmi téren keletkezett Magdeburgi centuriák, melyek ritka kitartással és kutató szellemmel, habár kissé egyoldalúan az első XIII. század keresztyén történetét azon szempontból vizsgálják, miként nyilvánult fokozatosan a római egyházban a tiszta evangyéliomi keresztyénségtől való eltérés, s másrészt Chemnitz Márton ^Examen concilii tridentini* című műve, a hittani polémiának ezen gazdagon fölszerelt kézikönyve minden római cáfolat nélkül maradtak s méltó befejezései az ősprotestáns harcias polémia első korszakának. Azonban az 1565 — 1574-ig terjedő évek, melyekben e polémikus művek napvilágot láttak, máris a protestantismusnak hanyatlásának korszakába vezetnek át. A protestantismus saját házában tört ki a viszály: itt Luther! ott Kálvin! amott Zvvingli! mely aztán bizonyos lutheri körökben oda fajult: inkább lehet egyesülni a törökkel vagy a pápistával, mint a reformátussal! A prot. polémikának előbbi éles fegyvere a római tanok, szokások s az azokkal összekötött visszaélések ellen ilyen viszonyok között csaknem egészen eltompult, és soha a protestantismus oly nagy veszteséget nem szenved e későbbi századokban, ha a saját körében kitört egyenetlenségeket sikerült volna kiegyenlíteni! Pedig észre sem vette, hogy Jam proximus ardet Ucalegon!^ A katholicismus újjászületése, melynek alapja az egyházi tanra és fegyelemre nézve a tridenti zsinat határozataiban van letéve, s a mely egy tervszerűen szervezett contrareformátió által a pápaság hatalmát fél Európában oly annyira megszilárdította, ezen újjászületés szükségképi következménye a római polémia új fejlődése volt. A Magdeburgi centuriáknak nagyszerű vetélytársa akadt az első XI. századot felölelő „Egyházi Annalesek1 1 -ben, melyekbe Baronius bibornok korának összes egyháztörténeti ismereteit, a mint azokat a rendelkezésre bocsátott vatikáni levéltárban összegyüjthetfce, foglalta, s ugyancsak Chemnitz versenytársa Pallavicini ritka gazdag tartalommal írta meg a maga rendének szemüvegén tekintve a tridenti zsinat történetét. S egyidejűleg lépnek föl a római egyháznak kipróbált harcosai, a jezsuitáik, kik a kesztyűt föl véve Cochlaus módjára nagy előszeretettel Luther személyével foglalkoztak, hogy azzal az ő tanát s egész reformátori misszióját semmivé tegyék, a miért is , asztali beszédeit * vették leg-
