Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

Nagy Károly kidolgozását absolut szépeknek tartja a jelen, fogja nyilvánítani a jövő: nem vagyok hajlandó elhinni; mert ha ez úgy lenne jelenben és jövőben: minden orgonista és karvezér vétkeznék a tökéletesség eszméje ellen, mihelyt ama »legszebb« kidolgozástól csak egy kommában is eltérni merészel. És ha ta'án az én kidolgozásom sem iitné meg a szépnek azon mértékét, hogy általa némely finomultabb izlés magát kielégítve érezné, jól meg kell jegyezni, hogy könnyebb az örök szép eszméjét érezni, s mintegy hit által látni, mint azt tökéletesen kifejezni. Legyen meggyőződve Oláh Károly úr, hogy művem kiadásában sem anyagi érdek, sem muló dicsőség utáni vágy, sem'azon indulat nem vezérelt, hogy bárkinek, különösen a tiszteletreméltó öregeknek kellemetlenséget szerezzek, hanem egyedül azon óhajtás: vajha én is használhatnék reform, énekügyünknek 1 S engedje meg kinyilvánítanom, hogy hálásabb örömmel köszöntem volna meg általa jóindulatúnak nevezett észrevételeit, ha becses kezei közé juttatott »Mutatványom«-ra akár a nyilvánosság előtt, akár magán úton, még a munka megjelenése előtt közli vala azokat. Bocsásson meg azért, hogy nem tudtam eleget tenni nem is sejtett Ízlésének, és véleménye szerint »zeneirodalmunkban a visszaesésre« — akaratom ellenére — alkalmat szolgáltatni bátorkodtam, holott a legszebb, soha meg nem közelíthető kidolgozás Sz. Nagy Károly úr művében már az előtt adva volt (?). Bocsásson meg végre azért is, hogy hozzá intézett leveleimmel nyugalmát megháborítani elég vakmerő valék, nem tudván, hogy zenetanár úr zeneirodalmunk ügyét annyira szívén viseli! Szügyi József, orgonista-kántor. KÜLFÖLD. Az összehasonlító theologia a legfiatalabb szépszámú testvérei között, s ennek körében mindig eseményt képeznek a Londonban 1878 óta évről-évre e tudomány legkitűnőbb művelői által tartatni szokott Iíibbert-íéle felolvasások. Az elsőt Müller Miksa tartá, őt követték sorban Renouf, Renan, Reville, Pfleiderer s többen az angolok közül. Az ezidei felolvasó Sayce A. H. oxfordi tanár volt, tárgya : »Babylon és Assyr ősvallása«. A comparativ theologusnak munkája hasonlít a palaeontologuséhoz: egy-egy hymnusból, töredékes feliratokból, alig felismerhető szobortöredékekből, durva metszetekből kellvén construálnia bonyolult vallási rendszereket, fantasztikus cosmogoniákat, pantheonokat. Egyiptom mellett Babylonia, illetve Assyria azok, melyek az újabb időkben a tudósok figyelmét kétszeresen magukra vonták. Alig pár év lefolyása alatt kerültek ezek napfényre, palotáikkal, sírjaikkal, nyelvükkel, vallásukkal, mindezekkel nagyobb meg nagyobb világosságot vetve az ó-szövetségi nép történetére, prófétiájára, vallásos és erkölcsi világnézetére. Valóban ma már exegetáláshoz, sőt ó-szövetségi szöveg-kritikához fogni, e bár még mindig hiányos segédeszközök nélkül, gondolni sem lehetséges. A szóban lévő felolvasások (számban 6), mint ezt a felolvasó mindjárt elején kijelentette, a dolog természeténél fogva csak úttörőknek tekinthetők, további kutatásokra, a még ezután napfényre kerülendő s a már meglévő adatok feldolgozására. Főbb vonásokban álljon itt ezekből e rövid kivonat. A babylotiiaknak mondái, történeti hagyományaiban is már akadunk rokon vonásokra a zsidókéival. Sargon az első sémita király, az őslakóknak — az accadok — e nép által való meghódíttatása után volt a babyloni Mózes, államalkotó, törvényadó. Ez is kisded korában kitétetik az Euphrates partjára s mint Romulus és Remus egy nőstyén vad által tápláltatik. A babyloni pantheon főistensége Merodach, a haragvó, féltékeny Isten, ki mint Jahve, ellensége minden centralizátiónak, királyi absolut hatalomnak. Az ős theokratiát megváltoztatni, felforgatni akaró Nabonidust, országával együtt C) rus kezébe adja. Ugyanazzal a pragmatikával találkozunk a népet ért csapások, az »elfordulásért* kimért büntetések. A sémiták eredetileg napistent imádók voltak, Merodach, mint ezt a fennmaradt csekély számú mythos is igazolja, eredileg Napisten volt; így legyőzi a sárkányt, visszaállítja a holdnak világát fogyatkozása után. A babyloni isteneknek meg volt nőnemű reflectiojuk. Merodach neje: Zirpanit. Fia Nabu — kikiáltó — a héber látó; ennek neje Tazmit, a »halló.« Érdekes istenalakok még Ea és Bel. Ea a mélységnek és bölcsességnek istene, halalakban ábrázolva, de emberi hanggal bír. Mint Egyiptomban a Nílusból, úgy itt a civilizátió a tengerből ered. Ea innen jő fel tanítani az embereket. O Bellel együtt az emberek teremtője, Bel bocsátja a/, elterjedt gonoszságért a vizözönt, a miért aztán a babyloni Noah, ennek elmultával, neki nem ad áldozatot. Megtaláljuk a babyloni pantheonban Adonist és Venust, Tamnuz és Istar személyében, kiknek otthona az Edén, az ístárhoz intézett hymnus-töredék mutatja, hogy innen az Édenből eljőve az emberek közé, bemocskolja ruháját s csak visszatérte után lesz ez ismét tiszta. Ismeretes, hogy Istar később az undok Astorethté fajul el nyugoton. Ezen isteneken kívül megvan mindennek a maga külön zi-je — szelleme, géniusza. E kétségkívül csak töredék vallásos rendszerből, hogy mennyi az ős accad és újabb sémita eredetű, azt meghatározni alig lehetséges, mert az accad nyelv később is használtatott, olyan értelemben, mint a középkorban a latin. Az assyriaiaknak »sok uraik« voltak, mind eme babyloniai Istenek készségesen befogadtattak általuk, de azért nekik is meg volt fő nemzeti istenük, Asur személyében, kiben még több ős Jahve jellemvonást ismerünk fel, s a ki alkalom adtán, ha a történeti fejlődés meg nem zavartatott volna, henotheosból monotheossá is válhatik, neki nincs nőnemű visszképe. A babyloiv'aiak hisznek a jövő életben, meg volt Hadesük, imádkoztak az »ezüst égben« elnyerhető jövő életért. A sémiták és őslakók cosmogoniája lényeges eltérést mutat, az előbbiek szerint a világ emanatió, az utóbbiak szerint teremtés által jött létre, a teremtés hét nap folyama alatt történik, a chaos nem elején, hanem a teremtés közepén, a harmadik napon van. Meglepő a babyloniaiaknál is feltalálható »nagy öntött tenger«, a nyugalom napja, hetes szám szentsége stb. A felolvasó érdekes etymologiai fejtegetései közül kiemelem, hogy Moseh szerinte Masu ból—-hős—ered, mely a babyloniai Merodach szokásos jelzőéül használtatott. Érdekes az, hogy a babyloniai és assyriai Istenek mind emberi formában ábrázoltattak. P. 1.