Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

deni azzal a io kros heti betéttel, mert egy év végén 5 frt 20 krra, vagy 52 frtra vagy nagyobb összegre kerekedik ki a megtakarított tőke. Hogy a segély-egyletbe elhelyezett pénz biztos helyen van-e, arról, mindenki maga győződhetik meg az évi közgyűlési jelentésekből, ott van a közgyű'és által választott igazgatótanács és felügyelő-bizottság, ezek tagjai az egylet vagyonáért egyetemlegesen felelősek az 1875 évi kereskedelmi törvény értelmében vezetni. Hogy ilyen segély-egyletre ne volna szüksége Hunyadmegye minden egyes községének, azt én fel nem foghatom. Minden községben ismerik az emberek egymást, tudják ki szorgalmas, takarékos, ki nem ; az előbbeni, ha nincs is ingatlanja kezeseket kap, míg a pazarló, ha telek földje van is, nem kap kezest, mert ismerik, hogy rosz fizető. Az »Erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek és a vele szövetkezett magyar társadalomnak programmjába kellene felvenni igénytelen véleményem szerint a segély-egyletek, mint szövetkezetek ismertetését és terjesztését, ez pénz áldozatot nem kiván, legfelebb a segély-egyletek ismertetéséről népiesen írt rövid füzetek sajtó alá bocsátása kerülne valamibe, a segély-egyletektől származó haszon pedig kiszámíthatatlan. Azok az 5—10 forintos uzsorásoktól vett kölcsönök, melyekre 50%—1000°/0

kamatot fizetnek a szegény emberek, több kárt okoznak évenként a magyarságnak, mint az eperjes-nagykároly-torockói tűzvész. Tiszt, úrnak egy segély egyleti alapszabályt tisztelettel postán küldök. Mészöly Győző, ev. ref. lelkész. Önvédelem. (Folytatás és vége.) A Mutatvány bírálatánál egy igen sajátságos és szembetűnő eljárásról győződhetett meg a figyelmes olvasó. Biráló ugyanis elképzelvén, hogy egyes dallamtételeket miként összhangosított volna ő, ha látta, hogy az én harmonizálásom nem az ő ízlése s képzelete szerint alakul, azonnal kész volt az Ítélettel: nem valami szép, nem kellemes benyomást tesz, jobb lett volna, szebb lett volna, szebb harmóniai kapcsolatot nyertünk volna stb. Nagyon természetesnek fogja találni mindenki, hogy az efféle megjegyzésekre, melyek a biráló egyéni ízlését állítják előtérbe, melyek csak arra valók, hogy velők hasábok teljenek meg, semmit sem szólok. Megengedem én, hogy az ajánlott harmonizálás bírálónak sokkal jobban tetszik, csak azt találom különösnek, hogy az ekkép ajánlatba hozott, olykor világosan megnevezett harmóniai kapcsolatok rendesen egybevágnak a Nagy Károly-féle összhangosítással, mint pl. a XXIII. zsoltár első és harmadik sorára tett ajánlátok ; így tehát azok még az eredetiség érdemében sem részesülhetnek. Többször használtatik továbbá a Mutatvány bírálata folyamán az ilyen kifejezés: a harmóniai összeköttetés nem teljesen correct, a feloldás nem egészen szabályszerű stb. Az ily megjegyzések többnyire oly hangzati összeköttetéseknél fordulnak elő, midőn a dissonans akkord a kezdő tanulók számára előirt mintáktól eltérőleg nem közvetlen feloldásban. részesül. Biráló például sohasem késik kárhoztató ítéletével, ha a 2. lépcsőn eső septakkordot dúrban és mollban, vagyis az Ábrányi által úgynevezett 2. és 3-ik osztályú hetes hangzatot, a második fordítású tonica hármasnak mint quart-sext akkordnak közbeejtésével látja a dominant hármas vagy dominantsept akkordba vezettetni, mint az a XXIII. zsoltár első sorának második, XXVII. zsoltár második sorának ötödik, s a 63. dicséret 2-dik sorának hatodik hangzatánál látható. Pedig mindenki tudja, ki az összhangzattanban olyan a milyen jártassággal bír, hogy a feloldásban a dissonans hangzatok, tehát a szóban forgó akkordok is, egyes hangok továbbvitele, egymással felcserélése, chromaticus elváltoztatása, sőt néha rokon akkordok közbeszúrása által nemcsak hátráltathatok, hanem az épen most említett zenei fogások alkalmazása, olykor a hangok euharmonicus felcserélése által egészen más irányba, más hangnembe is vezethetők. És bár igaz, hogy mindezeket Ábrányi összhangzattana még nem tárgyalja, mert a szűkített hetes, vagy elhagyott alaphangú kis nonen akkord kezelési módozata, különféle alkalmazása, a hangzatok többértelműsége, megmásítása, az Euharmonia és Modulatio tana stb, melyek pedig mind kiegészítő részét képezik az összhangzattannak, — egy későbbi kötetnek vannak fennhagyva : mindazáltal a kérdéses 2-ik és 3-dik osztályú hetes akkordoknak mint cadenzionalis jellegű hangzatoknak oly alkalmazása, mint az a Mutatványban és a Chorálkönyvben is többször látható, ezen összhangzattan VIII. fejezetében a 195-ik lapon közölt példák között már szemlélhető. Úgy tetszik tehát, mintha biráló jobban szerette volna, ha ezen és más akkordok alkalmazásában a legelemibb szabályok szerint gépiesen járok el; pedig Ábrányi maga írja a 66. lapon : »Ismételve megjegyezzük, hogy ez alkalommal csak a táblázat 13 törzshangzatának természetes és szabályszerű feloldási módjáról van szó. A kivételeket s a művészi mesterséges alakulásokat csak akkor fogja a tanuló érteni, ha előbb ezekkel jő tisztába* ; midőn pedig a szabályszerűségeket letárgyalja, így ír a 187-dik lapon : »Ha e szabályok szerint már könnyen tud dolgozni a tanuló : akkor szabadságot vehet magának azokon kívül is oly harmóniai combinatiokat tenni, melyek e szabályokkal nem mindenkor egyeznek meg. A mai zeneirály sok ily szabadságot enged magának, melyek ellen nem is lehet aztán kifogás* stb., néhány sorral alább pedig felhozza, hogy : »Sok oly finom kivétele és megkülönböztetése van a harmóniai szabályoknak, melyekről e munka 2-ik kötetében lesz bővebben szó.« íme tehát Ábrányi maga beismeri, hogy összhangzattana még nincs befejezve, mégis azt kívánja tőlem biráló, hogy csak az ott közölt szabályok szerint járjak el az énekek harmonizálásánál. Hogy pedig a »kevésbé szabályszerűeknek* tartott hangzati összeköttetések helyesek, nem idézve a különféle zeneművekben nagy számmal kínálkozó példák közül csak egyet is : ismét Lehmann fenntemlített műve 60-ik lapjára utalom birálót, hol a kifogásolt akkordokat általam eszközölt alkalmazás szerint hangjegypéldákban is szemlélheti. Leszámítva tehát azon harmóniai tételeket, melyek biráló által kevésbé szépeknek s nem eléggé szabályszerűeknek mondattak, a még fenmaradt egynehány kifogás részletes vizsgálatára térek át. A XXX. erdélyi éneknek oly magas hangkörben megtartása, mint az az erdélyi énekeskönyvben, Sz. Nagy Károly kidolgozásában, sőt Zsasskovszky Énektárában is látható (8. sz.), magának az éneknek közkedveltségében, szövegének magasztos és fenszárnyaló tartalmában s ünnepi alkalomszerűségében leli magyarázatát; ugyanezen ok vezérelt a Chorálkönyv 135. és 145. számú énekeink magasabb intonálásában ís. Hogy pedig a legnagyobb figyelemmel voltam a gyülekezet hangterjedelmére, bizonyítja, hogy Chorálkönyvemben igen sok ének, melyek Nagy Károly Karénekeskönyvében — véleményem sze-