Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

nálnak. Ha pedig mégis fenntartjuk jövőre is, az exclusivitás terére ne lépjünk vele, hanem az atyafiúi szeretetnek, a testvériségnek nyissunk itt is utat. Különben az egyetem javaslata győzött. Olvastatott a soproni országos fegyintézet lelkészének évi jelentése. Jövőre a püspöki jelentésben foglal helyet. Dunaföldváron a lelkészi és tanítói hivatal egyesítése kimondatott. A délutáni esketés engedélyezésére kimondatott, hogy szükség esetén esperesi engedélylyel teljesíthető. Tolnában alesperesi hivatal (Dunántúl az első ilyen intézmény) szerveztetik, melynek hatásköre inkább a tanügyre terjed ki Régi tengeri kígyója a dunántúli ev. egyházkerületnek, a kerület és tolnai egyházmegye közt az 1875. előtti időkből fennmaradt tetemes tartozás-hátralék az egyházmegye részéről. E rendezetlen állapotnak tisztázása mindkét félnek rég érdekében állott volna már, de csak húzódott, halasztódott. Most Tolna komolyan akarja. Vegyes bizottság kiküldését kéri. Megadatott neki ez alkalom is. Es mert Tolna komolyan akarja, bizonyos, hogy nem múlik el hét tél, hét nyár, az odiosus iigy rendezve lesz. Több kisebb indítvány letárgyalása után az elnökség szívélyes szavai után emez örökre emlékezetes jubileummal összekötött egyházkerületi közgyűlés az elnökség éltetésével bezáratott. Bognár Endre. Önvédelem. (Folytatás.) Köztudomás szerint ugyanis a tiszántúli egyházkerület a régi énekeskönyv dallamainak csak G vagy Violin kulcs szerint történendő átírását, nem egyszers- ! mind azoknak a »mai zenerendszer alapján* leendő áttételét rendelte el. S valóban a lehető legegyszerűbb s legkönnyebb feladattal állott szemben az, ki ezzel megbízatott ; mert semmi mást nem kellett volna tennie, mint a G kulcsot kiírván, a negyedik volnalra írt C ku'.cs hangjegyeit egy fokkal lejebb, a harmadik vonalra írt G kulcs hangjegyeit pedig egy fokkal feljebb helyezni, az itt-ott láiható b előjegy is kiíratván. Ez egyszerű eljárás folytán a dallam meghamisítatlan alakban, a legegyszeiűbb hangjegyzéssel egyszersmind a gyülekezet hangterjedelmének megfelelő hangkörben lett volna szemlélhetővé téve. De nem így történt. Hanem a dallamok új hangjegyekkel ugyan, de a régi zsoltárhangjegyzések figyelmen kívül hagyásával a dur és moll scálák követelte előjegyzés mellett a környékbeli néphasználat után lettek leirva ; miből aztán a következő sarkalatos hibák származtak: 1) Az új hangirás nem mindenütt a régi dallamot adja vissza. 2) Sok éneknél két-három e'őjegy használtatván, a dallamok leolvasása — ellentétben a régi egyszerű hanjegyzéssel — felette nehézzé tétetett. A régi énekeskönyvekben ugyanis a dallamok az egyházi hangnemekben Íratván, akármely hangnemből kellett is énekelni, a félhangok mindig az E—F és H—C vagy ez utóbbi helyet A—B közé estek. Az énekesnek csak arra kellett figyelni, hogy ezen hangjegyek közt félhangot, másutt mindenütt egész hangot énekeljen, s így —- mint tanuló koromból emlékezem — könnyűséggel énekeltünk hangjegyről minden zsoltárdallamot. Most, ha a revidiált. énekeskönyvből akar valaki énekelni vagy tanítani, meg kell 24 scálát találni, vagy ezek közül a revidiált Enekeskönyvben található hangnemek szerint 13-at, a mely scálákban a félhangok mindig más-más hangjegyek közé esvén a rátermetteknek is kínosan nehézzé, a középtehetségűeknek pedig épen lehetetlenné tétett a dallamok hangjegyről való olvasása. Ezért van, hogy a képezdékből kikerült tanítók közül kevesen tudnak hangszer nélkül hangjegyet olvasni, annálkevésbé tanítani. 3) A régi hangnemekben mozgó dallamok nem hangviszonyaiknak megfelelő előjegyzésben részesülvén, a legszembeötlőbb ellenmondás s értetlenség nyilvánul a hangirásban. A dori dallamok például a moll, a mixolydiak pedig a dur scála hangviszonyai szerint előjegyeztetvén, a dori d dlamoknál a hanglépcső hatodik fokára eső hangot az előjegyzés ellenére mindenütt emelni kelletett (VIII., IX., X, XX., XXXIII., L, LXXXVIII, XCI., XCII, CIV., CXXV., CXXVIII. stb ), a mixolydi dallamoknál pedig a hetedik lépcsőre eső hang mélyítésére volt szükség (XIX , LVII., CIII., CXIII., CXVII. stb.). Méltán kérdezheti a figyelmes szemlélő, miért van a revideált Énekeskönyvben a IX., LXXXVIII., XCII., CXXVIII. stb. énekeknél kiírva a b előjegy, ha az a dallam folyamán sohasem érvényesül, miért van továbbá a második kereszt a XIX. és LVIII. zsoltároknál kitéve, holott azt a dallam folyamán mindenütt törölni kelletett ? Ellenben miért nincs kiirva a második kereszt mindjárt a vonalzat elején a X, XX, L, CIV, CXXV. stb. zsoltároknál, mikor itt a dallamban egy pár hang kivételével mindig Gis fordul elő ? Vagy vegyük a CXLV. zsoltár dallamát, miért nincs itt még két kereszt a Gisz és Gisz kiírva, holott az egész dallam folyamán mindig Cisz és Gisz, ellenben C és G soha elő nem fordulnak? Az új zene mely törvénye követelte ennek egy kereszttel előjegyzését ? A jelzésből vagy kemény G, vagy lágy E hangnemre kell következtetnünk, holott a dallam összhangosításánál soha kemény G, sem lágy E hangzat sehol elő nem fordulhat! Oly kérdések ezek, melyek »az új* zenerendszer alapján egyátalán nem, hanem csakis az egyházi hangnemek szorgalmas tanulmányozása mellett a régi hangrendszer alapján lehet megfelelni. S a felelet meg is található mire sem méltatott ismertetésemben, hogy a mennyiben »a dori a moll scála hangarányaitól csak emelt hatodában tér el, a mixolydi pedig a mélyített hetedű dur scálának felel meg : a dórinak egy 5-vel kevesebb, vagy egy kereszttel több előjegye van, mint az ugyanazon alaphangú moll scálának, a mixolydi pedig egy 5-vel több, vagy egy kereszttel kevesebb előjegyet kap, mint az ugyanazon alaphangú dur scála « Ilyen kiegyenlíthetlen ellentét levén tehát az uj és régi zenerendszer, illetőleg hangrendszer között, másfelől a zsoltárdallamok csakis az egyházi hangnemrendszer alapján levén megérthetők, bátran lehet állítani, hogy rövid ismertetésemnek még a revideált Énekesköny dallam átírásánál is nagy hasznát lehetett volna venni. A német lutheránus atyafiak is megpróbálták egy időben a régi dallamokat » modernizálni*, de bizony nekik sem sikerült az. És mily csodálatosan ráíllenek az új zenerendszer alapján készült revidiált Énekeskönyvre a tiszteletreméltó Lehmannak s/avai, pedig azok a revidiált Enekeskönyv megjelenése (1877) előtt 19 évvel (1858) írattak (Harmonie- und Compositionslehre 165. 1.): »Die altén Kirchentonarten áussern in ihren Chorálen eine merkwürdige, grosse Kraft, einen ernsten, feierlichen Character, einen ganz besondern, eigenthümlichen Geist. Es wáre mithin Sünde, letztere dieser Eigenschaften, berauben zu wollen. Und doch gab es eine matté, glaubenslose Zeit — sie lebt leider jetzt noch in