Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

tember hó i-jétől kezdve 4-ig történnek. A felvételi-, javító-, pót- és magán-vizsgálatok augusztus hó 30. és 31-én tartatnak. A tanév megnyitása szeptember hó 5-én lesz, az előadás szeptember hó 6-án veszi kezdetét. A tápintézet szeptember hó i-én nyittatik meg. — Az igazgatóság. * A felsőbb leányiskolák reformja. A vallás- és közoktatási miniszter a tanfelügyelőkhöz intézett legközebbi rendeletében a felsőbb leányiskolák szervezetén és különösen tantervén lényeges módosításokat tett, melyek üdvös reformot eszközölni vannak hivatva. A rendelet a tantervből mindazt kihagyja a mi a növendékek elméjét pusztán csak ismeretekkel tömte, definíciók gépies magolásával gyötörte és oly tanmód alkalmazását sürgeti, mely a leánynövendékek igazi nevelését eszközölni van hivatva. Lényeges szervezeti újítást is tartalmaz, midőn különbséget téve a 4 osztályú másodfokú és a 6 osztályú elsőrendű felsőbb leányiskola között, a nőképzés érdekében működő eddigi iskolák között belső kapcsolatot, mondhatni szerves összefüggést biztosít. A tanterv már a 4 polgári iskolában befejezést nyer, az V-ik és Vl-ik osztályok tananyaga csak magasabb fokú ismétlése a négy alsó osztalynak; a szervezeti kapcsolat pedig akként létesíttetett, hogy a ki a négy osztályú felsőbb leányiskolát végezte, az egyenesen átmehet a praeparandia i-ső osztályába, a ki pedig a hat osztályú felsőbb leányiskolát sikerrel kijárta, az a tanítónő-képzőintézet Ill-ik évi folyamába vétetik fel. Illetékes szakférfiak üdvösnek mondják ezen reformálását a felsőbb leányiskoláknak. * Az országos prot. árvaház köréből. Árvaházunk egyik melegkeblű fiatal barátjától a következő sorokat vettük : A jótékonyság gyakorlásának nagyon sok faja, nagyon sok módja van, különösen korunkban, a mikor legszebb, legáldásosabb intézményeink csaknem kizárólag a szeretet filléreiből létesültek és létesülnek. Ma, ha valami szép, de nagyobb áldozatokkal járó ügyet akarunk megvalósítani: egész általános, hogy a nagy közönség elé visszük, annak zsebeiből szedjük össze —• fillérenként bár — azon összeget, melyet egyesektől, még ha oly gazdagok és adakozók is, nem kívánhatunk, mert a szeretet rovására sokszor önmaguknak és családjuknak ártanának. A budapesti orsz. prot. árvaház, mely szintén fillérekből alapíttatott, s tartatik fenn ma is, mióta megismertem, érdeklődésemnek folytonosan tárgya volt és az ma is, s ma talán jobban, mint bármikor, mert benne élek, benne mozgok én is. Nyári szünidőm egy részét Fehérmegyében, Polgárdin töltém, hirdetve, mint az ottani ev. ref. lelkész helyettese, az Isten igéjét. Egyik vasárnap az egyházi beszéd végeztével — a lelkész engedélyének megnyerése után — röviden beszéltem az árvaházról, s végül felhívtam a híveket, hogy — épen aratási időszak levén —• az árvaházat egy kis búza, árpa vagy másféle terménynyel ki-ki tehetségéhez mérten, segélyezze. Felhívásomnak meglett a kivánt eredménye, mert rövid idő alatt 160 kilogramm szép tiszta búza gyűlt össze, amely legalább is 9—10 frtot képvisel. A jószívű adakozók: az ottani lelkész úr 55 kgr., Juhos Ferenc 10 kgr., Bózsa Péter 20 kgr., Ladi János 10 kgr., Kozári János 10 kgr., Dékán Mihály 5 kgr., Ör. Sebők Ferenc 5 kgr., D. Barát István 25 kgr., Földes József 20 kgr. Kevesen vannak, de sokat adtak ; ily Összeget krajcáronkint egy év alatt sem lehetne összeszedni, s éppen e tény mutatja, hogy ha eltaláljuk a kérés idejét és módját: nem zörgetünk hiába. Aratás idején a legszegényebbnek is van egy kis gabonája, melyből szívesen áldoz a szeretet oltárára. Nem lehetne-e ezt minden faluban megpróbálni? En erősen hiszem, hogy mindenütt lenne több-kevesebb eredmény. Adja Isten, hogy Polgárdinak minél több követője legyen. A pénz az árvaház igazgatójának adatott át. — A kegyes adakozókra Isten áldását kéri Schmidt Samu, végzett theologus. * Figyelmeztetés. Az eperjesi teljesen kiépült és kibővített ev. kerületi collegiumnak fogymnasiumában az 1887 — 88. iskolai évre szóló beiratások f. é. szeptember 1—4. napjain eszközöltetnek. A beírásokat megelőzőleg augusztus 30. és 31. napjain tartatnak a javító, felvételi és esetleg magánvizsgálatok. Az évnyitó ünnepély szept. hó 4-én d. e. 11 órakor fog megtartatni. Az előadások a főgymnasiumban szept. 5-kén kezdődnek. — A helyi viszonyokkal netalán ismeretlenek kedvéért megjegyeztetik, hogy a szép környékű Eperjesen havi 16 forinttól 30 frtig kapható teljes ellátás szállással ; szállások 3 frt 50 krtól 10 forintig havonkint. De a collegium maga is gondoskodik arról, hogy növendékei tisztességes és olcsó ebéd s vacsorával láttassanak el : a collég, tápintézetében az alumneumi ebéd és vacsora díja egész évre 50 forint 70 kr ; a convictusi ebéd és vacsora egész évre 62 frt 70 kr ; az előbbeniből elengedésnek is van helye. Ezen jótéteményben a collegium növendékei valláskülönbség nélkül részesíttetnek. Van a collegiumnál azonkívül számos alapítvány, melyekből évenkint 5—65 frtos ösztöndíjak és praemiumok osztatnak a collegium növendékeinek; a mult iskolai évben 20 gymnásiumi tanuló részesült ezen ösztöndíjakban. —Kelt Eperjesen, 1887. aug. 18-án. — Ludmann Ottó, gymn. igazgató. * Evangyéliomi prot. egyház Szófiában. A fejedelmi bevonulás napjára lerándultam én is Nisböl Bulgáriának fővárosába, Szófiába. A helybeli német, angol, svájci s osztrák-magyar bevándorlottakból keletkezett a porosz követség védnöksége alatt még Sándor fejedelem idejében azon ev. gyülekezet, mely a maga papját a berlini Websky-féle »Prot. Kirchenzeitung« hasábjain közzétett pályázat alapián 6 héttel azelőtt választotta. A díszes kis templomot az új városrészben még a szlivnicai hős, Sándor fejedelem építette a helybeli feevándorlott evangélikusok és reformátusok számára, s annak szomszédos palotaszerű épületét, a jelenlegi külügyminiszteri épületet, melyben Koch lelkész, Sándor udvari papja lakott, papiaknak szánta. A templom fölépítése, berendezésétől eltekintve, 50 ezer frankjába került a fejedelemnek, s valóban díszesen van berendezve. Midőn Sándor fejedelem Bulgáriát elhagyni volt kénytelen, összes holmiját másfél millió frankért a bulgár kormánynak adta el, s így került a nagy zűrzavarban az ev. templom s annak paplaka a kormány birtokába. Szerződés nem lévén, másrészt a fejedelem sem intézkedett külön az evangel. templom ügyében, az eddigi kormány csak bizonyos váltságdíj mellett hagyá meg azt az evang. protestánsok birtokában. Kérdés most már, hogyan gondolkodik majd az újonnan választott fejedelem, ki tudomás szerint két pátert vitt magával s anyja buzgó pápista, meg fogja-e hagyni a templomot az evangélikusok birtokában, miután az ma tényleg bulgáriai állami birtok. Emiatt aggódnak most s tán méltán a szófiai protestánsok! Valószínűbb azonban, hogy Kóburg a fejedehni udvarban rendez be anyja számára katholikus imaházat, miután az evangel. templom kissé távol esik a fejedelmi palotától, s ez esetben nyugodtak lehetnek a protestánsok. Az egyháznak, mely önkéntes adakozásokból s a Gusztáv Adolfegyletnek évi segélyéből tartja fenn magát, legközelebb megválasztott buzgó fiatal lelkésze Grasshof, kinek szívességéből holnap prédikálok, egyszersmind tanító is a porosz követséggel szemben lévő iskolai és paplaki épü-