Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

mesen több is. Pedig 1500 forintot évenként tőkésíteni lehetséges, már t. i. addig, míg az államsegély ha nem csurran, de cseppen a mi kebelünkbe; lehetséges a nél­kül, hogy csorbulást ne szenvedjen, a mi eddig ezen forrásból tápláltatott. Csakhogy aztán a tőkét nem kell hamarosan megsokallani s szaporítását nem kell beszün­tetni, a kamatokhoz is félve kell nyúlni, hogy könnyel­műen ki ne utalványoztassanak 1 A Bdlddcsy alapból esett jutalékot, kivévén azt, a mi a püspöknek jár, egyik reform, kerület — nem tu­dom megmondani hogy melyik, de jegyzőkönyvében olvastam — már tőkésíttetni rendelte az egyházmegyei gyámoldák s kerületi közalap javára, csak a kamat jöve­delem lévén a végrendeleti célra kiosztható. Kövessük a jó példát s idővel lészen gydmintézetünJenek, lészen gyá­mőlddnknak ebből is szép tartaléktőkéje. Tervben van, sőt kivitele e tervnek is megkezde­tett már, a Iíirdlyföldi alapítvány tőkéjét 50 ezer frtra felszaporítani. Miért épen 50 ezer forintig? Ha Isten segített 50 ezerre, folytassuk tovább, a mely úton eddig elkezdtük, s addig folytatan djuk, folytassuk tovább, három négy annyira és biztosítsuk anyagilag főtanoddnk, képezdénk fenállását, felvirágzását. Kilátás van a lapok hire szerint, hogy Simunyák kegyes végrendelkezése után szép örökség birtokába jut kerületünk. Mekkora lesz még nem tudni. Hallottam egyik befolyásos emberünk elejtett szavából, hogy ő már elszánta szívében ez alap jövedelmét a fotanodának. Igénytelen nézetem szerint ennek az alapnak általános kerületi alapnak kell maradnia, a melynek eddig állan­dóan sehová le nem kötött, le sem köthetett, de szerintem le sem is kötendő, egyhamar fel sem is osztandó jövedel­méből tetemes tőkét kell gyűjtenünk, mely tőkének kama­taiból majdan a kerület édes gyermeiket, nevezzük fotano­dának, képezdének, tanári nyugdíjintézetnek, gyámoldá­nak, tápintézetnek, kerületi árvaháznak, leánynöveldének, (melyek még meg sem születtek), Ínséges gyülekezeteknek, rozzant iskolának, diasporának vagy akárminek, nyo­morgó tanítónak, koplaló lelkésznek, teendőkkel túlhal­mozott püspöknek, esperesnek, püspöki titkárnak, espe­rességi káplánnak, (kezdjünk immár gondolkozni ezekről is) fő- vagy alpénztárnoknak, számvevőnek, stbnek . . . mondom a kerület ezen és minden édes gyermekeit akkor és ott, a hol és a mikor leginkább szükséges, támogatásában részesítse. Egyszerre lekötni a tőkét egy intézetnek, azonnal s örök időkre rendelkezni a jövedel­mekről, ezeket évről-évre a mint befolynak, azonnal el is költeni: ez ép oly szerencsétlen gazdálkodás volna, a milyen tiszteletlenség az örökhagyó intentiója iránt, és a milyen igazságtalanság s jogfosztás azok sérelmére, a kik ezután képezendik az egyházkerület intéző té­nyezőit. A mi végül a tanári nyugdíjintézet túlmerész alap számítását illeti, azt az intézet, az ügy, a tanárok érde­kében rectificálni kell, az alapszabályok módosítandók akkép7 hogy nagyobb befizetési díjtételek állapíttassanak meg} a melyek azonban még mindig kedvezőbbek legye­nek, mint (állami, vasúti, takarékpénztári tisztviselőkről nem is szólva) akár a szegény néptanítóktól beszedett nyugdíjtételek, melyek legkissebbek. Számításom szerint az arány lenne ím ez : a tanító fizet alkalmaztatásakor nyugdíjának 5°/0 -át az 15 frtot (nyugdíj törvény 28. §), minden 100 frt után, melylyel 300 frt nyugdíja gyara­podhatik 50 frtot, ez tenne 600 forint gyarapodás után 300 frtot. Ám fizessenek tanáraink ezután is alkalmazta­tásukkor 800 frt tiszti fizetésűknek 13 °/0 = 104 frt, a tanári fizetésnek 300 frttal utóbb történt javítása után 3O°/0 = 90 frt, összesen tehát 194—200 frtot, köny­nyebbség a tanítók kötelezettségével arányban 115 vagy 120 forint, ezen felül könnyebbség az országos tanítói nyugdíj-törvény 28. § 3. pontja szerint fizetendő 2°/0 . Fizet továbbá a tanító IOO frt nyugdíj után 2 frtot, ha nyugdíja 300 frtot meghalad 3°/0 -ot, ez tenne 900 frt várható nyugdíjnál 27 forintot, ám fizessenek tanáraink csak 25 frtot évenkint. Méltányos ez a befizetés, mely miatt nem panaszkodhatnának, hogy az egyház mosto­hábban bánik a tanárokkal, mint az állam az ország nap­számosaival, kikre nézve ezenfelül az igényelhető nyugdíj is aránylag kisebb, azaz hosszabb szolgálathoz van kötve, mint tanárainké. »Bizonyosan pap vagy tanító e cikk névtelen irója, de mindenesetre oly szent, kinek maga felé hajlik a keze, és oly farkas, mely a tanárokat felfalná, ha le­hetne ; különben nem feszegetné a tanári nyugdíjintézet befizetési díjaínak felemelését, míg a gyámoldáról bölcsen hallgat.* Nohát hasonlítsuk össze a gyámolda díjtételeit a tanítói nyugdíjintézet díjtételeivel, mint a melyekkel arányba akarom hozni a tanári nyugdíjintézet díjtételeit. A gyámoldánál a várható nyugdíj I. o. szerint (a többi osztályok ugyanezen kulcson alapulnak) 210 frt. Ezért fizet a gyámoldai tag beíráskor 10 frt 50 krt (könyvecske árát is beletudva) azaz a várható nyugdíjösszeg 5 °/0 -át, ép úgy mint az országos tanítói nyugdíjintézetnél. Azután fizet évenkint 25 frtot, azaz a várható nyugdíjösszegnek egy hajszálhiján i2°/0 -át, míg az országos tanítói nyug­díjnál a díjtétel csak 2°/o. A gyámoldai díjtételekkel való ezen összehasonlítása az országos tanítói nyugdíjintézet díjtételeinek is csak azt az állításomat erősíti meg, hogy nagyon méltányos, igazságos, de szükséges is a tanári nyugdíjintézet befizetési díjainak felemelése. Ezek a dunántúli ev. egyházkerület pénzügyeire vonatkozó nézeteim. Érjenek, a mennyit érhetnek. Ajánlom a pénzügyi bizottságnak, ajánlom a kerületnek, ajánlom Dunántúl minden hitrokonunknak becses figyelmébe. Né­zeteimet elmondván, egyházamért, ennek intézeteiért ag­gódó lelkem oly gondolattól menekült meg, mely régen, régen bánt, foglalkoztat. Tévedni emberi dolog, tévedhettem egyben-másban én is. Világosítsanak fel, a kik tudnak; jól fognak csele­kedni egy aggódó kebel megnyugtatása által. Egyben hogy tévedtem, annak magam is nyomára jöttem. Előző cikkemben ugyanis azt állítottam, hogy a képezdi nö­vendékektől beszedett egy-egy forint orvosi díj a képez­dei számadásban külön elszámolva nincs. Nincs is az igaz; csakhogy azóta ötlött böngésző szemembe a mult évi kerüieti jegyzőkönyv 35. lapján a) pontja alatt, hol azt olvasom, hogy a képezde orvosául megnyert kezelő orvos díjazására fordíttatik a növendékektől fizetendő 1 — 1 frt járulék. Sajnálom, hogy ez a pont eddig elke­rülte figyelmemet; szánom, bánom előző cikkemben tett nyilatkozatomat, s a mennyiben ez sértő volna, igazgató­tanár úrtól bocsánatot kérek. Formai tekintetben azon­ban kifogásom ez eljárás ellen az (távol minden gyanú­sítástól, gyanakodástól), hogy az ifjaktól beszedett orvosi járulék a képezde jövedelmei s kiadásai közt volna el­számolandó, ép úgy mint a lakbér, orgona-díjak. Igaz, hogy eddig is az igazgató úr szokta leróni egy összeg­ben az orvosi díjakat a növendékek helyett. Évről-évre olvassuk az értesítőben: »különös hálával kell felemlí­tenem e rovatban, orvos urak nevét, kik beteg ifjainkat a legnagyobb készséggel s előzékenységgel orvosolták.« Közel feküdt tehát a gondolat, hogy miután hála Isten! képezdei növendékeink annyira megvagyonosodtak, hogy ingyenes orvosi szolgálatot nem igényelhetnek, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom