Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

egyesület mai felvirágoztatásához jelentékenyen járultak azon intézkedés által, hogy iskoláink növendékeitől az ismeretes 40 kros tandíj-pótlék szedhetését kegyesen engedélyezték s ez úton a gyámegyesület jövedelmeit közel egynegyed részben gyarapítani segítették ; de azt is kénytelenek vagyunk bevallani, miszerint az egyházkerületről és a fenntartó testületekről nem akarjuk azt feltételezni, hogy a tanári nyugdíjazás és gyámolítás nagyfontosságú ügyét ez aránylag csekély és csak közvetett hozzájárulás által véglegesen megoldottnak tekintsék. Bármily evidens is azonban a nyugdíjazás és gyámolításnak a fentebbiekben vázolt anyagi és erkölcsi szüksége, s bármennyire kétségtelen a fenntartó testületeknek a dolog természetéből folyó, sőt positiv törvényen nyugvó kötelessége: mégis a viszonyok parancsoló kényszerét belátva, most még nem kívánunk azon jogos, de mindjárt egyszerre kivihetetlen kérelemmel előállani, hogy a főt. közgyűlés törvényadta jogával élve a hivatolt zsinati határozat végrehajtását azonnal rendelje el, s az iskolafenntartó testületeket külön-külön nyűg- és gyám-intézet felállítására tüstént kötelezze. Belátjuk, hogy ily intézet létesítése nemcsak akármelyik egyes iskola, de talán összes iskoláink egyesített erejét felülmúlja De azért, hogy az egész épületet egyszerre nem állíthatjuk föl, nem szabad az épület köveinek részenként és lassanként való összehordogatásáról is lemondanunk, kivált ha az az eset, hogy építeni előbb utóbb okvetlenül kell. Ezért a mi kérésünk cda irányul főt. közgyűlés, hogy a nyugdíjazás és gyámolítás ügye e kerületben azon alapon fejlesztessék tovább, mely eddigelé igen helyesnek bizonyult . A Tanári-gyám egyesületben a J nyugdíjazásnak és gyámolításnak oly életképes magva van, mely a fenntartó testületek segítőerejének gondos beoltása által aránylag csekély áldozattal rövid idő alatt dúsan gyümölcsöző fává növelhető. Ezt a beoltást, azaz a Tanári-gyámegyesületnek a fenntartó testületek által való érdemleges fölsegéllését kérjük alázattal a főtiszt, közgyűléstől. 1. Méltóztassék a tanárok nyugdíjazását és gyámo'ítását a zsinati törvény intentiójának megfelelőleg az iskolafenntartó testű etek útján munkaba venni és 2. Méltóztassék a fennt rtó testületeket kötelezőlesr utasítani, ho^y isl<o'ájuk minden eyyes tanara után egyelőre legalább 10 frt járulékot fizessenek évenkint a tanári gyámegyesii'et pénztárába, mint a néptanítók után fizetnek az iskolafenntartó egyházak. Ez előerjesztésben kifejtett kérésünket a főt. közgyűlés nagybecsű pártfogásába ajánlva, mély tisztelettel maradtunk Budapest, 1887. junius 4-én alázatos szolgái (aláírva az egyházkerületi fő- és középiskolák igazgatói). A fenntebbi kérelem jogossága minden kétségen felül áll. A tanaroknak nyugdíjintézet kell, mert ezt parancsolja nemcsak a tételes egyházi törvény, hanem a dolog természete és iskoláinknak jól felfogott érdeke is. Az egyházi tanár az egyház hivatalnoka, azon egyházi testületé, mely az iskolát fenntartja s az iskolafenntartás ma mar nemcsak abból áll, hogy a működő tanárt díjazzuk, hanem abból is, hogy az elgyengült vagy munkaképtelent tisztességesen ellássuk. Az egyházi iskolanak s ez által az egyház egyetemének igen fontos érdeke, hogy tanarait a jobban díjazott állások versenye között is megtarthassa hogy azok ne csak kényszerűségből maradjanak az egyháznál, hanem szívvel-lélekkel az egyházéi legyenek. A jelenkori iskolafenntartó testületeknek be kell látniok, hogy tanáraiknak az; állam felé vonzódása s egyházias szellemüknek megcsökkenése a silány díjazásnak és főként a nyugdíjazás hiányának egyenes következménye. Ha a református egyház a maga iskoláit a rohamos hanyatlás veszedelmének kitenni nem akarja, teljes erejével azon kell lennie, hogy iskolaügyének ez égető sebe minél előbb és minél gyökeresebben orvosoltassék. r

. . . . , A dunamelléki fő- és középiskolák fenntartó testii'etein-k most, a tanárok e folyamodványának tárgyalásakor, szép alkalmuk nyilik megmutatni, hogy a prot. trad'cióhoz híven, iskolájukat az egyház féltékenyen őrzött és gondosan ápolt veteményes kertjének tartják s érette a szükséges anyagi áldozatot meghozni nem vonakodnak. Mi teljes reménynyel bizunk az ügy sikerében, mert oly fenntartó testületekről, mint Budapest, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Halas, Kunszentmiklós és maga a dunamelléki egyházkerület (mely a papnöveldének és a tanitóképezdének fenntartója), nem tudjuk feltételezm, hogy tanáraik e jogos kérelme elől hidegen elzárkózzanak. TÁ RC A. Emlékezés Édes Albertre. (Folytatás és vége.) Istennek nagy ajándékát, az ép elmét birom még. Erkölcsi életemnek pedig a Krisztus evangéliuma a támasza, vigasza, üdve;, kísérője a sírig. Egyetlen forró óhajtása lelkemnek az, hogy az Istent, kit e földön bolondnál-bolondabb dogmák tanítottak a legrégibb indus és chinai hittanokat változtatva, a maga teljes felségében megismerhessem, íelki szereimmel, Kedves jó öcsém ! Mi az életben nem igen láthatjuk egymást. Míg élünk, beszélgethetünk egymással fehér papíron, fekete betűkben. En téged soha nem látva is szeretlek. A téged elevenítő lélek melege néma betűidben is áthatott hozzám. Jeles tulajdonidat becsülöm, ugyanazért kedveseiddel aldva ölellek. Kedvem szottyant hozzád levelet írni, högy bátorítsalak a nagy munkához, Dubos t

öreg., barátom hatályos hangú irodalmi dobjának rendbehozásához (a miből nem lett semmi), hanem arra figyelmeztetlek, hogy a szellemi munkával túl ne terheld magadat, ne félj, nem fogok én neked csáthi botot, ha , nekem nem irsz, majd irok én neked. Tartsd szemed előtt Phoedrus versét : Ludas animo debet aliquando. dari,. Ad eogilandum melior ut redeat' tibi. Na^y gyönyörrel olvastam a fordításokat a derék Kolosy Lajostól, miket küldtél. Horác költői szelleme minden erőtetés nélkül szintoly híven tündöklik, mint a latinban. j v Már csak azért is elmegyek hozzátok, hogy személyes tapasztalast szerezzek, vájjon a te menydörgős ménkű búvárkodásod nem szerez e unalmat kedves nődnek.?! Te! még"-féltékenynyé is tudnálak tenni, úgy eldalolgatnék kedves nőddel s vidám gyermekiddel azokból a sz. Dávidné énekeiből, mikből több mint 300 van a fejemben lekótázva, miket álmatlan éjjeleimen dúdolgatok. Engem bizony ne gyötörjön az unalom, elűzöm dallal! . fc-Kérdezvén, nem tud-e cigány dalokat, (minthogy egykori hallgatói közt cigányok is voltak), így. válaszolt:Schlick Miskolcon tisztviselőket akart teremteni,.;egy te-