Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-08-14 / 33. szám
azt tudjuk meg, hogy ekkor már püspök volt, hanem ezzel kiigazítjuk Lampe—Em ber Pál tévedését is, aki azt írja,2 6 ) hogy 1576-ban szeredi pop és püspök volt, és a melyet tőle Tóth Ferenc is átvett.2 ~) Valamint kiigazítjuk Schmál egyik tévedését is, ki szintén azt írja : 2 S ) 1576 ban szeredi pap és püspök, 1581 körül nádasdi (rárboki) lelkipásztor volt.« Igaz, hogy valaki más aljegyzetben azt írja, hogy sohasem tartózkodott Nádasd faluban, sem pap nem volt ott, mivel 1576-ban semptei lelkipásztor vala ; de ezt is ki kell igazítanunk, mivel Bornemisza már 1574-ben Semptén van, amit az alább közlendő levél világosan bizonyít. Nádasdra (Rárbok) pedig 1584-be ment, a mit onnét tudunk, hogy egész esztendőre való prédikációit itt végezte be, melyen ő maga azt jegyzi meg: »ennek nyomtatása kezdetett Detrekő várába, végeztetett Rárbokon, hozzá tartozó faluba, március 25-kén kín az úr Krisztus fogantatása prédikáltatik. « Jólehet ezen leveléből a mi tárgyunkra tulajdonképen nem tartozik több, mint amennyit felemlítettem, mindazonáltal nem csupán egyháztörténeti nevezetességeért, henem azért is helyén valónak tartottam azt magyar fordításban felvenni e dolgozat keretébe, mivel Bornemiszának ezen levelére szoktak hivatkozni evangélikus egybáztörténetirók, azt állítván, hogy a kálvini irány felé hajló, vagyis annak gyanúja alatt levő Beythe Istvánt ezen levelével tisztázta volna ő ki. Holott a dolog úgy áll, hogy Beythe már az előtt 9 esztendeig paposkodott, tanítóskodott, de nem volt a lelkészi szolgálatra még kibocsátva, vagy felavatva. Tudunk ehhez hasonló más esetet is. Sibolthy Demeter például (Bornemisza püspöki utóda) mikor a hazai iskolákban Tolnán, Temesváron magát a tudományokban kiképezte s a Massai családnál nevelősködve egy kis pénzecskét gyűjtött, barátainak tanácsából Wittenbergbe ment 1 5 59-ben, a hol egy esztendeig Melanchtont és másokat különös tisztelettel (majdnem imádattal) hallgatta; mikor hazájába visszatért, előbb Gyulán iskolaigazgató, majd Csepreghen a gróf Nádasdy jószágain vala. Innen gróf Salm Gyula és Neuburg Sempcre hívták papnak s 1576-ban már mint nagy-szombati rendes lelkipásztor Wittenbergbe megy, s ott magát Oberdorfer Mihály lelkipásztor által felavattatja julius Il-én.2 9 ) Úgy de ebből meg az következnék, hogy ekkor már Bornemisza is a kálvini irány gyanúja alatt állott ? De ezt rendesen ki szokták feledni a számításból. De nevezetes reánk nézve Bornemisza levele nemcsak azért, hogy a magyarországi püspökök által kiadott papi diplomák között a legrégibb, hanem azért is, mert megtudjuk belőle, hogy már akkor is bizonyos vizsgának vettettek alá a felavatandó avagy kibocsátandó lelkészek, mely vizsga, mint magából a levélből is kitűnik, nem arra való volt, hogy Beythe evangelikus-e, hanem arra, hogy még idáig nem volt a lelkészi szolgálatra kibocsátva ; egy oly tekintélyes gyülekezetnek pedig, mint a soproni, nagyon kívánatos, hogy törvényesen felavatott papjai legyenek. Kdömben is könnyebb Bornemisza leveléből azt bizonyítgatni, hogy Beythe Istvánt ő egyszerűen felavatta és a lelkészi szolgálatra kibocsátotta, mint azt, hogy Beythe is, Bornemisza is evangélikusok valának. Ezt ugyan abból senki ki nem magyarázza. 26 ) »Historia Ecclesiae Reformatae.« Trajecti ad Rhenum. 1728. 567. lap. 27 ) Tóth Ferenc: »Magyar és Erdélyországi protest. ekklézsiák históriája.« Komárom 180S. 281. lap. 28 ) Fabó András: »Monumenta Evangelicorum Aug. Conf. in Hungaria Historica.* I. 83. lap. 29 ) Fabó: »Monumenta Evangelicorum« I. 83. 1. Ezek után hadd szóljon helyettem az apostoli buzgalmú alázatos püspök, amint következik : »Kegyelmet és békességet az atya Istentől és a Jézus Krisztustól szívemből kívánok !« »Nem csupán gyöngéd megemlékezésből megszólított Tekintélyes Tanácsférfiak, hanem ti is az apostolok és próféták fundamentumán, magától a Jézus Krisztustól letett szegletkőre épült gyülekezetnek és az Isten anyaszentegyházának tagjai, kinek szentigéje nélkül a gyülekezeteket kormányozni nem lehet, mennyire örülök, hogy a Krisztusnak többféle szolgáit magatoknál tartjátok, és hogy közöttetek az Istennek emberi találmányoktól ment tiszteletét ápoljátok és hűséges munkást visztek, hogy a többi polgárok között az titeket elkülönítve megtartson a Krisztusnak (ut se vestri cives inter Christi septa Contineat). E végből ti Istenfélő főtanácsosok hűi (így) Beythe István urat ünnepélyesen köteleztétek mintegy, hogy térne le mihozzánk (t. i. menne el ő hozzá). En őt, a ki számos (már kilenc) esztendő óta jó elöljárója volt az Isten anyaszentegyházának, mint annak mindig hasznára volt becsületes munkását, jó lélekkel ajánlom; de nem csupán én ajánlom őt, hanem épen ő maga tette kedveltté s ajánlja magát előbbi tevékenydús életével és szép elégiái költeményeivel. Melynél fogva jólehet a Krisztus egyházát legfőbb tekintélyével már szolgálta, úgy az Isten igéjének nyilvános hirdetésével, mint a sakramentumok kiszolgáltatásával, mégis midőn megvizsgálnám : a Jézus Krisztus alkalmas szolgájának bizonyította magát. Mivel ezen megnevezett férfiú azt kívánta, vagy helyesebben kérte, hogy adnánk néki bizonyító levelünket, és őt törvényesen megerősítve bocsátanánk ki a szent szolgálatra: azért mi hivatali tisztségünk szabályaival megegyezően Beythe István urat az egyházi szolgálatra méltónak és a Jézus Krisztus igaz szolgájának Ítéljük, és mint annak ez alkalommal szabályszerűen felavatott papját törvény szerint való hivatalában megerősítettük. Ezen irattal és más hitelt érdemlő levelekkel hasonlóan bebizonyítván, a tudományokban való higgadt, értelmes jártasságát, valamint azt is, hogy a hozzá fűzött reményekre méltónak mutatta magát. Ha azért ezen férfiút elnyerhetitek, megismeritek és megszerzettek, a kit ha valaki szándékosan kisebbített: védelmezzétek az ártatlant. Nem kételkedem, sőt kinyilatkoztatom előttetek, hogy hosszas szemléléssel a tudományokban és életmódjában való kitűnő szerénységét kitüntetve magasztaljátok, a miért magas műveltségének követése felé felemel benneteket. Éljetek boldogul nagytekintetű urak, a Krisztus saját lelkével igazgasson mindig titeket Amen. Kelt Semptén április 24-dikén, az úrnak 1574-ik esztendejében. Bornemisza Péter püspök, az Úrnak szolgája, kinek még sarú szijját sem vagyok képes megoldani.*3 0 ) Elmondtam azon okaimat, melyek arra indítottak, hogy Bornemisza levelét hű fordításban ismertessem, most csupán ismételni akarom azon felállított véleményemet : van-e csak egyetlen egy sor is benne, mely azt bizonyítaná, hogy Bornemisza az ágostai hitvallású atyafiak püspöke volt ? Kétségtelen hogy nincs, épen azért én sem foglalkozom most itt vele, de azt szükségesnek tartom még is megjegyezni, hogy Beyte István ao ) Kívül: >Clarissimis et Praestantissimis Viris, Dominis, Consuli et Judici Senatuique inclytae civitatis Soproniensis etc. Dominis et Amicis suis, summa observantia colendissimis.* Eredetije levél alakban összehajtva ép pecséttel egy íven Sopron szab. kir. város levéltárában. Lad. XII. et M. fasc. num. 32. Az egész, Bornemiszának nagyon jó, könnyen olvasható, férfias irása.
