Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-08-07 / 32. szám

istenitisztelet után, az iskola megvizsgálása, majd presbj téri gyű és következett. E vizsgálat alkalmával tapasztalta püspök úr, hogy ez a gyülekezet örömestebb foglalkozik testének, mint lelkének gondjaival s amannak szükségeit, gyönyörűségeit emennek mindig elebe teszi. Ez az óra volt — mint hiszem — eddigelé ezen hivatalos utazásában a legkellemetlenebb órája. Az egyház ügyei körül tapasztalt kislelkűség, nyakasság, a szélbalisággal saturált libertinismusra mutatott hajlandóság, az ország és egyház terheinek viselése miatt szavakban is kifejezést nyert földhöz ragadottság nagy próbára tették áldott türelmét, mit kijelenteni is kényszerülve érezte magát. Ez a jelenet egész napra lehangolttá tette mind őt, mind a kiséret összes tagjait. Szóiddon így prédikált a főpásztor : >Mint Pál apostol az általa alakított gyülekezetek nagy részét: úgy köszöntöm én is azon gyülekezeteket, melyeknek alapításával nem dicsekedhetem ugyan, de a melyek az én felvigyázatomra bízattak. És valahányszor ezt hangoztatom épen úgy, mint az úri imából mindig új táplálékot merítek : ebben is mindig új tudományt, új lelkesítőt találok. így vagyok most is, midőn hozzátok szólva tudom, hogy az Isten veletek is különösen közölte kegyelmét. Egyházatok ugyanis, melytől 1795-ben, a magyar népet különben szerető, de rosszul tanácsolt királynő idejében, elvétetett a lelkipásztori hivatal fentartási joga és a gyülekezet elébb a kőröshegvi, majd az őszödi gyülekezetben nyert lelki táplálékot. És az isteni kegyelem, a ti őseitekben e szomorú időben is annyira fentartotta a buzgóságot, hogy a mint az emriesebben érző II. József alatt lehetett: tehát IOO évvel ezelőtt felépítették a templomot náddal-zsuppal fedve, hogy bár Istennek imádása helyhez kötve nincsen, még is itt imádhassák énekben és imádságban azt, ki mindeneknek édes atyja. Nyilatkozott Istennek kegyelme abban is, hogy megsegített titetek azon szomorú időben, midőn a községnek nagy része paplakotokkal, iskolátokkal együtt egy óriási tűzvész áldozatává levén, templomotokat meghagyta, hogy itt merítsetek erőt, vigasztalást e nagy szerencsétlenség kikeverésére és Isten titeket megsegített úgy, hogy bajaitokból kiszabadulhattatok, épületeiteket a hívek buzgóságából felépíthettétek, sőt a jövendőre való készületképen az egyháznak jövedelmező ingatlant is szereztetek, hogy annak jövedelme is mozdítsa elő kitűzött célotokat (templomépítés). De nemcsak kegyelmet: hanem békességet is adott nektek az Isten. Ez nyilatkozik abban, hogy az egyházi intézményeket s kiválólag majd 100 éves agg lelkipásztorotokat, ki nálatok 50-ik éve nagy buzgósággal hirdeti az Urnák evangéliumát, nemcsak szavával, hanem cselekedeteivel — életével — és a ki még most is midőn már nem prédikálhatja szóval az evangéliumot, még mindig fárad — imádkozik a gyülekezet jóléteért — azzal becsülitek meg különösen, hogy szavára most is ha'lgattok, figyelmeztek s őt illő tiszteletben részesítitek. Békességgel való megáldatástokat mutatjátok azzal, hogy más vallású lakostársaitokkal szeretetben, békességben éltek, a családtagok egymást, a szülők gyermekeiket szeretik, a házastársak szeretetben, egyességben élnek, a gyermekek a szülőket tisztelik s azoknak engedelmesek, az egyház fentartására szükséges áldozatokat béketürően, sőt örömmel meghozzátok. Erre a kegyelemre és békességre van ezutánra is szükségetek. Kegyelemre, hogy Isten titeket nagy és nemes szándékotokban sikerre segítsen, hogy a s. lelkész által megkezdett s hitetek erősítésére irányuló gyermekistentisztelet foganatos legyen szívetekben s benneteket még nagyobb buzgóságra indítson, teljesítvén az apostolnak nektek is szóló parancsolatját: »« jó igyekezetekben meg ne restüljetek, lélekben buzgók legyetek, az Urnák szolgáljatok.« Békeségre is van e mellett szükségetek, mert igazi békességben csak az lehet, kinek lelkében a különböző indulatok egymással kibékülve vannak. De kinek is ne lenne szüksége a lelki békességre ? 1 Es pedig vannak ilyenek, kiknek szívében ez nem honolhat. Hiszen vannak közöttetek, habár csekély számmal, perlekedők, adósságot könnyen csinálok, iszákosak, fényűzők. Mindezen bűnöket el kell távoztatni, mert csak akkor lesz igazi békességetek, mikor külső békességetekkel, szíveteknek békesége is vele jár, mi csak akkor lesz, ha azokat az említett bűnöket onnan kiirtjátok és abba semmiféle bűnnek bemenést nem engedtek, így mondhatjátok el Pál apostollal: »Nem dicsekszem, hogy a célt elértem volna, sőt igyekszem azon, hogy azt elérhessem.« így lesz veletek Istennek kegyelme, száll | szívetekbe az igaz, a valódi békesség. Törekedjetek azért erre, mint »nembizonytalanra, harcoljatok nem hiába vágván a levegőt.« E kegyelemért békességért akarok veletek, érettetek imádkozni.® A köttsei beszédben ezeket mondá: »Örömmel jöttem, siettem hozzátok, hogy felkeresselek tégedet kicsiny gyülekezet 1 mely e szép, fás völgykatlanban egyszerűségben, szegénységben, a világtól elvonultságban töltöd életedet. Eljöttem meglátni titeket kicsinyeket, mert nemcsak a nagyok, a kicsinyek is fontos tényezők az Istennek gazdaságában. Nemcsak a napok, csillagok, hanem a fű között rejtőző fénybogárka is hirdeti a nagy Isten dicsőségét. Mint a pásztornak nemcsak a juhokra, hanem a legkisebb bárányra is gondja van, úgy van nekem gondom ti reátok is, követvén az üdvözitő Jézusnak példáját, ki nem tiltotta el, sőt magához hívta a kicsinyeket, a kikhez hasonlókénak mondotta a mennyeknek országát. E Jézusnak gondja van ti reátok is, hiszen ő mondotta, hogy »a hol ketten vagy hárnían öszzegyültölc az én nevemben : ott leszek közöttetek. « Eljöttem, hogy e körülmények között nektek betegeknek, kiknek az orvosra nagy szükségetek van, vigasztaló, bátorító és intő szavakat mondjak. Vigasztaló szavakat, hogy szegénységetek miatt a csüggedés, a kétségbeesés ne vegyen rajtatok erőt, mert a szegénységnél még nagyobb szerencsétlenség az, ha ! valaki a nyomasztó körülmények miatt elhagyja magát, 1 elveszti Istenben való bizodalmát. Istennek ugyanis van gondja az emberekre, inkább mint a verebecskékre, halhatatlan lelkük miatt; nem szabad azért kétségbeesnetek nyomoruságaitoknak közepette sem. Hiszen szegénységeteket már ismeri a koronás király, ismeri egyházi felsőségetek és remélni lehet hogy ez utóbbi is méltányolni fogja a magatok által megtehető dolgot s támogatni fog benneteket egyházatok fenntartásában. J De bátorító szavakat is kell nektek mondanom. A 1 szegénység nem a legnagyobb csapása az isteni gondviselésnek, valamint a gazdagság nem a legnagyobb és legboldogítóbb ajándék. Sőt azt lehet mondani, hogy a gazdagság az ember erkölcsi életére nézve, nagyobb akadály a szegénységnél. Utalok e tekintetben a vendégséget váró evangeliumi királyra, kinek vendégei másmás, de mind világi okát adták meg nem jelenésüknek, utalok az evangeliumi gazdag ifjú példájára, kit épen gazdagsága akadályozott meg lelke üdvének keresésében. Ne csüggedjetek tehát szegénységtek miatt. Mint a szegény, ki ruháját megfoltozza, úgy tatarozzátok ti is egyházatok dolgait, s mint ez a ruha gondozással több ideig eltart, úgy fenntarthatja a ti gondozástok szegényes egyházatokat is. Isten csudák által ugyan nem