Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

nak nyújtott emberi áldozatokról volt hires, később pedig Josiás, a buzgó reformátor által profanáltatott. Ezt az elátkozott helyet, mely később szemétgödörré lőn átváltoztatva, nevezé Bossuet »halál vö'gyének, hullák völgyének«, egyezőleg az »öletés völgyének * prófétai elnevezésével, melyet neki Jeremiás (VII. 32.) adott. Itt van az a hely, hol az örökkévaló Ítélete végrehajtatik, hol Jeruzsálem és Juda mintegy cserépedény összetöretik, hol a pártütők hullái az égi madaraknak és mezei vadaknak eledelül dobatnak. Ez a szomorú völgy összezavartatik most azzal a szörnyű csatatérrel, melyről Esaiás utolsó versében van szó, majd meg Hamona-val, melynek colossalis sírja fogadandja be a Góg számtalan katonáinak hulláit. Jézus a nabi-k nézpontjára állva, használja a gehennát a végső büntetés, helyesebben a végpusztulás képleges kifejezésére. A Hades bfzonynyal magába foglal egy előleges Gehenna-félét; de az Úr a Gehennának szörnyű nevét, a reménytelen kárhozatra, azon büntetésnek tartja fenn, mely a második feltámadás után a semmiségbe merítendi a javíthatatlanokat. A tűz gehennája és a tüzes kemence kifejezések hirdetik az istentelennek az ő lényének teljes elpusztulását: megemésztetik teste és lelke, organismusa és személyisége. Az apokalipsísban egy egészen analóg képet talá'unk. A kénkő- és tűztől lángoló tó még erélyesebben jelöli a gonoszoknak kiűzetését. A kén mefiticus gőze csalhatlanul kiöli egész a microbokig azt a SZÍVÓS életet, mi egy közönséges égésnél még fennmaradna. Valamint az a lángoló tó is világosan azonosítva van a második halállal és ebbe merülnek el az okos lények, a személyesített abstractiók, amelyek históriai valósulásokban létezni megszűnhetnek, de örökké nem szenvedhetnek. A halál a mi utolsó ellenségünk és a Hades az ő testőre lerontatnak, örökre elnyelettetnek, valamint az ördög is. A halál nem leszen többé. Az apostolok nem beszélhetnének így, ha másutt az örök szenvedést állítanák és a halál nevet neki adnák. Ellenkezőleg meg kellene vallaniok, hogy a halál soha se lesz legyőzve, hanem az uralkodni fog szünet és vég nélkül az emberiségnek egy részén. Csakhogy az nem lenne többé evangelium. 3. A féreg és tűz. De azt mondják talán : Jézus a gyötrelmek örökkévalóságát tanította, mikor szólott a féregről, mely meg nem hal és a tűzről, mely ki nem alszik. Tagadom ezt a következő okokból: 1. Márknak az a helye (IX 43—49.), mely ezt a képet számunkra fenntartotta, valósággal synonim a Gehennával. 2. Azok Ézsaiás utolsó verséből vannak véve, a hol a hullák elenyésztetéséről van szó, nem pedig az élőkre szabott büntetésről. 3. Ellenkezik ez a semi nyelvek, sőt a görögnek geniusával is, hogy az aofieovov epithetonnak, és a vele rokon szavaknak absolut értelmet tulajdonítsunk. 4. Az a tűz úgy van felmutatva Ker. Jánostól, sőt magától a Krisztustól is, mint amely megemészti a gabonától elválasztott polyvát, a gyümölcsöt nem termő fat, a terméketlen kiszáradt tőkét. A %o nvq 10 aofitűTOv szavak által jelölt isteni ítélet világosan arra való, hogy elenyésztesse. azt, ami haszontalan és szennyezett, nem pedig a tisztítás és lerombolás nélkül való gyötrésre. Ami a férget illeti, az még kevésbé jelenti a végnélküli kínokat, sem pedig egy kínzott öntudatnak örökös gyötrését. Az emberi testeket az csak akkor támadja meg, midőn a halál azt érzéketlenné tette és midőn a tisztességes temetéstől meg vannak fosztva, így a pusztítás eszméjéhez a gyalázatét is csatolja. Józsue a tűzzel, hogy megemészsze a rondaságot az utolsó darabig, a döglött ái'atokat és a kivégzettek hulláit, melyek a kárhozat völgyében a szemétdombra vettettek. Ha úgy tekintetett, mint halhatatlan, ez csak azt teszi, hogy nem vesz el, mielőtt munkáját elvégezte volna. Egyébiránt mindenki megegyezik abban, hogy a »halni* szót betű szerint való értelemben vegye, mikor férgekről van szó; hogyan adhat hát az orthodoxia egészen ellentétes jelentést (szenvedni anélkül, hogy megszűnnék valaha létezni), midőn azt az ő undorító harapásoknak átadott kárhozottakra alkalmazza ? Ilyen exegesissel a biblia tekintélye üres szó. 4. Atcov, aicoviog. Hogy a nvQ auoviov kifejezés legelső értelmére visszamenjünk, melylyel annyiszor visszaéltek, elég lenne megmutatni azt, hogy az az »örök tűz« tökéletesen egy és ugyanaz a Gehennának ki nem alvó tüzével. Az új-szövetségben azok a görög szavak, melyekkel mi az »örökkévalót*, »örökkévalóságot« vagyunk kénytelenek visszaadni, a héber eredetinek bizonytalan jelentését adják. Auov, aequivalens az C^JJ-mal, jelent egy századot, egy kort, egy határozatlan, de nagyon hosszú korszakot. A »századokat* néha »világok*-kai fordítják. A jelen világ vagy ez a világ jelenti a mostan folyó kort, mely az Úrnak távollétével és a sátánnak uralkodásával van jellemezve; ellenébe teszik annak a jövő századot vagy azt a »világot*, azaz a Krisztus országlásának idejét. Az örökké, mindörökké, örökkön örökké kifejezéseket lehet ugyan alkalmazni végtelen időtartamra is, de szorosan véve absolut fogalmat nem tartalmaznak. Ugyanezt mondhatnám az auonog melléknévről; kénytelenek vagyunk azt »örökkévalóval* fordítani, pedig az inkább csak a jövő világ létezésének módját jelenti, mint vég nélküli fennmaradást. Abban a nevezetes versben, a hol Jézus a xolaoig auoviog-1 ellenébe teszi £ior] aiconog-nak (Máté XXV. 46.) az örökkévaló szó nem jelöli egyenesen a büntetések és jutalmak tartamát, hanem hirdeti, hogy ez a kétféle jutalmazás a síron túlra van fenntartva. A rosszak sorsát illetőleg a fő kifejezés itt a y.olaüig. Ezt a szót »gyötrelmekkel* fordítni, hozzá még többesben,1

) mely a középkor kínzásait juttatja eszünkbe, olyan hamisítás, amit a mai előhaladt exegesis elitéi. Kolaoig egyszerűen büntetést jelent, nem pedig gyötrelmet vagy szenvedést. A classicus görögben ez a szó a javításnak és eltörlésnek fogalmát tartalmazza. De mi a büntetésnek általános eszméjét tehetjük hozzá. És most megint az a kérdés áll elő, hogy miben áll hát a bűnösnek végleges büntetése ? Úgyde a szent irás azt már ezerszer megmondta nekünk, hogy az halál, végképeni halál. Tehát a legvégső büntetés egy megfosztás, egy veszteség, és igy mint a hívőknek élete, az is absolute örökkévaló. E magyarázat támogatására jegyezzük meg azt, hogy a szent irók, kik ismerik, hogy e két melléknév határtalan időtartamot jelent, tartózkodnak azt használni akkor, midőn az istentelenek jutalmáról van szó. Más részről pedig ezek soha se neveztetnek örökkévalóknak, halhatatlanoknak vagy romolhatatlanoknak, és ha örök bűnről, örök Ítéletről, örök kárhozatról van szó, ezeken ') Károlyi nem is fordítja többesben, de a francia, még a Segond-féle is többesben, »peines eternelles.c