Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-31 / 31. szám

járnak az egyházba, de lelkük nem él, szívük nem dobog, vágyuk nem hevül érette. Kiszáradt belőlük az egyházias érzület, megdermedt bennük a valláserkölcsi lélek. Legelőször is ezt az ellankadt vallás-erkölcsi lelkületet kell föltámasztani, ha jó tanítói kart s életrevaló iskolát akarunk az egyházban. Azután az egyházi tanítóságban visszaállítani az egyházias testületi szellemet, melynek helyére most a világias fészkelte be magát. Nem ámítom magamat a csalhatatlan eszköz föltalálásával, de szentül hiszem, hogy sokat lehetne javítani a kivánt >

szellem * felébresztésére a következőkkel. Az egész tanít6-képzést külső és belső berendezésében speciálisabb egyházi alapra fektetni s ez által a leendő tanítókat belülről vallás-erkölcsileg szaturálni, külsőleg rájuk az egyházias jelleget erősebben impregnáln i. E javaslatot az eddig említett okokon kívül még a két következő indokolja különösebben. A mi tanító-képezdéink az egyház által tartatnak fenn, az egyház számára növelnek tanítókat, tehát az egyházi tanügynek tartoznak szolgálni. Tantervük, nevelésük, szoktatásuk, fegyelmezésük csak akkor bír jogosultsággal, ha nemcsak az állam követelte képzést adják meg növendékeiknek, hanem ezen fölül a speciális egyházi élet követelményeit is kielégítik. Másként az egyházi praeparandiák egyszerűen becsukhatok, mert feleslegesek az államiak mellett. A másik ok, a miért a praeparandiák éles egyházi characterét sürgetem, a divatos koreszmékben és társadalmi viszonyokban rejlik. Sem a lelkész-, sem a tanítóképzésnél nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a nehezítő körülményt, hogy korunk divatos felfogása nem kedvez, sőt ellene működik az egyházias nevelésnek. Az élet ma nem működik kezünkre, sőt folytonos nehézségeket gördít előnkbe a vallás-erkölcsi és egyházias szellem ápolásában. Ma az iskola fokozott erővel kénytelen a lelkészi és tanítói kar közszellemét egyháziasan praeparálni, ha azt akarja, hogy az élet kedvezőtlen levegője idejekorán ki ne szárítsa azt a lelkekből. Tanítás, életrend, nevelés és szoktatás öntudatosan és tervszerűleg e célra legyen berendezve, különben nincs elérve a kivánt eredmény. Az egyházias szellem és jelleg megizmosítása végett e célra szolgáló jó internátusok szervezendök \ a tanít óképezdékben. Az internátusok értéke fölött tudom, hogy nagyon eltérők a nézetek s egész irodalma van a pro et contra véleményeknek; de azt is tudom, hogy a gondos felügyelettel szervezett internátusok üdvös voltát még a leghevesebb ellenzők is kénytelenek elismerni. Papot, tanítót, ha ezek , különleges célokra nevelendők, internátusban lehet legjobban előkészíteni; ezért hódít ez eredetileg katholikus intézmény évről-évre nagyobb tért a protestáns egyházakban s ezért karolta azt föl legújabban a szabadj államok tanügyi kormánya is. Nálunk Trefort Á. közoktatási miniszter a budai tanitóképezdében tényleg meghonosította s behozatalát a többi állami intézetekben is sürgeti. A protestáns iskolákban sem idegen, sőt inkább a régi protestantismus hazánkban minden felsőbb iskolát internátussal kapcsolatban szervezett. A tanítóság közszellemének javítására a jó móddal berendezett internátusokat tartom a leghathatósabb eszköznek. De hangsúlyozom, hogy nem az akármilyen, hanem a családi rendszeren alapuló internátust értem, melyben a gondos felügyelet, családias otthonosság, pontos házirend nemcsak a külső íigyelmezettséget biztosítják, hanem azon egészséges közszellemet is, mely egy jó család körében él és uralkodik. Kívánatos volna szerintem az is, hogy lelkész és tanító közös int ernatusban együtt nevekedjék, hogy a közös hivatás tudata s az összetartozás érzete már az iskolában megérlelődjék lelkükben. E tételem, azt hiszem, nem szorul bővebb indokolásra. Csak azt említem föl, hogy a közös paedagogiai oktatás bizonyára sok előnynyel járna mindkét rendbeli ifjúságra; a művelődési tekintet is ajánlja a közös nevelést; az erkölcsi szempont világosan javalná ezt a módot; a közös összetartozást s ebben mindkét félre nézve az őt megillető magatartást ez úton lehetne legsikeresebben az iíjúság között meggyökereztetni s ezek által az anyaszentegyház két oszlopát, a papságot és tanítóságot, biztos alapra állítani. Szőts Farkas. A református confessiók consensusa. (Folytatás.) A református confessiók harmóniája, A reform, confessiók a keresztyén tanoknak ugyanazt a rendszerét képviselik; variatiói áz egy thémának. Époly harmónia van közöttük, mint a lutheránus egyház 6 symbolikus könyve között, vagy mint a tridenti és vaticani decretumok között. A köztük lévő különbség csak kisebb részletekre szorítkozik és a terjedelemre, melylyel az augustinusi vagy kálvini elveket kifejezik. Más szavakkal, a különbség inkább theologiai, mint vallásos, inkább logicai, mint theologiai. ' ; A reform, confessiók a- bibliologiában protestánsok" a theologiában és christologíában oeconomicusok, az antropologiában és praedestinatióban augustianusok, á soterologiában evangéliumiak, az ecclesiologiában és sacramenlologiában kálvinisták, és az eschatologiában pápa-ellenesek. Lássuk ezt : 6i*