Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

népiskolákról szóló jelentését és annak kapcsában több, az oktatás fejlődését célzó javaslatát is, mi tudomásul vétetett, különösen azon határozattal, hogy minden iskolai év kezdetével a körlelkész hívja meg a tanítókat értekezletre, melyben a részletes tanterv alapján minden megbeszélendő, mi a tanítás sikeréhez szükségesnek mutatkozik. A Zsedényi-íéle stipendiumra javaslatba hozattak Fuhrman, Koska és Klenner tanítók. Az iskolai bizottságból visszalépő Böhmisch Ede helyére, Kertscher E. igazgató lett megválasztva. Hogy minden hitjelölt kápláni minőségben is egy ideig szerezzen magának tapasztalást, óhajtandó és szép dolog volna ugyan, de lelkészeink csekély fizetése mellett nem vihető keresztül. A megadóztatást egyházi célokra a gyűlés még nem tartotta elfogadhatónak. A supplicátió úgy maradjon, mint eddigelé is szokásban volt az egyházban, de az állami intézeteknek, nem engedhető meg, mivel azok úgyis más gazdag segélyforrásokkal rendelkeznek. Az esperesség mint alapító tag ioo frttal belép a »Magyar Prot. Tudományos Irodalmi Társaság«-ba. Béla község azonban rendes tagja leend az egyesületnek 6 forintnyi évi járulékkal. A Miskolcon augusztus io-kén tartandó tiszai kerületi gyűlésre az elnökségen kívül kiküldettek: Fest Ottó, Marschalkó József\ Förster Ede, Justh Gusztáv és Strauch Béla. A jövő esperességi gyűlés Sztrázsán fog megtartatni. Wéber Samu. A pestmegyei ev. esperesség gyűlései. A pestmegyei ev. esperesség f. é. julius 6-kán, a pesti ev. egyház dísztermében tartotta meg papi értekezletét. Tiz éven át ritka buzgalmú elnöke az értekezletnek, Dobronyovszky Károly mult év őszén elhalálozván, helyébe egyhangúlag Sárkány Sámuel érdemült főesperes választatott meg. Az elhunyt elnök érdemei jegyzőkönyvbe foglaltatván, az értekezlet főtárgyát képezte az esp. özvegyárva-intézet alapszabályainak megváltoztatása. Kiss Eridre előadó bemutatta és ismertette az új alapszabályok tervezetét, melyet az éitekezlet nagy gonddal, pontonként tárgyalt és elfogadott. E munkát provokálta a pénzügyi biróság azon enuntiatiója, hogy a prot. özvegy-árvaintézetek magán intézetek és hogy ennélfogva kamatadót kötelesek fizetni. Ennek ellenében az értekezlet kivánja ezen prot. intézmény nyilvánossági és adómentességi jogát fentartatni és szabályaiban ennek praecis kifejezést adni; ezeken felül pedig az egyházkerület és egyetemes gyűlés útján ezen ősrégi jogainak megóvását szorgalmazni. Julius 7-én pedig megtartatott az esperességi gyűlés Földváry Mihály esp. felügyelő és Láng Adolf elnökletök alatt. Első közérdekű ténye lett e gyűlésnek, hogy a »Magyar Prot. Tudományos Irodalmi Társaság* alapító tagjai közé ioo frttal belépett. Papi, tanári, tanítói és ezek özvegyei és árvái segélyezéséle fennálló egylete eddig már annyira gyarapodott, hogy az egyes segélyezendők már ez idén 222 frt segélyt nyernek és öt év múlva 300 forint évi segélyre számíthatnak. — Az egyesület új szabályait az esperességi gyűlés is elfogadta. A gyűlés egyik főtárgya volt az »Egyházi perrendtartás* új javaslatának tárgyalása. E javaslatot ismertette Henszelmann Kálmán esp. ügyész, kimutatva az abban foglalt előnyt, a szóbeliséget, de kimutatva azon pontokat is, melyek módosítandók. Módosítványai elfogadtattak s a kerülethez felterjesztetni rendeltettek. Az esperességi gyámintézet a szegény egyházak és iskolák segélyezésére 215 frt IO krt gyűjtött. A délután az iskolaügynek volt szentelve, melyről Török József a lesperes és a tanügy vezetője tett jelentést. E téren haladást jelez az alesperes. Több helyen a tanerők szaporítása rendeltetett el. A kebelbeli tanítók esperességi tanító-egylet alkothatása végett tervezetet nyújtottak be. Elrendeltetett ennek a kerülethez felterjesztése, oly kérés mellett, hogy az minden esperességet kötelező tanító-egyleti alapszabályt dolgoztasson ki. Számos folyó ügy elintézése után, a gyűlés feloszlott. RÉGISÉGEK. Bornemisza Péter dunavidéki első református püspök élete és munkái. A dunántúli ev. ref. egyházkerületben már ezelőtt három évvel megalakult a kerületi lelkészi értekezlet, mely ülését mindig az egyházkerületi közgyűlés alkalmával szokta tartani. Az alakuló gyűlésen Pap Gábor püspök úr mondott nagyhatású remek beszédet, mely kerületi határozatból ki is nyomatott; a második évi közgyűlésen a belső-somogyi egyházmegye tudós esperese tartott felolvasást »Misszió ügyünkről*, melyben a Horvát-Szlavonországokban levő hitrokonaink lelki gondozásáról a tőle megszokott tárgy- és ügyszeretettel emlékezett meg; a harmadik évi ülésen már csak eszmecsere történt, felolvasó nem vállalkozott. Most az alvó leányzó ismét felébredt, s a legközelebbi székesfehérvári közgyűlés alkalmával Thúri Etele soproni fegyintézeti református lelkész a fenti címről tartott felolvasást, melyből adjuk a következő részeket: »Sokféle hasonlattal éltek már szakférfiak a reformáció kezdetét, terjedését illetőleg, s azt hiszem, ha a hajnal hasadásához hasonlítom annak kezdetét, mely az alvó természet néma csendjét, sötétségét világító sugaraival bearanyozván, előre hirdeti a nap feltűnését, melyet zengő madársereg, fülemile, csalogány bájos éneke fogad : úgy a reformáció is elsőben csak pirkadó hajnal hasadása vala; az éltető, melegítő nap áldó sugarai csak lassan, de — mondhatjuk — a dicső természet határozott biztosságával kezdtek előtünedezni. Mert valamint — irja Rác/. Károly ') — »a fölkelő napot hirdető hajnal szükségkép benne rejlik az éjszaka sötétségében, s minél inkább közelget az idő éjfélhez, annál bizonyosabb és közelébb álló a hajnalpír fölragyogása: úgy a reformáció is benne rejlett a középkori sötétségben, mely előkészület volt az újkori fény kivillanásához. A reformáció nagy szellemi mozgalmának gyökérszálai is fölérnek az V. század elejéig s mint egy jobb jövő édes reményének csíkjai húzódnak végig az egész sötétség borította középkori századokon.* Elfogulatlan római katholikus irók is elismerik ma már, hogy a reformáció az emberi szellemnek diadala a szolgaság házából a szabadság templomába, mely fel') Bácz Károly: »A magyarhoni reformáció bölcseimi története.* Arad, 1882. 9. 1.