Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

könyvben — nem szeret hosszasabban bíbelődni egy tárgygyal sem s azt gondolja, hogy a kik e kézikönyvet tanítni fogják s azok is, kik tanulni fogják egyaránt bírnak theologiai és philosophiai képzettséggel. Tárgyi szempontból legyen szabad megjegyeznem a következőket : A 2. §-ban e felosztás: »Háromféle a vallás, u. m. a) természetimádás (naturalismus), b) bálványimádás (fetisismus) és c) szellemi istenimádás (theismus)* egyáltalában nem felel meg a vallástörténelem és vallásbölcsészet mai felfogásának, nem is említve, hogy e hármas felosztás semmiképen nem meríti ki az istenimádás vagy Istenről való felfogás minden alakját. A 4. § azt mondja, hogy az »ó-testamentum kanonikus és apokryph könyvekre oszlik« — hát az új-testamentumnak nincsenek apokryphái : a tömérdek apokryph evangelium, apostolok cselekedete és jövendölési könyv ? Ugyanitt sem a kanonikus, sem az apokryph könyveknek nem ad szerző teljes, szabatos meghatározást, mert a kanonikus könyveknek nemcsak ezt az ismérvét adja az egyház, hogy: »kanonikus, vagy szabályzó könyveknek azokat nevezzük, a melyeket az egyház Isten lelkétől ihletett férfiak által Írottaknak ismer el« és az apokryph könyveknek nem ez a meghatározása : hogy azok az apokryphek, »melyek ismeretlen szerzők által Írattak* ; mert, hogy csak egyet említsek, a Sirdk Jézus könyvének szerzője ismeretes és a könyv mégis apokryph. Nem állhat meg az a megszorítás abban az alakjában, a mit és a mint itt adja szerző a 19. §-ban : »Az ige, vagy istenigéje a szent Írásban s különösen az új-testamentumban foglaltatik« — mert a »teljes irás Istentől ihletett* stb. és a különösen szó itt nincs helyén. Meg lehet ugyan magyarázni, hogy az ó-testamentum sok intézkedése ma már minket nem kötelez, mert a törvény s próféták betöltettek, de ily apodictikus rövidséggel nem lehet ezt a gyermekkel betaníttatni. A 29. §-ban óhajtottam volna, ha e két rendkívüli tartalmas és mélyen vallásos gondolat — a mely oly rendkívül sokszor foglalkoztatja úgy a felnőtt embert, mint a gyermeket, ki ha csak kicsit is vallásos, mindjárt imádkozik mindenért — egy kissé nagyobb melegséggel és bizonyos pietással hosszasabban, részletesebben lett volna fejtegetve. így a mint a § végére oda van csak vetve, olyan rideg benyomást tesz, a mint mondja: »Az Isten rendesen nem mindjárt s nem minden imánkat hallgatja meg, az teljesen az ő akaratától függ. Vannak azonban esetek, a melyekben rögtön teljesíti kérelmünket.* Melyek azok? kérdjük önkénytelenül ez utóbbi állításra. De feleletet nem kapunk. Pedig tudom, hogy annak a gyermeknek is jól esnék a felelet s jó volna lelkébe vésni, hogy mikor hallgatja őt meg mindjárt az Isten f Másfelől ez olyan gondolat, mely jobban érdekli őt az egyház minden »kegyelem eszközénél* vagy bármi másnál. Az első mondat pedig rideg, mert e gondolat így kifejezve, azt a benyomást teszi, mintha szeszélyes akaratától függene meg, vagy meg nem hallgattatásunk, pedig hát bölcs akaratától függ s mily vallásosan építő és megnyugtató a tudat, hogy ha nem adta meg, a mit kérünk, tudhatjuk, hogy olyat kértünk, mit bölcsessége nem látott tanácsosnak megadni. Alaki szempontból legelső és legfőbb kifogásom van a rendkívül nehéz, elvont, tömör, a legtöbb helyütt száraz stylus és tárgyalási mód ellen. Rendkívül sokat hagy fenn a magyarázat számára, melyet talán jegyeztetni kiván a könyv mellett?! Nagyon gyors az átmenet egyik gondolatról a másikra, sőt a legtöbbször átmenet sincs, hanem csak átugrás, minden összekötő gondolat, vagy szó nélkül. Általában szaggatott s a gyermek bizony nem bír még azzal az elvonó képességgel, hogy ez apró részekből álló §-kat egységbe tudja hozni. Ezért a legtöbb §-ban majd csak szavakat tanul meg a gyermek, ha nagy nehezen beemlézi is e könyvet, a nélkül, hogy a dologból valamit is értene ; vagy ha nagyon jól meg lesz neki minden magyarázva (mert e könyvnél tömérdek szó-magyarázatra is lesz szüksége az illető tanároknak), akkor megtanulja a dolgot, de tankönyve stylusát, kifejezésmódját akkor sem lesz képes. A nehéz meghatározások és a roppant tömörség okozzák ezt. A tankönyvekben bizonyos fokú. terjengősség és ismétlések nemcsak megengedhetők, de sőt okvetlen szükségesek. Nemcsak, hogy a §-ok között nincs szerves összefüggés — nem tárgyilag, hanem anyagilag értem — de nincs az egyes mondatok között sem. Például jóformán az egész könyvet idézhetném s csak a stylus bemutatására kívánok egy-két példát felhozni a sok közül. A 6. §-ban ezt mondja : »csak oly eszközöket használ Isten, a melyek összhangzásban állanak céljaivaU; vagy »mivel mindnyájunkat egy erkölcsi törvény alapján életünk szerint itél meg*; vagy a 11-ik §-ban : >Igaz ugyan, hogy ezen szabadság nem korlátlan, mert a jó Isten saját javunk iránti tekintetből határokat szabott eléje, a melyeket át nem léphetünk ; de e korlátolt szabadságunkkal belátásunk szerint élhetünk.® Miként értse meg ezeket a gyermek? Ugyané §-nál nem kellett volna az 51. zsolt. 7-ik versét idézni. Nem gyermekeknek való az! (A többi locus általában igen jól van alkalmazva.) Hasonlólag a gyermek felfogási körén felül eső, nehezen érthető dolgok: »Annak tudata, hogy áldozataik, vallásos szertartásaik s törvényeik elégtelenek a bűnös állapotnak megszüntetésére, csak nagyobbította boldogtalanságukat, előidézte erkölcsi meghasonlásukat« stb (14. 1.) Vagy a 24. és 26. §-ok, a hit megmagyarázásáról és az ember kötelességeiről. Bizonyítva igen kevés dolog van, a legtöbb igazán dogmatikusan, apodictice csak állíttatik. Pedig a bizonyításokat könnyen megérti a gyermek, ha azok az ő felfogásához, gondolatvilágához vannak alkalmazva, mint a hogy pl. Nagy Péter confirmatiói kátéjában. Végül bátor vagyok felhívni szerző szíves figyelmét a sok sajtóhibára, mire tankönyvnek szánt műnél különösen vigyázni kell. Általában a munkácskát a míg a theologus ifjak számára mint egy »pro memória« szolgáló kis compendiumot jónak tartanám, addig IV. gymnasisták számára, mint a mely jóval felülhaladja az ő képességeiket, nem hiszem, hogy »kis részben* Ís segített volna szerző a jó vallástani kézikönyvek hiányán. Kenessey Béla. BELFÖLD. A sáros-zempléni ág. h. ev. esperességnek folyó évi julius 5-én Eperjesen tartott közgyűlése. Mint mindig, úgy ez évben is Eperjesen tartá meg évi közgyűlését a nevezett esperesség és pedig ezúttal nem a kollégium dísztermében, mely a május 6-iki tűzvész által használhatlanná lett s építés alatt áll, hanem a főiskola imatermében. Ezen gyűlést a szokott egyházmegyei gyűlések fölé különösen dr. Tahy Mihálynak, Sárosmegye főjegyzőjének és esperességi felügyelőnek buzgó s tapintatos vezetése és nagyhatású beszéde emelte, melyet beleegyezésével a szerkesztő úr engede'méből e lap hasábjain közlök. A mult évben választott fiatal esperességi