Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-07-24 / 30. szám
minden emberben ott van, de a csirának szüksége van arra hogy kívülről éltettessék, hogy virtualitásait kifejthesse, ez a Krisztus által Nikodemusnak kijelentett újjászületés titka. Az egyén, kiben a szellem természetünk kevésbé nemes részei felett túlsúlyt nyert, neveztetett szelleminek, 7ii'£v/nair/.og-na.k, akiben pedig az ösztönök uralkodnak, fizikainak ifjvyrAog, vagy testinek oaqv.uog-nak. A földön csupán egyetlen egy lény volt tökéletesen szellemi, a megtestesült Xoyog, a legfőbb szellemnek egyet'en fia. Megkenve, megkeresztelve a szentség és életnek szellemével, mérték nélkül betöltve, sietett azt közölni az ő atyjának fogadott fiaival. Itt nem csupán haladást jelzünk a kijelentésben, hanem egy új ténynek megjelenését. Jákob titkos lajtorjáján a teremtmény találkozott a teremtővel. A hirdetett messiás, a szellemi ember megérkezett; a második Ádám egy felsőbb emberiséget inaugurál, a hova minden természeti ember bemehet egy második születés által. Az istenors?ága ettől fogva kezdődik a bízó alázatos szívekben. Nem lehet csudálni azt, hogy midőn az embeti gondolat egy lényeges ismerettel gazdagul, a psychologia mély módosulást szenved, hogy helyet adjon azon dicsőséges valódiságnak, mely őt megilleti. Mint dr. Irench megjegyzi, a régi bölcsészet semmit sem ismert magasztosabbat az emberi léleknél; de a kijelentés megismertette az Isten szellemét, azért ki lakását az emberben készíti s aki abban egy szellemet ébreszt, mely megfelel az övének. Szerinte a xpvyrj ép úgy, mint a aaoí, az ember alsóbb világához tartozik. Az írás ifjvyj-xos-a egy oly ember, kinél a i[jvyj] a legmagasztosabb mozgató hatalom, kinél a rtvevga, mint az isteni uwf-ia-nak organuma, elnyomva, elszenderítve van egy pillanatra mint a halott; ez egy olyan ember kit ezen isteni szellem soha sem emelt fel a szellemi dolgok regiójáig. M. Heard, egy most megjelent munkájában szellemünket isteni emanationak meri nevezni. Én nem megyek ennyire. Azonban az új-szövetség területén előttem lehetetlennek látszik, hogy az emberi szellemet nalami alanyinak ne tartsam, analógnak a test'el és vem a lélekkel. Fölelevenítve egy Schwedenborg által forgalomba hozott eszmét, M. Heard úgy tekinti jcvtvftct-nkat mint alkotó elemet, a mely körül organizálódik jövendő testünk. En inkább azt hiszem, hogy a mi mostani szellemünk, mely a láthatatlan világ állományának egy töredéke, képezi szellemi testünk csiráját. így a feltámadás nem egy léleknek reincorporatiója lenne, hanem a k; fejezés etymologiája szerint egy organismusnak felélesztése. Rothe az emberi t rtiua-ból egy valóságos lényt csinál, teremtve nem Istentől, hanem akaratunk által, fizikai létezésünk alapján, és amelybe énünk által megy, hogy a személyiségre, az örök valódi életre emelkedjék. E nagyszerű felfogásnak nincs igaza abban, hogy az ember szerepét így túlozza. Hogy hívek maradjunk a bibliai tanításhoz, el kell ismernünk azt, hogy szellemünk Istentől származik, hogy mint szellemi teremtmények mi az ő fiai vagyunk, hogy következőleg a mi új és állandó életünk, mint fizikai és mulandó életünk is, abso• * I lute az ő initiativájától és immanentiájától függ. Más részről szabadságunknak egy elhatározó szerep van engedve. A természeti ember elfogadhatja és vissza is utasítja a mennyei életet. E korlátolt értelemben mindegyikünk saját síron túli sorsának kovácsa. Az evangeliom minden körülmények közt csak oly feltétellel igéri r. ekünk a halhatatlanságot, ha magunkat az Úrnak szelleme által újjászülni és megszentelni engedjük. 2. A iricJiotomia. Azon négy század alatt, mely Malachiastól Jézusig lefolyt, az anthropologia egy nagy lépést tett: azon feltevésre jutottak, hogy az emberben van egy láthatatlan felsőbb elem, mely túléli vagy túlélheti a test felbomlását. Palesztinában úgy mint Görögországban sok emberek hitték ezt és a xlwyjj szóval jelölték meg az anyagtalan elemet, az embert a mennyiben az nem test és vér. De íme az evangeliom befolyása alatt, egy újabb fejlődés ment végbe : egyszerűnek látszott, kettősnek ismertetett el. A lélek a szellemtől tisztán meg lett különböztetve, azt mondhatnám, ellentétbe állítva a léleknek. Hihetőleg Pál, a keletkező egyháznak dogmaticusa az, aki először átalakította a lelkiismereti tényt bölcsészeti felfogássá. Előtte az ember három részből van alkotva, melynek legbecsesebbje, a szellem, a lélekbe van zárva, miként a lélek a testbe van bezárva. »A ti egész lényetek — szellem, lélek és test — feddhetetlenségben tartassák meg.« Egy paulinus iró pedig hozzáteszi: Az Istennek igéje áthatóbb a két élű fegyvernél, behat a lélek és a szellem megoszlásáig egész a csuklókig és velőkig (Zsid. IV. 12.) Ez a trichotonva, mely lényeges vonását képezi az apostol rendszerének, előttem természetes és logikai rendszeresítésének látszik lenni a megváltónk szellemre vonatkozó mély értelmű szavainak. Ezen psychologiai szempont, a mit támogathatunk anélkül, hogy a keresztyénséget elfogadhatnók, szerintem az igazi keresztyén bölcsészeinek részét képezi és egyúttal nagy fényt vet az új-szövetség számos helyeire. Mind az által ne feledjük, hogy e trichotomia nem jellemzi a Krisztusban való életnek pártfeleit, és nem is fogadtatott el mindenkitől. A hit bizonyossága dacára is a mi anthropologiai tanulmányunk mély titkokat hagy fenn. Minő kölcsönös viszony van lényünk három elemei között? Nem akarok itt ezzel a kérdéssel foglalkozni, a melyre egy tudomány se felelhet kielégítőleg. Hanem arra kivánom önöket figyelmeztetni, hogy a szellem, a lélek és test nem képeznek bennünk három élő lényt, melyet tetszés szerint elválaszthatunk vagy újra egyesíthetünk ; e három rész többé vagy kevésbé függ egyik a másiktól, és egyesülnek, hogy képezzék az embert, az egyént. Ez ember az személyének egészében, a kit az isteni kegyelem hív, hogy emelkedjék fel abba a sferába, a hol az élet örökkévaló és tökéletes. 3. Dichotomia. A régi dichotomista tan támogatására felhoznak ellenem némely ritka helyeket, hol a szellem nem említtetvén, a lélek párhuzamba van téve a testtel, de az egyik esetnél a xfjv%f} szó világosan a jelen életre alkalmaztatik. »Ne aggódjatok lelketekért, hogy mit egyetek, se testetekért « Másutt a lélek halandósága kategorice állíttatik. Ne féljetek azoktól, kik testet ölik meg és a kik a lelket meg nem ölhetik ; féljetek inkább attól, ki a Gehennában elpusztíthatja mind a lelket mind a testet. Az Úrnak valamint a régi prófétáknak szava szerint is, a lélek jelenti az ént, a történeti személyt. A jó pásztor lelkét is adja az ő juhaiért. A ki szereti lelkét ezen a világon, aki megtartja azt hűtlenség által, elfogja veszteni a jövő korra ; aki azt gyűlöli, aki azt elveszti a Krisztus szerelmeért, feltalálandja, megtartandja azt az örök életre. Úgy de a contexus szerint elveszteni