Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-24 / 30. szám

bolicus könyv gyanánt a svájci egyházak által a »zürichi összejövetelben 1554-ben. (Nem zavarandó össze az úrvacsoráról szóló egy korábbi közönséges formulával.) 2. Confessio Gallicana 1559-ből. Kálvin rendszerét foglalja magában, midőn az már Franciaországban is utat tör magának Kálvin tanítványai, különösen Béza által. A 40 cikkből álló confessio egy, Párisban 1559-ben tartott zsinat által fogadtatott el. 1561-ben a poissy-i conferentia által átadatott IX-ik Károly francia királynak és később IV-ik Henriknek is, ki által megerősíttetett 1571-ben. 3. Confessio Csengeriana seu Ungarica. 11 cikkben a tiszta és igaz kálvinista tant foglalja magában. Elfogadtatott a csengeri zsinat által 1558-ban. 4. Az angol magas egyház 39 articulusa. Az 1553-ik évi 42 cikk alapján Cranmer canterbury érsek és Ridley készítették. Később Erzsébet uralkodása alatt egy 1562-ben Londonban tartott zsinat revideálta, midőn nemcsak az úrvacsoráról szóló tant öntötték határozottabb formába, hanem a praedestinatióról szólót is és a 42 cikket 39-re redukálták. Ebben a formában mégegyszer jóváhagyta a királyné 1571-ben és a parlament az anglicán egyház permanens symbolicus könyvéül declarálta. 5. Confessio Scotica 1563-ból. E confessiót főleg Knox Jánosnak tulajdonítják és bár kálvinista rendszert tartalmaz, azért a sacramentumokról és praedestinatióról sokkal szelídebb felfogást tanít, mint Kálvin. E confessiót később » prior* jelzővel látták el, midőn 1581-ben a skótok erősen tiltakoztak a pápai tanok ellen a »confessio Scotica posterior «-ban. 6. Confessio Belgica 1562-bol. Eredetileg egy walloni pap, Guy de Brés magán compositiója. A prae destinatióról sokkal szelídebb felfogást tanít. Ez ismételten elfogadtatott és megerősíttetett, mint a német-alföldiek symbolicus könyve. 7. Catechismus Heidelbergensis. 1563-ból III-adik Frigyes palatínus rendeletére heildelbergi theologusok, Olevian Gáspár és Ursinus Zachariás, készítették. A palatinatus minden templomába és iskolájába bevitték. Az úrvacsoráról szóló kálvini tan igen tiszta kifejezést nyer benne, de a praedestinatióról már szelídebben tanít és e mérséklés következtében külföldi egyházak — németalföldi, magyar — által is elfogadtatott. 8. Confessio Helvetica 11-da 1566-ból. Eredetileg azon célból készítették, hogy az I-ső helv. confessio kibővítessék, mert a Kálvin tanai azóta nyomtatásban is megjelentek. De a kibővítés alkalmával annyira megváltozott, hogy méltán új műnek tekinthető. Ezét* formában 1566 óta Svájcban általánosan symbolicus könyvnek tekintik. A harmadik osztályba tartozók a XVII-ik században készültek. A református egyházban akkor dúlt viszálykodásból nőtték ki magukat. Ilyenek : 1. Indictum Synodi nation. rejorm. ecclesiae Delgicae habitae Dordrechti 1618—19-ből. Öt alapvető cikkben és egy »cáfolatban« a kálvini rendszer a legnagyobb precisitással van kidolgozva. Ezzel összefüggésben vannak : 2. Confessio Westmonasteriensis 1648-ból. E confessio az episcopalismus és presbyterianismus küzdelmeiből keletkezett I-ső Károly alatt. Az angol parlament egy papokból és világiakból álló assembly-t hivott össze a Westminsterbe, mely egy confessiót, egy nagyobb és egy kisebb catechismust készített. A confessio néhány cikk kivételével szentesíttetett a parlament által 1648-ban, de a skót egyház az egészet elfogadta. — Es 3. Formula consensus Helvetica 1673-ból. E confessióban a svájciak a különböző felfogásokkal szemben a dortrechti cikkeket fogadták el sajátjaik gyanánt. íme a kalvinismus fontosabb confessiói, melyekben a kálvinista rendszer dogmái szigorúbb vagy enyhébb formában vannak kidolgozva. A lutheránus egyház confessionalis fejlődése kezdődik az augsburgi confessióval 1530-ban és befejezést nyer viharos ellenségeskedések után a Formula concordiae-ben 1577-ben. A római kath. egyház csak korunkban érte el fejlődésének tetőpontját az első csalatkozhatlan pápa hosszas uralkodása alatt a vaticani zsinat decretumaiban. A katholicismus és protestantismus confessionalis törekvései homlokegyenest ellenkeznek. Az előbbi határnélkül szaporíthatja a dogmák számát, de sohasem adhat fel vagy revideálhat egyetlen hitcikket sem anélkül, hogy meg ne semmisítené csalatkozhatatlansági igényét; az utóbbi redukálja a dogmák számát a szentirásbeli minimumra és sokkal nagyobb tért enged az egyéni itéle'nek és theologiai haladásnak, A reform, confessiók az irodalomnak igen fontos ágát képezik. A reformált hit confessorai és martyrjai készítették azokat a vallásos lelkesedés korában, kegyetlen üldözések közepett. Magukban foglalják a reformátorok bibliai és theologiai tudását és bölcsességét és a pápai hatalommal folytatott óriási küzdelem érett gyümölcsét. Nem óbstract tanokat, hanem élő igazságokat lehelnek, melyekért a hitvallók készek voltak száműzetést, börtönzést, kínzást kiállani, sőt még a halált is elszenvedni. Igaz ugyan, hogy némelyik inkább theologiai rendszer, mint a hitnek népies summája, de mindnyája tele van hittel és lelkesedéssel az evangelium igazságai iránt. Azok formálták sok nemzedék mélyen vallásos életét és nézeteit, azok nevelték a leghősiesebb keresztyéneket, ugy a polgári, mint a vallási szabadság bátor harcosait: Franciaország Hugenottáit, Hollandia Burghereit, Anglia Puritánjait, Skócia »Szövetségeseit* és Amerika »Zarándok Atyáit«. Azok az evangeüumi egyház teremtő korszakából mindig tiszteletreméltó emlékei maradnak a tiszta és hősi hitnek. A reform, confessiókat alkotóik nem akarták megkötő formuláknak tekinteni a theologiai fejlődésben. Különben sokkal egyszerűbbek és rövidebbek lettek volna. Azok eredetileg az evangéliumi hit apologiai documentumai voltak minden félremagyarázás és rágalmazás ellen. Ezért közülök némelyek igen sok polemizáló és metaphysicai anyagot tartalmaznak és épen ezért népies használatra igen szőrszálhasogatók és hosszadalmasak. Összegyűjtik a régi keresztyén apologiákat azzal a különbséggel, hogy azokat nem a paganismus, hanem a katholicismus és papismus ellen intézik. Hivatalos jellegük és belső értékük lassanként symbolicus tekintélylyel ruházta fel őket. Szószéken és egyetemen a tanítás szabályaivá lettek. Több mint két századon át nagy tekintélyben és tiszteletben állottak, míg végre azok közül a legtöbb lesepertetett a calvinismus színpadáról a hittel együtt, melynek kifejezői voltak. (Folyt, köv.) Szőts Gerő.