Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-01-16 / 3. szám
hasonló bölcseséget és szeretetet: úgy az »Úrí ima* az Úr Jézus Krisztus imáját jelenti. Az elnevezés tehát nyelvtanilag helyes. — Exegetice pedig az az igazság, hogy az új-testamentumban az »Úr* csaknem kivétel nélkül Jézus Krisztusra vonatkozik, kivált a Pál apostol terminológiájában ; tehát a bibliai értelemmel sem ellenkezik az »Uri ima« név. — De azért mi az »Uri ima« mellett nem kardoskodunk, tudván, hogy a »Miatyánk« népiesebb, a »Jézus imája« hangzatosabb ; hanem az már minket is érdekelne, hogy ki és hol használta irodalmunkban először az »Úri ima* nevet?... Az ez irányban való felvilágosítás előtt készséggel megnyitja e lap hasábjait a Szerk. RÉGISÉGEK. Huszár Gál élete. (Folytatás és vége). A mi pedig magát Huszár Gált illeti: ő már nagyon jól tudhatta és ismerhette emberének fő-fő atyáskodását: épen azért legkevésbé sem vala hajlandó helyzetét, magára nézve még sokkal veszélyesebbel cserélni fel; itt legalább számíthatott még hitrokonainak, az érte élni, halni, vagyis mindenre kész kedves hallgatóinak pártfogására és védelmére; tudta, hogy itt élete biztosítva van: míg Egerben, egy őt magát épenúgy, mint hitelveit mélyen gyűlölő »atyáskodó* főpap önkényének lett volna kitéve. így tehát maradt a kassaiak között, de továbbra is a börtönben. Huszár Gál hallgatói ragaszkodásában, önzetlen szeretetében csakugyan nem is csalatkozott, mert ezek készek voltak mindent megtenni az ő megszabadulása érdekében és ha máskép célt nem érhettek, még a végletektől sem riadtak vissza. Még közvetítésekhez is folyamodtak. Már ekkor ugyanis köztudomású dolog volt, hogy Miksa cseh király és Magyarország törvényes trónörököse fölvilágosodásánál fogva már nem érez oly mély gyűlöletet a protestáns tanok iránt mint királyi atyja s nem barátja azon udvari és főpapi politikának, miszerint az újított hit híveit, ha másként nem, erőhatalommal is meg kell semmisíteni, sőt inkább azt tartja, hogy a lelkiismeret fölött uralkodni nem lehet és senkit hit dolgában kényszeríteni nem szabad.« O hozzá folyamodott tehát a Kassa városi tanács is 1560. december 14-kén, közbenjáróul kérvén őt fel, fogságban sanyargatott kedves papja kiszabadítása érdekében. Igazságos érzületében bízva, hódolatteljesen kérték: »eszközölné ki királyi atyjánál Huszár Gál szabadon bocsátását, még pedig oly formán, hogy Kassán maradhasson s közöttük Isten igéjét szabadon hirdethesse.* Azonban Huszár mindennek dacára börtönben maradt, de annyi mégis megengedtetett neki, hogy felügyelet mellett híveinek szabadon prédikálhatott. Eger túlbuzgó püspöke Veránc Antal az ily helyzettel vagyis eredménynyel sehogy sem volt megelégedve. O láb alól akarta és szerette volna eltenni — »a lázadást szító, eretnek papot* — minélfogva a kassai nép makacssága már bosszantani kezdé. Cselhez folyamodott tehát. Egyetértve Zay Ferenc főkapitánynyal: 1560. december 27-én este, titkon akarták elszállítani a foglyot Egerbe. De ezen tervről jó előre értesülvén a nép, épen midőn Huszár hallgatóinak a karácsonyi prédikációt tartaná, forrongásban tört ki és egyesek az így előkészített zűr-zavart felhasználva: Huszár Gált börtönéből kiszabadíták s a városból való elmenekülését elősegítették. Zay Ferenc főkapitány másnap már hiába keresé foglyát, mert az, az érte élni halni kész nép oltalma és fedezete alatt álruhában Debrecen felé menekült. A városi tanács föl tudta fogni a történtek horderejét és nehogy a forrongáséit az egész város büntettessék, még az egyszerű gyanútól is meg akarta magát óvni jó előre. Mindjárt a zavargás után, december 30-án írt föl Miksához : »hogy ők mindenben ártatlanok, semmiben sem részesek, mivel a börtönül alkalmazott házban karácsonyi prédikálásra a főkapitánytól engedélyt nyert Huszár Gált maga a hallgató nép pártfogolta s a nagy tolongásban a fogoly hova és merre menekült, arról mit sem tud.« 1 7 ) A tanács számításában nem is csalódott. Mert az üldözést szító főpap, Veránc, a nép állhatatossága által magát teljesen kijátszva látván, haragra lobbant és a lázadást a fejedelem s a római katholikus vallás sérelmének, »gyalázatos bűnténynek nevezte.« Szigoiú vizsgálatot kért és a tettesek példás megbüntetését sürgette. A királyhoz 1561. március 12-dikén kelt levelében a fogoly visszahozatását követelte ; sőt még azon fájdalmas panaszát is kifejezte, hogy a kassaiak őt még főpásztoruknak sem ismerik el. A vizsgálat csakugyan elrendeltetett s annak végrehajtásával Liszti János, Oláh Miklós esztergomi érsek húgának férje,1 8 ) bízatott meg, aki, midőn a közvetlen tetteseket kinyomozni nem vala képes, magát az egész várost kívánta büntetéssel sulytani, mint a hogyan a hadi sarcot szokták követelni valamely legyőzött nemzeten. Az ily igazságtalan és törvénytelen eljárás a város bíráinak sehogy sem tetszhetett, épen azért felfolyamodással éltek ellene. 1561. március 15-én kelt, a város összes polgárainak nevében, a felséghöz küldött okmány, »melyben önérzettel teljes hangon adják elő, hogy a keletkezett zavarok miatt igazságtalanúl büntettetnék az egész város, mivel az egész egyetem semmiben sem részes, mert ha történt visszaélés, azt nem ők, hanem azok követték, kik vak buzgóságuk által elragadtatva az igazság ellenére jártak el és túlkövetelésok és erőszakoskodásuk által az emberek lelkiismeretét és hitbeli meggyőződését háborgatták.* 1 0 ) A kassai polgárok erélyes föllépése nem is maradt eredmény nélkül, mert a tervezett egyetemleges büntetés elmaradt, csupán a Kálvin és az anabaptista felekezetek ellen küldettek szigorú rendeletek. A kassai zavarokról még csak annyit, hogy »a Huszár Gál ügyében támadt zavarok miatt Perényi Gábor is küldött felterjesztést Miksához, mely keltezve van Patakról 1561. március 4-ről.« Ez is meg van a kassai levéltárban.2 0 ) Most még az ellenvéleményt kell igazolnom. Tóth Ferenc azt állítja : »A pápai reformáta szent ekklézsia rövid históriája* című művében 2 I ) : »hogy 1568-ban hozattatott ide (t. i. Pápára) Ovárról Mosonyvármegyéből Huszár Gál, ahol egész 1577-ig működött, amikor fia Huszár Dávid lőn utódjává. Másutt, a Túl a dunai püspökök életében 2 2 ) pedig azt írja hogy: »Ovár-17 ) A kassai tanács fölirata Miksához. Városi levéltár. Nr. 2206. iS ) Ez a Liszti János, felesége halála után 1568-ban az egyházi pályára lépett, s bámulatos gyorsasággal emelkedve 1573-ban győri püspök s Magyarország főkancellárja lett, a mi csak néki, mint Oláh Miklós rokonának mehetelt oly könnyen. Lásd e részben a »Századok* 188Ó. évf. 42. 1. T. E. 19 ) A kassai polgárság kérvénye a királyhoz, meg van a városi levéltárban. 20 ) Lásd a »Századok« 1882. évf. 605. 1. 21 ) Tóth Ferenc: »A pápai reformáta szent ekklézsia rövid históriája.* 46. és 50. 1. 22 ) Tóth Ferenc : »Túl a dunai püspökök élete.* 22. lap.
