Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

erőit ő szedi magához s e miatt tanítóink körében országszerte erősödik az állami nisus. E körülményre nagyobb figyelmet kellene fordítaniok iskola-fenntartó egyházainknak. Javítani, a hol lehet, a tanítók fizetését s ez által a tanítói ambitiót be az egyház felé terelni: oly feladat, mely különösen a vagyonosabb iskolatartó egyházakra vár; de az utolsó és legkisebb gyülekezetnek sem szabad az iskolaügy fejlesztésének ezen egyik legfontosabb eszközéről lemondani. Ki nem halad, elmarad. A protestáns egyháznak nem szabad a maradók közé aláhanyatlania! A tanítói színvonal emelésének legfontosabb eszközét: a tanító-képzést külön cikk számára tartom fenn. Szőts Farkas. Igénytelen vélemény a »Magyar Protestáns Tudományos Irodalmi Társaság* alapszabálytervezetére. A nagy fontosságú irodalmi társaság alapszabálytervezetére nt. szerkesztő úr engedelmével bátor vagyok néhány igénytelen észrevételt tenni, annak világos kijelentésével, hogy az alapszabály-tervezet tuclós közrebocsátóinál épen nem akarok — nem is tudnék — többet, vagy jobbat adni, hanem csupán azért gondoltam közlendőnek igénytelen véleményemet, hogy ha agyon nem lesz hallgatva, mások is szólnak az ügyhöz, s a közgyűlés idejére kellőkép meg lesz vitatva, s előkészítve. A mely §§-okat nem említek fel, a dolog természetéből következik, hogy reájuk semmi észrevételeim nincsenek. Jóllehet az alapszabály-tervezet szövegezéséből önkényt következik, de mivel mégis kifejezve nincs, a 7. § után egy második bekezdést szeretnék pótolni ily formán : A pártfogó, alapító és rendes tagoknak szólás- és szavazati joguk van a társulat közgyűlésein. Csupán azon indokból kívánnám ezt beszurandónak, hogy a kiadványokhoz való igényen kívül még más jogai is vannak a pártfogó, alapító és rendes tagoknak és ezzel mintegy körvonalozva lenne a közgyűlés is. Hogy a pártoló és segélyző tagok a •» tervezeti szerint sem tekintetnek a közgyűlés alkotó tagjaínak, világosan kitűnik a 23. § c) pontjából, mely szerint a közgyűlés minden öt évben választja meg tisztviselőit és igazgatóválasztmányát. A 10. §-on azon módosítást szeretném tenni, hogy Protestáns Tudományos Társaságunknak is, miként a Magyar Történelmi Társulatnak, ne két, hanem három elnöke legyen, mivel így nem lenne kizárva annak az eshetősége, hogy vidéki kitűnőségeink közül senkit sem választhatunk ezen, a milyen szép, ép oly fontos bizalmi állásra, ha volnának is arra való szákférfiaink, mivel az elnöki állásnak úgy is mintegy természetéből folyik, hogy Budapesten lakjék közülök legalább is egy, a választmányi ülések összehívása s vezetése, a társaság ügyeinek intézése mindenesetre ezt kívánják, sőt kívánatos, hogy kettő legyen közülök állandóan a központban s így a netalán felmerülhető akadályok előre elháríthatok volnának. De épen ezért kérek én a vidéknek is egy elnököt, jobban mondva egy harmadik elnököt, hogy eme szép bizalmi állásra érdemesíthessük, emelhessük egyházunk kiváló büszkeségeit. Jegyzőt is kettőt javasolnék csupán azért, mivel a titkár a folyóiratok szerkesztésével, a társulati levelezések végzésével stb. úgy is igen el lesz foglalva — annál mindenesetre jobban, mint a mily szerény tiszteletdíjban egyelőre részesül — a jegyző pedig — ki szintén nobile officiumból szolgál és az eshetőleges körülményekre \ aló tekintetből, no meg a fővárosi tagoknak minél élénkebb, közvetlenebb bevonása céljából gondolnám indokoltnak a két jegyző szükségét. De ezen indítványomtól mégis elállanék, hogy ha a 13. § után a következő bekezdés toldatnék : A szükséghez képest más tisztviselőt, esetleg napi | díjast választmányi határozat alapján az elnök nevez ki. Tehát a 10. § új szövegezéssel ekképen hangzanék : 10. §. A társaság tisztviselői: a) elnök, b) két alelnök, c) titkár, d) (két) jegyző\ e) pénztárnok, f) ügyész. A 17. §-ban helyén valónak tartanám az igazgató vá'asztmány tagjainak számát 50-ről 60-ra fölemelni, csupán azért, hogy a vidéki tagok számát 40-re lehessen felemelni, ami a társaság nem fővárosi tagjaira való tekintetből kívánatos, mivel nagyon valószínű, hogy még így se lesz meg az arány; bár attól semmit sem kell tartani, hogy ez által a centralizátió felé sietnénk, mivel a havi üléseken úgy is leginkább a helyben lakók fognak megjelenni, akiknek talán nem is ártana kötelességükké tenni, hogy az ülésekre eljárjanak, s a társulat ügyeinek vitelében az üléseken kívül is munkás részt vegyenek? Furcsán hangzik ugyan az a -^kötelesek* szó, de jobbat nem tudok helyette ajánlani. A tervezet utolsó pontja kimaradna ezen §-ból, mivel már fentebb a 13-ik §-ban a maga helyén pótolva lett. Véleményem szerint tehát ezen szakasz így módosulna : 17. §. Az igazgató-választmány, mely a tisztviselőkön kívül 60 és pedig 20 fővárosi és 40 vidéki tagból áll az elnökök egyikének vezetése alatt, a szükséghez képest havonként üléseket tart, melyeken igazgatja a társaság ügyeit; meghatározza a tisztviselők díjait, a kiadványokat s az azokra fordítandó összegeket; megállapítja a közgyűlés tárgyait és napjait. Gondoskodik a társaság vagyonának lelkiismeretes kezelésétől, a számadások megvizsgálásáról, a beérkezett művek megbiráltatásáról és kinyomatásáról. A 19. § szövegezése szerint csupán a választmányi tagoknak áll jogukban Írásban vagy szóval jelentést tenni, a többiektől ez a jog megvonatván. Szükséges í azonban, hogy minél nagyobb érdeklődést ébreszszünk | a történelmi érzék megvalósítására, nem csupán a társaság tagjaiban, hanem a művelt közönség soraiban is, és én már előre szeretem látni gondolatban azokat a választmányi üléseket, melyek mind meg annyi vallásos felolvasások, előadások lesznek, a melyekre a fővárosi s közelében levő közönség ép oly szívesen elmegy, mint például az Akadémia, a Kisfaludy- vagy Petőfi-társaság felolvasó szak-űléseire, és a melyek után a napi sajtó is éber figyelemmel fogja kisérni társulatunk működését és így még azok is tudomást vesznek róla, akik különben tán hidegek, érzéketlenek a »Protestáns Tudomány* iránt. Ez a nyilvános szereplés csak használhat a társaságnak. Épen azért igénytelen véleményem szerint nagyon helyes volna megengedni azt is, hogy a választmány tagjai másoktól írt értekezéseket is olvashatnak fel, a mint ez más tudományos társaságok alapszabályaiban is meg van engedve. Az említett szakasz új szövegezése tehát így lenne :