Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-26 / 26. szám

nem lesz az újkori állam halálharangja a kath. népek szabadságának ünnepi hangja; s hátha azoknak a mai közgazdaság ellen fölbujtogatott tömegeknek kívánságait az egyház nem fogja teljesíthetni: mi lesz akkor? A socialismussal szemben egészen másnemű feladatai vannak bármely egyháznak, mintsem hogy szolgáival nemzetgazdasági műveket Írasson, melyek utoljára sem egyebek, mint felemás theologiai- nemzetgazdasági dilletáns munkák arra szánva, hogy egyik másik social-politikai nézetnek propagandát csináljanak. Ám tegye ezt a római egyház, hiszen az prot. értelemben nem is egyház, hanem theokratikus állam, mely — mint olyan — az összes életviszonyok szabályozását igényli magának. Alapelvéhez hiven alkothat katholikus socialis pártot; de a protestáns földön ilyesmi az egyház alapelvével a legnagyobb ellenmondásban van. Nem azért, mintha egyházunk a maga hatásával át ne akarná járni az egész emberi életet: a családot, államot, társadalmat, csak hogy ezt soha sem kívánja más módon tenni, mint az evangyeliom hirdetésével. A fő feladat, és minden más hatásnak előfeltétele a munkás osztályban a vallásos élet megújítása, és ennek égetően szükséges voltát legjobban igazolja az a tény, hogy a radical socialismus maga is mintegy vallássá lett. Vallássá lett, mert a nagyobb községek és városok népességének egyháziatlansága arra mutat, hogy a nép nagy tömege papi gondozás dolgában sohasem volt elhagyottabb állapotban, mint jelenleg. Bizonyos tekintetben az egyház helyzete a munkás osztálylyal szemben az, a mi a legrégibb egyházé volt a rabszolgasággal szemben. Ez is elég ok arra, hogy a régi egyháztól tanuljuk meg, minő erkölcsi erőket alkalmazzunk, hogy a munkás osztály az őt körülvevő erkölcsi veszélyektől megmeneküljön. A munkás osztály erkölcsi életének megújítására a kath. és prot. egyház más-más eszközöket használ. Amannak nincs tulajdonképi községi élete. A kath. egyháznak vannak parochiái. de nincsenek egyházközségei, mert lelkipásztorkodása a gyóntatásban kulminál és a gyónás nem arra való, hogy érett eszű keresztyének községi életét teremtse meg és vezesse, hanem arra van számítva, hogy éretlen gyermekeket neveljen. Vannak városi missziói nagy számmal, legényegyletei, Mária egyletei, Jézus szíve egyletei, férfi egyletei és sokféle congregatici, melyek már a középkorban felbontották a hitközségi életet, s azt ma is lehetetlenné teszik. A tökéletes és tökéletlen keresztyén közötti különbség ott az az ék, mely minden községi életet megbomlaszt. A prot. egyház mindezeknél egy sokkal értékesebb eszközzel rendelkezik : az evangyeliomi községi élettel. Az egészséges apró egyházközségek többet érnek a büszke kathedráloknál, és bennök fungáló érsekek, püspökök és apátok kifejtette fénynél; ezzel szemben a városi missziók, a legényegyletek mind igen gyarló surrogatumai az egyházközségi életnek. Egészséges keresztyénség csak egészséges községi élet alapján épülnek. A római egyházban a felebaráti szeretet első sorban az alamizsnálkodásban nyilvánul; s valóban ott az alamizsna szerepe igen fontos. A ki sok alamizsnát adhat és sokat imádkozhatik, ott annak nagy előnyei vannak. Am a prot. egyház felfogása szerint a felebaráti szeretetnek csak kicsiny része alamizsnálkodás ; mert felfogása szerint e szeretetnek első sorban a mindennapi életet kell átjárnia és megnemesítnie; sőt a felebarátokkal való minden viszonyt, a polgári és üzleti életben is meg kell az önzéstől tisztítnia. Ez aztán a legfőbb és legjobb alamizsna, melylyel embertársainknak szolgálhatunk. E részben az üzleti élet — protestáns szempontból — a jszeretet műhelye.1

Luther szerint nincs jobb alamizsna, mint a becsületésség és egyenes lelkűség az üzleti összeköttetésekben, s a kötelesség hűséges teljesítése minden pályán. A római egyházban azt tartják: mentől több az alamizsna, annál jobb ; a protestáns egyházban ellenben mentül kevesebb az alamizsna, annál jobb, mert akkor az összes gazdasági viszonyok egészségesek lévén, embertársainknak mentől kevesebb alamizsnára van sziikségök. A prot. egyház a felebaráti szeretet rendes gyakorlatával fölöslegessé akarja tenni a rendkívüli szeretet gyakorlását: a belmissziót, a sok rendbeli egyházakat, a menházakat, irgalmas intézeteket stb. Hiszen a legjobb irgalmas iskola is csak szegényes pótlója a családi életnek. A belmisszióval nagy veszélyek járhatnak, melyek annak minden munkáját tönkre tehetik. Midőn a misszió a különféle inség ellen küzdve új meg új feladatokra bukkan, könnyen bele süppedhet a sokat markolás veszélyébe. Ha a belmisszió egészséges akar lenni, nem az egyházkormányzattól kell származnia, hanem az egyes egyházakból kiindulnia. Nem az egyházkormányzatban van a protestantismus ereje, hanem az igehirdetésben. Ha a maga lelkipásztora körül csoportosuló községben van egyházi életünk igazi érverése, s nem a konsistoriumokban és zsinatokban, melyek csak arra jók, hogy a községeknek ezt az életet ápolják: az egyházközség, a maga elöljáróságával, a legigazibb belmissziói egylet. A lelkipásztort az egyletekben való szereplés csak kiveti sarkából s megfosztja attól a léleknyugalomtól és magába mélyedéstől, melyet a sikeres igehirdetés megkíván.