Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-01-16 / 3. szám

csak emléknek járja meg, azt a jelen igényeihez átalakítani a legszeretőbb kísérletnek sem sikerülhet. A suplicatio eszméje azonban nem ilyen. Egyike a mult idők leghasznosabb intézményeinek. Létezését az anyagi szükségnek köszönheti ugyan, de a jelenkor finomultabb igényeihez is hozzá idomítható. A legszerencsésebb örökségek egyike, mely a protestáns ifjakra nézve annyira üdvös és eredményeiben messze kiható, hogy megszüntetése pótolhatatlan veszteség lenne. De a módosítás elkerülhetetlen. Oly iskoláktól, melyeknek ifjai a komoly képesítésre koruknál fogva még alkalmatlanok, a suplikálás minden gondolkodozás nélkül elveendő. Csupán legnagyobb iskoláinkat lehet továbbra is kitüntetnünk, e jog életben maradásával. És még ezekben is háttérbe kell szorítanunk a pénzgyüjtés iránti vágyódásokat. Szellemi elsőbbségekre szükséges fektetnünk fősúlyt 1 Legyen az elismerő kitüntetés, ha a legfelsőbbfokú tanuló anyaiskoláját képviselheti s magában mintegy bemutatja mindazon szellemi és erkölcsi képességeket, melyekkel iskolai évei alatt gazdagodott. Ámde mint minden szépre, igazra, jóra és hasznosra, egyszersmind eme nagykiterjedésű látogatásra is előkészítendők a kiszemelt, avagy vállalkozott ifjak. Magának a tanári karnak kell melegebben érezni és gondolkozni a suplicatio érdekében. Folytonos elevenségben tartani, sőt fokozni az iránt az ifjúság érdeklődését. E célból utazási naplót, vagyis írásbeli beszámolást kellene kérni a suplicálóktól, épúgy, mint várunk avagy vár a kormány azoktól, a kik külföldi tanulmányozásra vállalkoztak. Ez írásbeli számotadás életbeléptetése az útra kelt iíjak figyelmét rögtön elterelné a pénzgyüjtés izgalmaitól. Ráfordítaná az egyházak és iskolák különféle viszonyaira, s a melyek tanulságosak, azok ismertetéseikhez anyagul szolgálnának. Nem mellőznék a közművelődési, közerkölcsi, közgazdasági, fizetésbeli állapotokat sem, sőt kellő fontosságot tulajdonítanának a népszokásoknak is. Az egyéni felfogások és tapasztaltok eme bizonyítványaínak az iskola levéltárában volna helye. Ezzel megtisztelnők az ifjak törekvéseit. Megengedvén, sőt munkálván ugyan azt is, hogy a haza érkezett ifjak társaik előtt, a tanári kar jelenlétében, felolvasást tartsanak, avagy az önképző körükben s lapjaiban azokat lehetőleg értékesítsék. Merem állítani, hogy a suplicálás ez új célja által nagy erkölcsi nyereség háramlanék az ifjakra és azok egyházi életére. A lelki szemek látáskörei kellemesen kiszélesednének ; a figyelem fogékonynyá válnék a nem- | zeti és népi sajátságok, valamint az édes hazaföld egyes adományai iránt, s mindezekből oly szellemi és érzéstőke keletkeznék, melyből az illető egyén egész életén át bőkezűleg élhetne. A nem köznapi célok emelnék a suplícálók tekintélyét. Mindenki magasabb szempontból méltatná a protestáns diákok eme kirándulásait, melyek most a leganyagibb célra, a pénzgyüjtés küzdelmeire vihetők vissza. Egy-egy jelesebb ifjú utazása maradandó nyomot hagyna hátra, úgy az elküldök körében, mint a meglátogatottak között s nem lehetetlen, hogy ez tényezőleg hathatna jövőjének megalapítására is. Mert ma már a theologus sincs egy kerületre utalva; hazája széles — Magyarország. Azt hiszem, e nagyon röviden jellemzett körülmények érdemelnek némi figyelmet azok részéről, kiket az ügy közelebbről érdekel. Ha végig futunk gondolatban a suplciálás szomorú adatain, melyeket kíméletből el kell hallgatnunk, s összevetjük mindazokat az érveket, melyek a suplicálás mellett és ellen forgalomban vannak : lehetetlen el nem ismernünk, hogy ifjaink nyári utazása jelenben teljesen magárahagyott, esetleges időtöltés, s inkább veszedelmes, mint haszonnal járó és tekintélyemelő iskoláinkra és felekezeteinkre nézve. A javasolt módon azonban oly intézménynyé idomulhatna, mely kegyeletben tartva magasztalná a multat, valamint áldást meg szerencsét osztogatva dicsőítené a jelent. Hogy lelkészeinknek és egyházainknak minő szerep jut eme reformáló tevékenykedésben, azt elősorolni nem szükséges : mivel e tekintetben az egyszerűsítés és kíméletesebb eljárás országszerte folyamatban van. Budapesten, 1887. jan. 6. Dr. Kerékgyártó Elek. A gymnasiumi tanterv és az ahhoz tartozó utasítás ügyében, mint a napi lapok irják, f hó 12-én a közoktatási miniszter elnöklete alatt bizalmas értekezlet tartatott, melyen Berzeviczy Albert államtitkár, Ktamarik János osztálytanácsos, Stoczek József a közoktatási tanács elnöke, Lutter Nándor főigazgató, Eötvös Lóránt b., Heinrich Gusztáv és Thewrewk Emil egyetemi tanárok, továbbá Finánczy Ernő gimnáziumi tanár vettek részt. Ezen értekezletre azon körülmény adott okot, hogy a törvény értelmében módosított tantervre vonatkozó utasítások nyomtatás alá már teljesen el vannak készítve és így ha a tantervben esetleg hiányok volnának, azok az utolsó pillanatban még módosíthatók legyenek. De az értekezlet nemcsak a tantervre terjeszkedett ki, hanem a miniszter megnyitó beszédének értelmében foglalkozott mindazon tényezőkkel, a melyektől a gimnáziumi oktatás függ. A mi a tantervet magát illeti annak két intézkedése kifogásoltatott. Először is a magyar tananyag felosztása, a mely szerint a magyar irodalomtörténet csak a 8-ik osztályban adatik elő, tehát csak 1 évi tanfolyamban s így előreláthatólag eredménytelenül. Egyhangúlag azt kivánta az értekezlet, hogy a magyar irogalomtörténet, mint a reáliskolákban, a két legfelső osztályban, tehát a 7-ik osztályban is s nemcsak a 8-ikban adassék elő. Kifogásoltatott továbbá a földrajz tanításának felosztása az alsó osztályokban, mint mely az alsóbb osztályok növendékeinek erejét túlfeszíti. Az értekezlet szerint inkább a politikai földrajzra előkészítő ismeretek előadásával kellene ezt pótolni. Mind a két ajánlat a miniszter helyeslésével találkozott. A mi a tanítás eddigi eredménytelenségét illeti, az főleg abban gyökerezik, hogy a praktikus életre előkészítő tantárgyak s ezek között főleg a német nyelvnek tanítása eddig lanyhán ment. A német nyelvnek tanítása reformjánál különösen annak praktikus célját hangsúlyozták, úgy, hogy elejtve az oktatás formai részét, annak főleg beszédben és Írásban való megtanulására kellene fősúlyt fektetni. A földrajz tanításának eddigi eredménytelensége is fel lett említve; bár kiemeltetett, hogy ha e tantárgy tanítására vonatkozó említett módosítás életbe fog lépni, remélhető, hogy a földrajz fontos tudományának tanítása több sikert fog eredményezni, mínt eddigelé. Az értekezlet azt óhajtotta, hogy a politikai földrajz a hetedik osztályban egy órával szaporíttassék a latin nyelv órái számának csökkentésével..