Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-06-19 / 25. szám
Hjah ! de ez már más dolog. Itt conservativnak kellett lennie, nehogy tagjai közül valakit kérdőre vonni és felelősségre kényszeríteni lehessen. Hogy is mondja a szent írás ? »Amít nem akartok, hogy mások cselekedjenek ti veletek, ti se cselekedjétek azt másokkal!« Azt hiszem, hogy a canonica visitatíónak ezen gyökeres reformja nem egyéb egy szerencsétlen kísérletnél, mely néhány év alalt sikertelennek és áldástalannak fog bizonyulni. Ezekben kívántam az erdélyi kerület codificatióját e lap olvasóival megismertetni. Ismétlem, hogy az a kimerítő és teljes törvénykönyv, mely első sorban a kodifikáló bizottság odaadó munkásságának köszönhető, becsületére válik a Királyhágón túli superintendentiának s megalkotásával hasznára volt a többi kerületeknek is. Csupán azt lehet sajnálni, hogy speciális intézményeinek fenntartásában túlságosan merev álláspontra helyezkedett és hogy a képviseleti elvet — mely neki a zsinati törvény 9. §-a által szívére köttetett — nem érvényesítette úgy és azon mértékben, mint a hogy azt tőle méltán megvárhattuk. De tán eljő az idő és már nem messze is vagyon, midőn az erdélyi kerület is közelebb simul magyarországi testvéreihez s azon uniónál fogva, melynek áldásaiból ő nyert és élvez leglöbbet, alkotmányos szervezetét is a mienkkel összhangzatban s ugyanazon fundamentális elvek alapján fogja tovább fejleszteni 1 Záradékul megemlítem még az erdélyi kerület közelebbről tartott közgyűlésének két igen fontos határozatát, illetve alkotását, melyek mindenike a kerület nagy tevékenységű fáradhatatlan püspökének főt. Szász Domokos úrnak köszöni létrejöttét. Egyike a körlelkészi intézmény életre hívása. Nevezett püspök úr nagyszabású tervezete szerint, mely egyhangúlag el is lőn fogadva, az erdélyi kerület különböző pontjain összesen 23 körlelkészi állomás fog szerveztetni. Ezek közül csak 6-ra tüzetett ki pályázat, de valószínű, hogy 1 — 2 év lefolyása alatt valamennyi körlelkészség szervezve lesz. A már megalkotott körlelkészségek a következők: a) a csík-gyergyói, Csík-Szereda székhelylyel; b) az ördögkát-vidéki, Ordögkút » c) a hétfalu-vidéki, Hosszufalu » d) a tancs-vidéki, Tancs » e) a hólyavblgyi, Mihályfalva » és f) a maros-ilye-vidéki, Maros-Ilye székhelylyel. A másik nagyfontosságú intézkedés az u. n. * Építkezési alap« megalkotása, egyelőre 69 ezer frtnyi öszszeggel. E 69 ezer frt a kerület központi kezelés alatt levő pénzeiből kerül ki, melyek idáig 4°/0 -nál alig kamatoztak többet. Most építkezési alappá alkotva kölcsön adatnak az egyes gyülekezetnek 32 évre 5 °/0 kamat és 1V2 °/0 törlesztés mellett, de csak építkezési célokra és csak azoknak, melyek a kamat és törlesztési részletek fizetésére kellő garantiát nyújtanak. Ez alap már ez évben megkezdi áldásos működését, újabb levelet fűzve az alkotó püspök babér koszorújába, melyet hogy főpásztoraink legifjabbika még soká és dicsőséggel viselhessen, sv ívéből kívánja egy régi tisztelője Duna mell él i. TÁRCA. Szalay József nagy-becskereki lelkész jelentése negyedik gyűjtő útjáról. (Folytatás és vége.) Csáthról Ároktőre, s innen — 2 frtot magamhoz véve — Nyékládházán át, mely gyülekezet magános életet élő tanultsága s éleselműségeért sokak által becsült lelkésze, Kody Benjámin is megígérte egyházunk iránt nemes pártfogását, Átányba mentem. Átányban a viszonyok kényszerítő hatalma nem engedett szólanom, de az egyháztanács szíves előzékenységgel tett meg irányomban mindent, a mit tehetett s templomunk javára is adott 10 frtot. Átányból Tisza-Nánára — ez adakozás s nemességben — messze földön jó hírnévnek örvendő gyülekezetbe értem. Tárt karokkal fogadtak és szívesen meghallgattak és pedig kétszer is, s adtak is 54 frt és 14 krt önként. Egy jelenet itt is megható volt lelkemre. Hétfőn reggel jött hozzám egy fiatal asszony s hozott egy forintot s így szólt: »Akart édes anyám tegnap is tenni a perselybe, de csak 30 kr volt nála és azt kevesellette, j vártuk haza édes apám, hogy hazajön s majd többet adhatunk, de nem jött haza mindekkoráig. Ezt az egy forintot hát kölcsön kértük. Igazán, édes anyám betegje lett annak, hogy tegnap nem adhatott.« Március i-jén Poroszlón prédikáltam, hol gyűlt 41 frt 40 kr. 2 án Egerlövőn, hol gyűlt 20 frt 56 kr. 3-án Makiáron, hol gyűlt 14 frt 21 kr. 5-én Noszvajon, hol gyűlt 26 frt 5 kr. 7-én délelőtt Zsércen, hol gyűlt 16 frt, délután pedig Cserépfaluban prédikálgattam s gyűlt 27 frt'8 kr. S még az nap Mező-Keresztesre mentem, óhajtva prédikálni ott március 8-án. Levelem azonban eltévedve, szándékomat nem valósíthattam meg; de a komoly, s ügybuzgó, egyházaink felvirágzását szép lelkén viselő esperes, nt. Bornemisza József úrtól egy más alkalomra meghivatva s ezt készségesen is megígérve, tovább utaztam és prédikáltam 9-én N.-Mihályon, 8 frt 89 kr, io-én Gelejen, 39 forint 13 krajcár, 11-én Heőpapiban, 18 frt 75 kr és 13-án Nemes-Bikken 21 frt 35 krajcár eredménynyel. Ezen gyülekezetekről és lelkipásztoraikról is elmondhatom : szívesen fogadtak, szívesen adtak. Arcokon ragyogott velem találkozva a szíves Isten hozott. Egy geleji levél, melynek irója Ör. Kovács József, bizonyság szavaim igazsága mellett. Hadd álljon itt nevezett ker. társunk levele egész terjedelmében : »N.-becskereki tisztelendő úr! Az istenitiszteleten a reggeli órákban meg nem jelenhetvén, hogy pedig néhány fillérrel szegény hitsorsosaimon én is segíthessek, íme ide zárva van szerencsém 5 azaz öl o. é. forintot adományozni, reá s híveire az ég áldását kérve.« 11-én Tisza-Tarjánban voltam, hol bár a viszonyok csak 1 frttal segítették elő ügyünket, mit a lelkész saját maga adományozott, de reám nézve lelkileg igen jó hatása volt. Nagy tisztel. Edes Vince úr társalgásának, mert egy gazdag tapasztalatú, s még az ötvenen túl is lelkesülése zenithjén álló lelkészszel társaloghatni, nagy nyeremény mindenkor, ennyit talán én is szerénytelenség nélkül mondhatok magamról, egy többre törekvő lelkészre nézve. Március 12-kén Nemfs-Bikkről Miskolcra mentem,
