Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-06-12 / 24. szám

Külső-Somogyban, hasonló •— de kisebb mérvű erkölcsi bajok mellett hasonló, bár szintén kisebb áldozatkészséget, de annál rendezettebb s igazán példányszerű egyházi közigazgatást, mely következetesen folytatva, bizonyára megtermendi gyümölcseit az egyházi és iskolai, valamint az erkölcsi életben is. És a szeretet, bizalom, ragaszkodás annyi jelei, melyekkel lelkésztársaim s azok családjai részéről találkoztam, örökre felejthetetlenné teszik szívemnek ez utakat 1 Legyen, irántok való hálám, hálás szeretetem itt is kifejezve. Legyen kifejezve, utaim hű társa: egyházkerületünk főjegyzője, valamint az egyházmegyék egyházi s világi vezérei, esperes, gondnok, tanácsbiró urak iránt is; kik mindnyájan szíves készséggel s fáradhatatlanul osztoztak fáradalmaimban s közreműködésökkel, bölcs tanácsaikkal egyaránt biztosították, sőt növelték munkám sikerét. Saját személyes fogyatkozásaimon s erőtlenségeimen kívül e máskép oly íidvös püspöki látogatásoknak csak egy árnyoldala van, mely nem egyszer aggasztott és kedvtelenített, sőt olykor gondolkodóba ejtett : folytassam-e a hátralevő öt egyházmegyében is úgy, a mint a háromban megkezdettem. S ez — az anyagi teher, melyet a püspöki látogatás különben is megterhelt egyházainkra ró. Igazán akaratomon kívül, sőt annak ellenére. Előre kértem, elrendeltem, óvást tettem, hogy az egyházak, terheltetésökkel ne tegyék magoknak költségessé a püspöki látogatást, mely nem akar kéj utalás, még kevésbbé parádé és külső fcnyelgés lenni. Hiába. A magyar embernek, ha erejére esik is, nem lehet megtiltani a vendégszeretetet — s nemzeti hibánk hogy az, a valódi szívesség őszinte nyilatkozása mellett (mely nekem oly nagy örömet okozott) szükségesnek tartja még véget érni alig akaró dúsgazdag lakomákban is nyilvánulni. A magyar legényeket a zászlós bandériumtól, a leányokat a koszorúktól, virágszórástól, a népet a diadalívektől, a mozsarazástól, a hosszú kocsisortól, még a tilalom sem tartja vissza. S ez minden egyes egyháznak, még a legszegényebbnek is, sőt magának az egyházmegyének is tetemes pénzbe kerül. Némely egyház még adósságba is veri magát érette. S mindez az én lelkemet nyomja, a ki mindezt nem kéríem, nem vártam, nem követelem ; a kit egy tál étel, s egy szíves szó épen úgy, vagy jobban kielégített volna, mint ez a sok — s végre fárasztó — parádé. Nem akarok háládatlan lenni, mert tudom hogy mindez szeretetből esik. De nem kérek belőle többet, s Isten mentsen, hogy sürün ismétlődjék 1 Most hetven évig nem volt püspöki látogatás egyházkerületünkben; de zsinati törvényünk ezentúl minden évre egy egyházmegye látogatását teszi a püspök kötelességévé. Gondolják meg ezt egyházmegyéink, egyházaink. S vajha a jövő évben, ha Isten engedi e kötelesség teljesítését folytatni, a sorra jövő egyházmegye mutassa meg, hogy lehet a püspököt egyszerűen fogadni, még is szívesen látni. Nem fejezhetem be jelentésemet e tárgyról, hogy halával ne emlékezzem meg Baranya-, Somogy- és Tolnamegyék hatóságairól — melyek területén mindenütt a megye, járások, községek polgári fejei s tisztviselői részéről a legelőzékenyebb fogadtatás, tiszteletőrség és kiséret — a hol kellett támogatás jótéteményében is részesültem. Hasonló előzékenységet tapasztaltam a más felekezetű, különösen a testvér ág. hitv. és a róm. kath. papság részéről is; a testvér dunántúli református és ágostai hitv. kerületek papsága, az érintkező határokon mindenütt testületileg s testvérileg üdvözölt; a katholikus papok sehol távol nem maradtak, barátságos látogatásukkal tiszteltek meg, sokhelyt istenitiszteletünkön is megjelentek s elismerő tanúi voltak, hogy én híveimet mindenütt a szeretetre s bckés együtt élésre intettem. De ideje jelentésem végére sietnem. Áldozatkészségről s áldozatokról szóltam, az egyház és iskola iránt, az általam meglátogatott egyházmegyékben. Hála Istennek ugyanazoknak hosszú sorával találkozunk a többiekben is. Jelentésem mellékleíeül bemutatom a lélekemelő s egyházunk fenállása és virágzása felől megnyugtató adatokat ; legyen szabad még is, némelyeket kiemelnem belőle. Első helyen áll a sorban fenséges királyunk, ki a szükség segélykiáltása elől ez évben sem zárta el nemes szívét, sem a jótékonyságban kifogyhatatlan erszényét. Az idén is Sepsének isko'aépítésre, Csabdinak az egyház szükségeire, Adándnak leégett temploma, Bátának szintén léégett egyházi épületei helyreállítására egyenként ioo—ioo forintot méltóztatott legkegyesebadományozni. A magyar államkormány is éreztette velünk jó indulatát. Pesti főgymnasiumnak építésére, első részletül 20,000 frt államsegélyt — és pedig feltétlenül — kiutalványozott, a törvényhozás által a felekezeti középiskolák segélyezésére rendelt összegből. Az őszödi egyháznak községiből ismét felekezetivé változott iskolájától pedig, az építésre 1872-ben adott 630 frt államsegélyt, kijelentette hogy nem követeli vissza addig, míg az épület iskolai célra fog felhasználtatni. Szlavóniában, szent-lászlói magyar egyházunk lelkészi javadalmára, a nemes lelkű földes úr, bár nem hitsorsosunk Csepini Adamovics Kapisztrán János 22, a tanítói hivatal részére 9, összesen 31 hold földet adományozott, s ugyancsik alsó-baranya-bácsi egyházmegyénk bácsi részén, németajkú egyházainkban a lassan haladó magyarosodás ügyét remélhetőleg tetemesen mozdítandja elő Korbai Károly ktüai ügyvéd buzgó s derék hitsorsosunk 5000 frt alapítványa, évenként három oly tanító jutalmazására, kik a magyar nyelv tanítása s a magyar szellem terjesztése körül úgy az iskolában mint künn az életben a legnagyobb szorgalmat fejtik ki s a legszebb eredményt mutatják fel. Éljen a hazafias szellemű derék alapító, érje örömét alapítványának; érje meg, hogy alapító levelének X. pontja szerint első célja elessék azért, mert az alsó-baranya-bácsi egyházmegye területén lakó német reformátusok magyarosítása befejezettnek lesz tekinthető l Sietve összefoglalom, egyházkerületünk nyolc egyházmegyéjében részint az egyházak által egyházi és iskolai célokra tett beruházások, építkezések, részint egyesek által ily célokra történt adományozások összegeit. I. Alsó-Baranya-bácsi egyházmegyében 15,538 forint és 31 hold föld. II. Felső Baranyaiban 13 999 » III. Kecskemétiben 25,868 » IV. Kiilső-Somogyiban 27,304 » V. Pestiben 62,997 » (melyből 45 ezer a pesti gymnasium építésére, 10 ezer pedig a budai templom alap ez év alatti gyarapodására esik.) VI. Soltiban 22,477 > VII. Tolnaiban 28,545 » VIII. Vértesaljaiban 12,303 » összesen : 206,036 foiint és 31 hold föld — mihez ha sok helyt a természetbeli adakozásokat — miknek értéke kitéve nincs — általam sem számíttatott, hozzá vesszük, bátran mondhatjuk : ismét 210,000 forint értékgyarapodás egy év alatt! De ez anyagi értékben való gyarapodásnál többre becsülöm azon erkölcsi értéket, mely annak a tudatában