Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

kezeti középiskolák tanárai s ezek özvegyei s árvái az állami tanintézetekéivel egyenlő nyugdíjban részesíttessenek. Az indítvány a konventhez terjesztetik. Az akad. igazgatóság előterjeszti a modern nyelvek hallgatásáról szóló jelentését, melynek kapcsában György Endre megrója a joghallgatókat, kik egyáltalában nem veszik igénybe a főiskola által nyújtott azon kedvezményt, hogy ingyenes tanfolyamokat nyit s tart fenn, kéri, hogy a gyűlés e felett fejezze ki sajnálkozását. Dr. Kovács S. felhozza mentségökre, a mit lehete, kijelentve, hogy a tehetősebbek e nyelvek egyikét vagy másikát, sőt többjét is ismerik. A gyűlés György E. indítványát elveti, Kovács S. jelentését tudomásul veszi. Főgymnasiumi igazgatóul az eddigi igazgató Tüdős János választatott meg. A tornatanítást illetőleg a gyűlés a tanárkar s tanügyi bizottság egybehangzó javaslata folytán elhatározta, hogy a jövő isk. évben ez ne csak a 4 alsó, de a 4 felső osztályban is rendszeres tárgy legyen, sőt a 8-ik osztálybeliek a lövészetben is gyakoroltassanak. A közoktatási miniszter leiratot intézett az elnökséghez, melyben — a debreceni főgymn. 5. 7. és 8-ik osztályaiban a tanulók létszáma a törvényes maximumot már 3 év óta meghaladván — kilátásba helyezi az e tekintetben előirt intézkedések foganatosítását. A gyűlés bevárandónak tartja a miniszter további intézkedését. Debrecen város tanácsa pedig tudtul adja, hogy az énekes könyv 53. kiadásából már csak 6900 példány van, tehát intézkedett az 54. kiadásról, mi is tudomásul vétetik. Több kisebb fontosságú, vagy tisztán helyi érdekű tárgyak elintézése után végre az elnökség s tagok kölcsönös köszönő szavai után az egyházkerület tavaszi közgyűlése pénteken délután véget ért. O IRODALOM. Észrevételek Kálmán Farkas úrnak, Szügyi József »Magyar ev. református Ghor ál-könyv* című munkájára tett nyilatkozatára. Midőn e lapok hasábjai mellett Szügyi József »Magyar ev. ref. Chorál-könyvének« mutatványul szétküldött néhány chorálja megjelent, Kálmán Farkas úr e lapok mult évi egyik számában annyira elismeréssel és dicsérettel nyilatkozott e munkáról, hogy méltán felkölthette mindazok figyelmét, kik a prot. egyházi zenével foglalkoznak. Szerző szívességéből én is ; szerencsés voltam akkor egy előfizetési ív kísérletben a mutatványul szétküldött chorálokat megkaphatni. Megvallom azonban engem ezen mutatványul szétküldött chorálok kidolgozása, illetve az abban foglalt dallamok összhangosítása egyáltalában nem elégítettek ki, annyira nem, hogy már ekkor elhatároztam a lapok útján ez ügyben felszólalni; azonban eközben szerző egy bizalmas levelével tisztelt meg, melyben őszinte nyilatkozatot kér tőlem a szétküldött chorálok kidolgozását illetve. Válaszom sokáig nem késett. Elmondtam rövideden, hogy a mutatványul szétküldött chorálok kidolgozása, a menynyiben abban a hangzatok egész sorozatai hibásan vannak összekötve, sőt több helyütt feltűnő hibás alhangmenetek észlelhetők : egyáltalában nem mondható correctnek; minélfogva ezen munka, ha megjelennék is, nem mutatna haladást prot. egyházi zene-irodalmunkban, sőt bizonyos tekintetben visszaesést tapasztalhatnánk I Buzdítottam szerzőt a további munkásságra s azzal végeztem be soraimat, hogy a zenében s általában a művészetben mindent meg lehet tanulni ; az ízlést vagy az aesthetikai szépet s annak fogalmát csak hosszas tanulmányozás útján sajátíthatjuk el. Ezek voltak azon mérges úrnak, ha tetszik mérges öreg úrnak szerzőhöz intézett tanácsai, melyekre Kálmán Farkas úr, e lapok legközelebbi számában ismertetvén illetve ajánlva a már megjelent Ghor ál-könyvet, hivatkozni s arra megjegyzéseket tenni szíves volt. Egyáltalában nem érintettem tehát levelemben, hogy nehéz-e vagy nem a chorálok kidolgozása? — Erre legjobban megtudna különben felelni Szügyi úr I Kálmán Farkas úr is próbálgatta már több ízben; mennyire sikerült azonban ez a kis munka neki, azt majd megbírálja más. Ezek után : Hogy mennyire becses mennyiben mondható nyereségnek ezen Chorál-könyv ref. egyházunkra nézve, azt e lapok legközelebbi számában egy terjedelmesebb cikkben fogom közölni. Úgyszintén nem fogom elmulasztani azon alkalommal a *Zene lappban gazdátlanul megjelent, alaptalan s prot. egyházi zene-ügyünket mélyen sértő közleményre is megtenni helyreigazító észrevételeimet. — Oláh Károly, ref. tanítóképezde! ének- és zene-tanár. Zakariás pápai iró-diák. A »Magyar protestáns Egyh. és Isk. Figyelő® legközelebbi számában ismerteti Noszlopy Tivadar úr Vl-ik Pius pápa titkos iró-diákjának 16 levelét s egyszersmind köztudomásra hozza ezen levelek fordítójának kilétét. Azonban mivel úgy látszik, hogy N. T. úr a molyrágta avas kézirat által tévútra vezettetve, a jelzett levelekre nézve minden tekintetben rossz nyomon jár, legyen szabad e lap hasábjain e tárgyhoz a lehető legrövidebben hozzá szólanom. — Zakariásnak, a pápa titkos iró-diákjának Rómából költ levelei, nem ismeretlen kéziratok, mint N. T. úr hiszi, megjelentek azok nyomtatásban 1786-ban; s bár a címlapon az olvasható, hogy olasz nyelvből fordíttattak, de ha az előszót is elolvassuk, akkor megrendül, ha ugyan teljesen is meg nem dől az olasz nyelvből való fordítás hitelessége, azon állítással együtt, hogy azoknak Írója Zakariás. Mondja többek közt a kiadó előszava: »Az én barátom azt írja nekem, hogy ezt (a 16 levelet) ő neki egy barátja adta, úgy mondta, hogy e valóságosan Zakariás volna és ő azt magától Zakariástól kapta stb.« Majd így folytatja: »Egyébaránt én az én barátom beszédjének igazsága mellett kezességet nem vállalok, min'ha t. i, ezen levelek valósággal egy olasztól Írattak volna« stb. Majd meg másutt így: »Az is könnyen megeshetett, hogy az én tréfás barátomnak magának ötlöttek ily gondolatok eszébe. . , Legalább nehezen hihetem el, hogy a pápa titoknoka ily sok különféle dolgokból csúfot űzött volna.« Ha kinevetjük az egész mű pápaság-gunyoló irányával a kiadói előszót s ezekkel összhangzatban a címet is satyrának tekintjük, nagyon könnyen azon eredményre juthatunk, hogy itt Zakariás deák, a fordító és kiadó háromsága, egy és ugyanazon egyén : tehát a 16 levél eredeti magyar termék, melyeket írt legyen bárki, becsületére válik ma is. — N. T. úr azt állítja, hogy a fordító az ő szépapja Noszlopy Sándor ; az én felfogásom szerint pedig fordító és iró azonosok lévén N. S. lenne a szerző is. Azonban szerző kilétére nézve is másként ütött ki az én nyomozódásom. Ugyanis az én birtokomban levő Zakariás címlapján a nyomatott »fordíttatott* szó után ez van írva pennával »Szacsvay Sándor ujságiró által,« (ő indította meg és szerkesztette a »Magyar Kurirt*). Az előszó után pedig az van odajegyezve, hogy »Szacsvay Sándor a valóságos Zakariás.® A két bejegyzés vagy egykorú a könyv megjelenésével, vagy amire alaposabb okom van következtetni, 1823-ban történt, tehát oly időben, mikor már bizonyos