Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

történelme, a minőben eddigelé magyar nyelven kevesek által. És itt azután valóban nagyon jó szolgálatot tett szerző a számos eredeti és segédforrás felsorolásával, mert hiszen az egyetemes egyháztörténelemre nézve talál az olvasó elég kalauzt az idegen nyelven írt egy­háztörténelmi munkákban is; de hazai prot. történelmün­ket kezdő ember ha tanulmányozni óhajtja, azt sem tudja, hol kezdje el. Ezen munkában már alkalmas ka­lauzt — habár csak az eddigelé járt szűk ösvényen vezérlő kalauzt — is lel az olvasó a magyar protestáns egyház történelméhez, de egyszersmind megtalálja egy­egy rakáson azon munkák címeit, melyek bővebb tájé­kozást nyújtanak. Valóban szerző jó szolgálatot tett volna, ha nagy terjedelmű munkájából a magyar egy­házra vonatkozó részt külön füzetben is kiadta volna. Nem mulaszthatjuk ez alkalommal is — mint már az I. kötet ismertetésénél is tevők — dicsérettel fel nem említeni, hogy a sárospataki főiskola ifjúsága tete­mesen megkönnyítette, az általa nyújtott előfizetési dí­jakkal ezen mű megjelenését. Lesz még -— szerző ígé­rete szerint — egy befejező része is ezen becses mun­kának, egy Ill-ik kötet (mintegy 30 ív), mely a XlX-dik század ismertetését, tehát a legérdekesebb részt tartal­mazandja, s melyre 3 forintjával előfizetés hirdettetik. Adja Isten, hogy szellemi kincsesházunk mielőbb gaz­dagodjék ezen igért kötettel is, protestáns közönségünk érdekeltsége pedig fokoztassék az ily lelkiismeretes gon­dossággal írt munkák által az egyháztörténelem érdekes és felettébb tanulságos regiója iránt. Farhas József. BELFÖLD. Püspöki látogatás a külső-somogyi egyház­megyében. Látrány után május 6 án d. u. Túr következett, a hol a kölcsönös üdvözlések elhangzása után, tüstént a templomba sereglettünk. A főpásztor lelkes és lelkesítő beszéde, melyben kitartásra és buzgóságra intett, nagy hatást tett az egyszerű hallgatókra. Iskolában és presbyteriumban is végezvén minde­neket, és tanácsolván a tanácstalanoknak — késő estve lett. Nem szűnünk bámulni ama bőségét a lelki adományoknak, a melyekkel püspök atyánk alkalmazza intéseit, tanácsait az anyaszentegyházban 1 Tömérdeket tanult, forgatván az Írásokat ide indulása előtt; de még több az, amit tud. . . A biblia ismerő, a költő, a bölcs és buzgó pásztor mikép ölelkezik beszédeiben ! Az tud­hatja csak, aki 5—6 föllépését élvezhette. — Szerencse reánk, hogy fáradhat, hogy betölthet minket buzgóság­gal ; de szerencse ő reá is az, hogy adatott neki annyi testi és lelki erő mindezeknek elvégezéséhez. Hála érte a kegyelem Istenének 1 Mocsolddon, Somogymegye harmadik járásának területére lépett a főpásztor május 7-én. A megye derék tisztikara, úgyszólván kézről-kézre adta egymásnak püs­pökünket. Őszödön, Látrányon és Túrban ott voltak a kíséretben a lengyeltóti járás fő- és al-szolgabirája. Mo­csoládon várt a kíséretre az igali főbíró és a határnál szívélyesen üdvözölte a püspököt. Mocsoládra érvén a főpásztor, a lelkész által nagyon melegen üdvözöltetett és tíz órakor a templomba ment, hol beszédjében a vasárnap megszentelésére és szorgalmasabb templomba járásra intette a hallgatókat. Délután 3 óra után Bon nyár a indult a főpásztori kiséret. Meglehetős zápor ért úton bennünket, a mely­nek a nép együtt örvendett a főpásztori látogatással. A bonnyai nép nyelve német; de a legnagyobb része ért már magyarul. Az üdvözlő beszéd Mocsolád anyaegyház lelkésze által magyarul tartatván, püspök úr is magyarul felelt. De megígérte, hogy templomban e gyii'ekezet nyelvén szólal. Es szólott következőleg: Kedves gyer­mekeim ! A jó pásztornak az a kötelessége, hogy nyáját fölkeresse. Én is fölkerestelek titeket, de minthogy a ti anyanyelvetek nem az, a mi az enyim: szólok hozzátok a magatok anyanyelvén. Szólok pedig ennélfogva rövi­den ; mert inkább akarok a nagy apostol szerint szólani hozzátok 5 szót értelmesen, mint stb. Örömmel hallom felőletek, hogy ti itt 3 felekezet éltek egymással, szép békességben és azzal is bizonyítjátok, hogy Krisztus tanítványai vagytok, hogy egymást szeretitek. Kedves gyermekeim 1 ámbár ti nyelv szerint németek vagytok, de gyermekei ennek a magyar hazának, mely minden polgárát egyenlően részesíti minden polgári jogokban ; tinektek egyébb kötelességek között az is kötelességtek, hogy hazátok nyelvét megtanuljátok. A magyarnák van egy példabeszéde: néma gyermeknek anyja sem érti szavát. Hogy hát ez a ti édes anyátok megérthessen, titeket: tanuljátok meg a nyelvét. Nagy örömmel halíot­| tam felőletek, hogy ti erős szeretettel ragaszkodtok vak­lástokhoz, melyet atyáitoktól örököltetek, tanuja ennek e szép kis templom, mely egyedül két kezetek szorgalmá­nak gyümölcse. Imádkozom az én mennyei atyámhoz, hogy ebben az erényben tartson meg titeket. Azért, hogy kicsinyek vagytok, kétségbe ne essetek. Az édes anya kicsiny gyermekeit erősebb szeretettel szokta sze­retni, mint a nagyobbakat. Jézus is azt mondta: hagy­játok én hozzám jőni a kicsinyeket — ilyeneké az Is­tennek országa! Hogy Isten titeket is szeret, tanúsítja az, hogy szent igyekezetetekben megsegélt. Munkásság­tokat tartsátok meg. Ez teszi függetlenné az embert, az egyházat minden időkre. Gyermekeiteket ilyen szellem­ben neveljétek, ez ősi erényekhez csatoljátok még gyer­mekeiteknek magyarrá nevelését is. Igaz, hogy az Isten minden népnek Istene, görögnek, zsidónak egyaránt; de ne feledjétek, hogy e hazában minden nép egyenlő. . . Megérdemli tehát e haza, hogy ezért tanuljunk, éljünk, haljunk. Legyetek jó protestánsok és jó hazafiak 1 Jertek imádkozni. Május 8-án Ndgocsra ért a püspöki látogatás, hol örömmel emelte ki a főpásztor a gyülekezet hitbuzgalmát és dicséretes egyháziasságát. íme itt áll — mondá többek között — buzgóság­tok örök emlékéül ez a gyönyörű templom, mely szint­úgy hívja a szívet az imádságra, melynek minden kövén rajta csillámlik a ti verejtéketek; mert mint a méhek virágról-virágra repülnek, és sok százezer virág himpo­rából építik fel csoda alkotású lépőket, sok százezer virág kelyhéből hordják össze édes kincsöket, a mézet: úgy ti is, szegény földmíves emberek, senkitől nem se­gélve, egyedül saját szorgalmatokból építettétek fel ezt a gyönyörű alkotmányt: templomotokat. Azt is örömmel hallottam felőletek, hogy ti azon terhek alatt, melyek a templomépítésből hárultak reátok, meg nem lankadtatok, sőt mint a pálma, megterhelve gyorsabban és erőtelje­sebben növekedik, ti is a buzgóságban meg nem lan­kadva, még más nemes célt is tűztetek magatok ele. Maradjatok meg kedves gyermekeim, ezután is ezen ősi erények mellett; annyival is inkább, mert ti nemcsak más hitű, de más nyelvű népektől is vagytok körülvéve, kik többségben levén, veletek szemben gyakran érezte­tik, hogy ők a hatalmasabbak. •' - • - < •

Next

/
Oldalképek
Tartalom