Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-29 / 22. szám

a kibontott zászló alá önfeláldozó, lelkes egyének egész odaadással csoportosulnak, aztán a tétlenül nézőket, a távolabb állókat is felrázzák közönyösségük zsibbadásából, agyukba mintegy belebeszélik meggyőződésüket, vérükbe átviszik saját érzelmeiket, mi által nemcsak hímeket toborzanak, hanem lánglelkű, bátor vitézeket is állítanak sorompóba. Nem lehet és nincs is szánkékom ez alkalommal és épen e helyen az emberiség történetébe vérbetűkkel jegyzett, népeket hódító harcok fejlődésére s végeredményére rámutatnom, sem a társadalmi életben annyira változatos szokások s magaviselkedés időszerű jelenségeit feltüntetnem a végett, hogy fentebb nyilvánított állításomat — az ellentétek egymással való szembe helyezésével is -— begyőzőleg hangsúlyozzam. A lelkem és gondolkozásom előtt megjelent ezen történeti igazság — mondhatnám axoma — kellő világításba leendő állítására, azt hiszem, elég leend most emlékezetünkbe visszaidéznem a szívet és lelket egyiránt megkapó, magasztos első pünkösti eseményt, mely az eszme, az elv, széles e világra kiterjedő hódítására s győzedelme hatásának biztosítására feltette a messze jövőbe is átragyogó, összetörhetlen koronát. Jézus, az isteni akarat és bölcs intézkedés foganatosítója, a szükséges előkészület, az emberi szívek és vágyak tanulmányozása s öntudatos ismeretének megszerzése után oda állott a papi fejedelmek, Írástudók és farizeusok által bástyákkal körülépített s féltékenyen őrzött vár tömör falai alá, melyeken belül az önzetlen szűkkeblűség, felfuvalkodott osztály-gőg és a zsarnoki kényuralom pokoli szövetsége az önbálványozás tömjén füstje közL élvezte átkos művének bódító gyümölcseit ; oda állt s bekiált közéjük a testvériség, egyenlőség és szabadság eszméjének harci riadóját, melyre a magát teljes biztonságban érző kiváltságos sereg vezérei azonnal összefutván, tanácsot tartottak, megállapították a védelem részleteit, bérenceiket falanxokba oszták, sőt elég vakmerőek valának támadólag törni ki, nem feledkezve meg az ármány, cselszövés, az erőszak és árulás harcvonalba állításáról sem, sőt ezeken kívül hatalmas szövetséges társat is kerítettek a törvény végrehajtó közegének elámításával, mintegy kényszerítésével. Jézus csaknem egymaga állott; azon kevesek, kik hozzája csatlakoztak, nem valának még az általa hirdetett és megtestesített eszméktől és elvektől annyira áthatva, hogy a mester, a vezér segítségére, vagy csak támogatására is lehettek volna. Mások, az idegenebbek közül, hallgatva helyeselték a szokatlan és érdekes küzdelmet, de elégnek tárták a nézők szerepét játszani; végre találkoztak olyanok is, kik titkon, emberektől nem láttatva, keresték fel a rendkívüli férfiút, hogy bölcs és lelkes ajkairól bővebb magyarázatot és felvilágosítást nyerhessenek, de aztán ismét visszavonultak s részvétüket semmiért is el nem árulták volna. Nem volt senki, nem volt egy sem, ki vele egyiitt ugyanazon időben igaz bátorsággal s nemes hévvel a cselekvés terére lépett volna, még közvetlen környezetében is félelem, bizalmatlanság, kétkedés és árulás fészkelték be magukat; legbensőbb barátai, az őt legforróbban szeretők is csak a bánat és fájdalom könnyeivel bírtak mellette néma tanúbizonyságot tenni a keresztfa alatt. Majd jött a feltámadás hire. Hittek is abban, nem is, mert még mindig nem volt igazi, nem volt erős m-ggyőződésük. Az eszme még náluk nem nyert megtestesülést, nem volt az csontjukból való csont, a vérükből való vér; a hinni akarás a bizalmatlansággal, a benső ösztönzés az erőtlenség érzetével, a tettre vágyás a félénkséggel még mindig erős és csüggesztő harcot vívtak keblükben. Ezek voltak az egyes barátok és hivők lelkében végbement vívódásnak válságos napjai. Ezen időben érlelődött az elhatározás, csak most kezdett gyuladozni a lelkesedés szent tüze, mely aztán az első pünkösti alkalommal ellenállhatatlan lángolással csapott át a tanítványok égő szívéből a népsokaság közé s lőn, hogy nagy számmal sereglettek azon dicső eszmék és elvek szolgálatába, melyeknek utólérhetlen hirdetője és megvalósítója a világot megváltó és idvezítő Jézus volt és igaz követőiben ma is az s lesz a világ végezetéig. Az első pünköst úgy tűnik tehát föl előttem, mint a krisztusi eszmék és elvek győzelmének minden időkre kiterjedő megszilárdítása oly annyira, hogy azokon a pokolnak kapui sem vehetnek többé diadalmat. Az a nyelv, melyen kezdének v^a szólani az apostolok, az emberiség általános nyelve. Szólottak ők a testvériség nyelvén, ez a szeretet nyelve; szólottak ők az embertelen kiváltságok és büszke elbizakodottság ellen, ez az egyenlőség nyelve; szólottak ők a lelki rabszolgaság, a szertartások és némely osztályok zsarnoksága ellen, ez a szabadság nyelve. És van-e nép, van-e nemzet, mely a testvériség, egyenlőség és szabadság nyelvén mondottakat meg nem értené és érettük lelkesedésre föl ne gyuladna ? Nincs 1 Ilyet képzelni avagy feltenni bűn volna az emberi méltóság és magasabb rendeltetés ellen! Oh mint lelkesült az első pünkösti néptömeg ama nagy és szent eszméktől áthatott apostoli beszédre 1 De épen így fog lelkesülni minden időben az emberiség bármely osztályából is mindenki, kinek keblében a szeretet és igazság diadalra juttatása s állandósítása iránt — habár észrevétlenül — csak egy parányi szikra él. Ezen kicsike szikrára nézve is előbb, avagy utóbb eljő a pünkösti lélek ráfuvaló lehelete és lehet belőle láng, mely környezetében elégeti a nemtelen salakot, a kétkedést, a bizalmatlanságot, mint tiszta arany ott marad a hir, a bizalom, az áldozatkészség és erény, szóval az Isten országának e földön mind nagyobb-nagyobb mértékben, mindinkább-inkább dicsőbb és boldogítóbb alakban való terjesztésére s kivívott győzedelmének állandósítására való nemes és szent törekvés. Üdvöz légy általunk Pünköst ünnepe, mely nekünk a mult fényes tanúbizonyságaként mindezekre ösztönt, lelkesedést, de egyszersmind csalhatatlan bizonyságot is szolgáltatsz 1 Sütő Kálmán, bereg-somi lelkipásztor. KÖNYVISMERTETÉS. A keresztyén egyház történelme. Irta Varga Lajos sárospataki theologiai tanár. A kiadás költségeit részben a hallgatók fedezték, Il-ik kötet. A reformátló utáni korszak, vagy a Protestantismus fejló'dése és az államok független uralma. Kapható Pfeifer Ferdinánd könyvereskedésében Budapesten és szerzőnél Sárospatakon. A második kötet ára 5 frt 20 kr. (820 lap). Hazai protestáns egyházi irodalmunk egy becses munkával gazdagodott a közelebb mult hetekben, A szorgalmas szerző Varga Lajos, — ki ezelőtt 3—4 évvel ajándékozta meg irodalmunkat egyháztörténelme első kötetével, folytatta hangya szorgalmú munkássá-