Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-22 / 21. szám

hites communitás« által választandó, melynek jelenleg a választott törvényhatósági tagok testülete felel meg, ez iránt a városi közgyűlés megkerestetni határoztatott. — A volt gondnok 1887. január i-től szép nyugdíjban részesül; helyét mort ideiglenesen Nagy Ferenc ügyvéd tölti be. A közalapból Összesen 319 egyház és lelkész 88,978 frt segélyt kér. Az egyházmegyék 144 egyház részére 24,624, 126 lelkésznek 14,240 összesen 270 kérvényezőnek 38,868 frtot hoznak javaslatba. Az esperesi kar ezen összegeket ismét tetemesen redukálta, a menynyiben 119 egyháznak 14,905, 121 lelkésznek 10,740 összesen 240 folyamodónak 25,645 frtot javasol kiosztani. Az egyházkerület is elfogadta ezen összegeket a konventhez való felterjesztés végett. E kérvények elintézésével együtt került a ház asztalára két egyházmegyének a domesztikára vonatkozó, illetve ezzel összeköttetésben álló előterjesztése. Az egyik a debreceni tractusé, mely a közalapi járulékoknak az egyes egyházakra átalány összegben való kivetését sürgeti. Az indítvány fel fog terjesztetni a konvent végrehajtó bizottságához. A másik a békés-bánáti egyházmegyétől ered, a zsinat mielébb leendő összehivására vonatkozik, melyet a domesztikai járulékok behajtási s kezelési módozataiból származó terhek, nehézségek megszüntetése már egy maga is szükségessé tesz. Tatár János és dr. Hajnal István az indítvány elfogadását ajánlották, Várady Gábor épen a közalap érdekéből ellene volt; Tóth Sámuel bevárandónak tartotta a végrehajtó bizottság intézkedését. Ez a nézet aztán érvényre is emelkedett. A miniszteri leiratok közül legnagyobb figyelmet érdemelnek azok, melyek tudatják, hogy az 1883., 1884. évekre szóló államsegély összegek felhasználásáról felterjesztett számadások helyeseknek találtattak. Kedvezőtlen fogadtatásban részesült a helybeli pénzügyigazgatóságnak miniszteri utasítás folytán a superentendentiához küldött válasza azon feliratra, mely már harmad ízben intéztetett a miniszterhez az államsegélyi nyugták megleletezése tárgyában. A válasz ezúttal sem volt kielégítő s nem is a szóban lévő tárgyra vonatkozott. Lukács Ödön pedig panaszló hangon ad kifejezést a feletti megütközésének, hogy a miniszter már ily tekintélyes testületet, minő a tiszántúli ev. ref. egyházkerület, annyira sem érdemesít, hogy közvetlen maga válaszoljon feliratára, hanem egy alantas közegére bízza a felelet-adást. Bizony kevésre becsülhetnek bennünket oda fenn. Ellenben dr. Kovács Sándor és gróf Dégenfeld József semmi különöst nem látnak a pénzügyigazgatóság által való válaszolásban. Ezt talán épen a dolog természete, a pénzügyigazgatóság hatáskörébe eső szakszerűsége a föltett kérdésnek követelte meg. Olvastatott a presbyteri szövetség titkárának az egyházkerülethez küldött meghivó levele az 1888. évi londoni egyetemes gyűlésre. Intézkedés végett felterjesztetik a konventhez; erről a presbyteri szövetség titkára is értesíttetni fog. A magyar prot. tudományos irodalmi társaságnak támogatását a közgyűlés, mint testület elhatározta s elfogadta gr. Dégenfeld Józsefnek indítványát a Balog Fer. módosítványával együtt. E szerint e kérdés az egyházkerületi költségvetést készítő bizottsághoz tétetik át, mely javaslatot tegyen hogy a kerület mint testület, 2 vagy 3 pártoló tagsági díjjal (egy-egy 500 frt) lépjen-e be az űj társaságba, A második napi gyűlés tárgyait a debreceni főiskola ügyei képezték, ezt megelőzte a konventi képviselő I választás, melytől a kisebbség tüntetőleg távol tartá magát. Beadatott 48 szavazat, melyből 38 Szeremley József esperesre esett. Majd a közalapi végrehajtó bizottságba egy rendes s egy póttag lévén választandó, rendes taggá Szabó János, póttaggá Széli Kálmán esperesek választattak meg. Ezután a Körösi Sándor, Búzás Pál s Bethlendi Endre tanárok helyettesítése hozatott fel; az előbbié ugyanazon módozat szerint történt, mint 1884-ben, Búzás Pál ajánlotta, hogy helyettesítése költségét önmaga fedezi, a Bethlendi Endréé pedig az 1887—88-dik évi költségvetés rendkívüli szükségleteinek rovatába vétetett fel. Egyidejűleg megbízatnak a tanárkarok s a gazdasági tanács, hogy a helyettesítés s kapcsolatos ügyek szabályozása végett szabályrendeleti javaslatot terjeszszenek a jövő gyűlés elé. Menyhárt János lemondó levele felolvastatván, a gyűlés Szabó János indítványára sajnálattal veszi tudomásul s elismeréssel adózik a jeles tanár tevékeny munkásságáért. Következett a tanszék betöltése, melyre öten pályáztak, kiknek nevei e lap mult számában már közöltettek, s kik mindnyájan bírnak képesítéssel. A választó küldöttség, melynek tagjai 8-an az egyházkerület részéről, köztük a két elnök s 8-an a debreceni egyház részéről — egyhangúlag Dicsőfi Józsefet választá meg. Ezután a theologiai szakvizsgák megállapítása következett a konvent végzése értelmében, a javaslat pontonként vétetett tárgyalás alá. Legfontosabb újításnak tekinthető, hogy a theologusok a 2. év végén alapvizsgálatot tartoznak tenni. Élénk vitát idézett elő, hogy a theologusok kötelesek-e elemi tanítói oklevelet szerezni. A tanárkarok ennek megszüntetését indítványozták, a tanügyi bizottság fenntartja az egyházkerület korábbi idevonatkozó határozatait, felolvastatik egyszersmind a theologus ifjúság folyamodványa, mely e vizsga kötelező voltát eltöröltetni kéri. Balogh Ferenc lendületes, érvekben gazdag beszédben kél védelmére az ifjúság kérésének, de mindemellett, bár az ellenszónokok beszédei érvet nem cáfoltak s nem hoztak, a gyűlés a tanügyi bizottság indítványa mellett foglalt állást, s a theologusokra a tanítóképességi vizsgálatot kötelezőieg kimondotta. A harmadik napnak fontos tárgya volt a főiskolai tápintézet újjászervezésének ügye, melyre nézve a főiskolai tanárkarok s a gazd. tanács terjedelmes tervezeti munkálatot dolgozott ki, melyet itt természetesen térszűke miatt kivonatilag sem ismertethetünk. E fontos tárgyhoz többen szólottak s két indítvány küzdött egymással. Az egyik, melynek szónokai Kiss Albert, Szűcs István, Ferge József, Tóth Kálmán, Farkas Antal voltak, még egy évre elodázandónak tartja a convictus újjászervezését ; beváratván ezen ügy minél teljesebb előkészítése, a reáliskolának a collegium épületéből való teljes elvitele stb., míg a másik, mely Elek Lajos előadóé, a tápintézetnek már a következő év elején való újjászervezését sürgeti. Némethy Lajos ezt csak részben óhajtja legalább, ilyképen nyilatkozván Segesváry József s Szeremlei József is. Révész Bálint az elhalasztás mellett szól, végre Joó István azon közvetítő indítványa fogadtatott el, hogy a gazdasági tanács bizassék meg a jövő közgyűlésre lehető legpontosabb concrét javaslat s épületi tervezet benyújtásával. Majd az énekoktatás ügye jött szőnyegre s kimondatott, hogy az énekismeretek hallgatása úgy a gymnasiumi, mint a theologiai ifjúságra kötelező, fő súlyt fektetvén az egyházi énekekre. Kívánatos e végből, hogy az ének és zenetanári tanszék, rendszeresítessék. A mezőtúri egyháznak gymnasiumi épület építése iránti kérelme