Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-22 / 21. szám

ág. hitv. ev. egyháznak nevében mondott meleg üdvözlő szavakat a főpásztornak. A szívélyes válaszra csakhamar a templomba menetel következett, a hol a köttsei intelligenciának honlevő minden tagja, különösen kedves jelenségű úrhölgyei valláskülönbség nélkül megjelentek és én nem hiszem, hogy reájok nézve örökké emlékezetes ne maradjon a főpásztornak megkapó beszéde, mely a vigasztalásnak, bátorításnak és intelemnek valódi mesterműve vala. Az istenitiszteletet iskolavizsgálat s presbyteri tanácskozás követte itt is. Még ugyanezen nap délelőttjén Csepel anyaegyházba vonult át püspök úr kíséretével együtt. Itt szintén a Köttséről már előre hazament lelkész, Vasváry Sándor hangoztatta az üdvözlő szavakat, melyre adott szívélyes válasz után csakhamar ebédhez ült a társaság s már 3 óra tájban azonban megszólalt a templomba hivó harang s a község apraja-nagyja zsúfolásig töltötte meg a nem épen kicsiny ódonszerű templomot. Az ízlésesnek egyáltalában nem nevezhető éneklést, a főpásztor üdvözlő megszólítása és beszéde követte. A püspöki beszéd ékes dicsérete volt a gyülekezet szorgalmának, hogy »sok az arató«, de egyszersmind hatásos dorgálás a lábra kapott fényűzés s iszákosság és káromkodás ellen. Istenitisztelet után, míg püspök úr, kíséretének egy részével, az iskola megvizsgálásánál volt jelen, addig egyházmegyénknek a püspök urat folytonosan kisérő gondnoka, a vallásáért, egyházáért buzgó s egyházmegyénket majd 25 év óta lelkiismeretesen szolgáló Décsey Lajos úr, az istenitiszteleten is jelen volt reform, vallású köttsei földbirtokos urakkal egy igen üdvös eszmecserét folytatott a köttsei leányegyház jövőjét illetőleg, mely megbeszélés, ha a valósulás stadiumába lép, új életet ad a szegény sorsú kis egyháznak; a létesítők pedig a megbeszélt tervezés megvalósítása által, örök emléket emelnek maguknak. Emeljenek is 1 A következő nap reggelén (május 5.) az alig fél órányira levő Teleld leányegyház meglátogatására indultunk el. A kisded egyház regényes fekvésével, először elbájolta, azután pompás épületeivel meghódította és végül megismert rendszeretetével, buzgóságával, iparkodásával tiszteletteljes örömre indította püspök urat és egész kíséretét. A nagyon csinos és okosan épített tanítói lak udvarán újra az anyaegyház lelkésze, Vasváry Sándor üdvözölte a főpásztort, mit az elfogadván, csakhamar utasítás adatott ki az istenitisztelet megkezdésére. A szép boltozatú, csinos templom már maga hálás érzéseket költhetett a szívben az isteni gondviselés iránt, ki egy maroknyi népet ily bugóságra hevíteni tudott. Ezen érzelmeknek adott hangot a főpásztori beszéd is, nem hagyván szó nélkül egyszersmind az itt is mutatkozó fényűzés és iszákosság káros következményeit sem. — A beszédet egy kisded megkeresztelése, ezt az iskola meglátogatása és egyháztanács tartása követte, hol mindenek ékesen és szép rendben, találtattak. r. Folyó hó 5-ikén érkezett meg Telekiből a kicsiny Őszödre, hol az örvendező nép hosannával fogadta, zöld ágakat, virágokat hintvén útjára. A gyülekezet ifjú lelkésze örömét fejezte ki azon, hogy főpásztorát üdvözölheti. Püspök úr biztosítá őket szeretetéről s miután a kiséret megebédelt, délután 3 órakor templomba mentünk. — A rendes kíséreten kívül ott voltak a szóládi, csepeli, kőröshegyi, látrányi, bálványosi lelkészek, szárszói, teleki, szóládi tanítók, és buzgó ének után szólott a főpásztor a gyülekezethez ekképen: Kegyelem és békesség tinektek stb. Három nappal ezelőtt a ti leányotokat, a szárszói egyházat látogattam meg. Akkor csak néhány percnyi idő kellett volna, hogy titeket is felkeresselek. De más juhaim is vannak nekem, azokat is meg kellett látnom; a szóládi és csepeli anya- és ennek két leánya vették igénybe az én időmet, most itt vagyok köztetek és Isten megengedte nekem, hogy titeket, kikről annyi szépet és jót hallottam, megismerhesselek ; míg itt nem voltam is köztetek, addig is szívembe zárva valátok és hálát adok Istennek, hogy sikerült nekem egy régi peres ügyeteknek megnyeréséhez hozzájárulnom; és sikerült nekem egy súlyosodó nagy terhet vállaitokról levenni, midőn az állam kormánya felmentett benneteket az adott 630 frt állami segély visszafizetésétől. K. A 1 A ti kisded egyházatok az elnyomatás korában sok évtizedeken keresztül védbástyája volt a megtisztított tudománynak és a messze vidékről idesereglett ref. hívek a ti egyházatokban háborítatlanul imádhatták az Istent. A sok közül egy egyház, a szárszói, máig is megmaradt szárnyaitok alatt. A.l Ragaszkodjatok ezután is atyáitokról öröklött vallásotokhoz. Ne mondjátok, hogy kicsinyek vagytok, az. Isten a kicsinyeknek is Istene és a benne bizók soha sem szégyenülnek meg. Rátok, mint anyaegyházra, sok teendő vár még; az anyaegyház igazi megismertetője a iskola, a pap a felnőtteket, a tanító a gyermekeket tanítja az egy főbölcsességre. Azon legyetek, hogy a tanítói állást minél előbb felállíthassátok. Nem mondom én, hogy egyszerre. Ilyen nagy dologhoz nagy készület is kell, azért meg ne csüggedjetek. Reméljetek mások segedelmében is. Az az Isten, a ki annyi hányattatáson keresztül oltalmatok volt, most sem hágy elesni és rásegít arra, hogy szent célotokat elérhessétek. Örömmel hallottam, hogy megszaporodott gyermekeitek népesítik utcáitokat és látjátok gyermekeiteket, mint olajvesszőket asztalotok körül. Ezeket a gyermekeket is úgy neveljétek, hogy azok is az atyák és nagyatyák erényével, a vallásossággal ékeskedjenek és mint vallásos szülők? gyermekei szégyeneljék atyáik nyomdokait elhagyni. Én most távozom körötökből, elhagyom a kies magyar tenger, a Balaton bájos vidékét; de szívemben viszem emléketeket. Emlékezni fogok rátok, mint a kik szeretik az Isten, szeretik az Úr házát, kik buzgósággal élnek az Úr idvességet szerző szent vacsorájával és a kik a vállaikra nehezedő terheket is szívesen viselik a Krisztus nevéért Vajha, ti is szívetekbe zárnátok engem. Az én emlékem nemsokára elmosódik emlékezetetekből, de ne. feledjétek el jóra intő szavaimat. A jó igyekezetben meg ne restüljetek, vallásosak, erkölcsösek legyetek és hogy az Isten adjon nektek erőt, adja meg kegyelmének lelkét : ezért könyörgök, jertek, könyörögjetek ti is velem. A kicsiny Őszöd után Látrányba látogatott el a főpásztor. Tjátrdny határszélen eső egyházunk, sok és messzeeső szórványokkal, népes kath. községekkel körülvéve, fontos állomása a külső-somogyi egyházmegyének . .. Sajnálatos tehát, hogy e helyen, a kívánatos béke, az imponáló egyetértés nem talál hazára; hogy a főpásztornak is éppen e belső ellenség ellen kellett min-, den erejével harcra kelni, templomban és presbyteriumban 1 — Az itt tartott beszéd az apostoli üdvözletből kiindulva így hangzott. A nagy apostolnak példáját követem, a ki leveleinek majd mindenikét ez üdvözlettel kezdi azokhoz, kiket ő szült újjá, tudván Pál apostol, hogy e kettőre: kegyelem és békeségre van a legnagyobb szükség l így szólt a korinthusiakhoz, a hol versengések voltak, a hol egyik Pálé, a másik Apollosé, a harmadik Kéfásé stb. akart lenni; így az effézusiakhoz, a hol Demeter nevű ezüst