Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-15 / 20. szám

foglaltatik. > A Luther-társaság nem vesz be tagjai közé reformátusokat.« Ezt állítja Cz. a vezércikkben, s ezzel, fájdalom, elárulja, hogy a társaság rövid, 47 pontból álló alapszabályait még eddig el sem olvasta. Hogy a »L. t.«-nak ily exclusiv szabálya nincs, arról barátom meggyőződhetik, ha próbát tesz, vájjon mint jelentkezőt befogadja-e a társaság tagjai közé. Nemcsak Cz. M.-t, hanem bármely reformátust szívesen fogad be a »L. t.« tagjai közé. Ismét írja Cz. : »külön imakönyveket ad ki most, holott eddig közösen használtuk a prot. irók által kiadott imakönyveket.« Avagy nem külön imakönyveket adtak-e ki Székács, Tompa, Szász Károly és mások is? Mi új van abban, ha a »L. t.« alapszabályai 4. pontja értelmében, hasonlót tesz s kiadja Gyurátz Ferenc »HÍt oltára« című népies imakönyvét? — Ha én tudok Révész Bálint és Fílep Mihály, külön református imakönyveiből imádkozni ; akkor, úgy hiszem Cz. barátom is imádközhatik a Luther-társaság által kiadott Gyurátz és a majdan kiadandó Sántha Károly-féle evang. imakönyvekből, — csak nem kell elhagynia a régi, jó szokást, melyre ekkép hivatkozik: »eddig közösen használtuk a prot. írók által kiadott imakönyveket.« — Láng Adolf. * Lapunk nyomdája, a Deutsch M.-féle művészeti intézet most tölti be fennállásának 25-ik évét. Az intézet személyzete ez alkalomból f. hó 15-dikén délelőtt 72

io órakor jubiláris ünnepélyt rendez, melyre e Lap szerkesztője is hivatalos. Örömmel ragadjuk meg ez alkalmat arra, hogy az intézet elismert szakismeretű vezetőtulajdonosának és ritka szorgalmú személyzetének teljes elismerésünket a nyilvánosság előtt is kifejezzük. A Prot. Lap husz év óta e mtíintézetben nyomatik s ez idő alatt mind a lap szerkesztő-tulajdonosa, mind belső dolgozótársai folytonosan a legnagyobb pontosságot és előzékenységet tapasztalták az intézet részéről, melynek munkájával, a Lap nyomdai részével bizonyára olvasóink is mindig elégedettek voltak. Ennél fogva őszinte szívvel kívánjuk, hogy gyarapodjék, virágozzék s megizmosult erőben érje meg ez intézet majd az 50 éves jubileumot is! — Az ünnepély műsora a következő: 1. *hten áldd meg*. Hymnusz. Énekli az »Egyetértés* férfi-dalegylet. 2. Megnyitó beszéd. 3. Ünnepi beszéd és a tiszteletbeli ajándék átadása. 4. Zárbeszéd és a diszmű átadása. 5. Gutenberg-hymnusz. Énekli az »Egyetértés« férfi-dalegylet. — Az »Egyetértés férfi-dalegylet szívességből működik közre. * Rövid hirek. A tudományos akadémiában a dunamelléki papság két kitűnőségét, Szász Károly püspök és Szilád;/ Aron főjegyző urakat azon újabb kitüntetés érte, hogy az első, eredeti költői művei és műfordításaiért, a nagy jutalom felét (100 drb arany, a másik felét Lévay József nyerte meg) kapta, Szilády pedig a »Régi-magyar költők tára« IV-ik kötetéért a Marczibányi-féle 50 arany jutalmat nyerte el. — József főherceg o fensége, kinek nevét a magyar cultura előmozdítói között gyakran olvashatni, közelebbről az aradmegyei Szintye községben építendő reform, iskolához 800 négyzetöles beltelek, 500 darab tégla s az összes nyers-anyag adományozásával járult. — Zsigmond Sándor h.-szoboszlói lelkész, édes atyja és anyja emlékére a m.-szigefi lyceumnál, melynek egykor növendéke volt, 70 forinlos alapítványt tett, melynek kamatja egy szigeti születésű református tanuló jutalmazására fordítandó. — Egerben f. hó 8-án ünnepélyességgel iktatták be Apostol Bertalan ref. lelkészt, ki háromszáz év óta az első prot. lelkipásztor a híres pápista városban. A beiktató beszédet Bornemiszsza esperes tartotta, s ezután az új lelkész mondotta el beköszöntőjét. Istenitisztelet után fényes lakoma volt, melyen számos felköszöntő mondatott s mindvégig lelkes hangulat uralkodott. — Besztercebányán e hó 8-án iktatták be az evang. egyház újonnan választott lelkészét Mikler Sámnelt. Áz egyházi szertartást Moczkovcsák J. főesperes és Tebusz lelkész végezték. A hatóságok képviselői és a zsidó hitközség küldöttei a templomban, s a díszebéden is megjelentek. — A debreceni theol. akadémián ürrességben volt exegétikai tanszékre Berde Sándor kackói köri., Dicsőji József debreceni hely. theol. tanár, Ferency Gyula a. medgyesi s.-l., Németh István pápai theol. tanár, Szondi Béla sarkadi s.-l. pályáztak. Egy 6-ik versenyző folyamodványa nem volt figyelembe vehető, mert teljesíthetetlen feltételeket tűzött ki. * Szerkesztői mondanivalók. F. J. úrnak F. Megkaptuk s a jövő számban ki is adjuk. — E. J. úrnak a könyvismertetés beválik, legközelebb közöljük. — Th. E. úrnak S. Mind a két küldeményt megkaptuk és sort kerítünk rájuk. A figyelmetlenségért bocsánatot kérünk, az I. T.-ba bejegyeztük, B. Pétert a nyáron készséggel közöljük. — B. M. úrnak. »Zakariás«-t most nem szoríthattuk be, de jövőre bizonyosan. — B. L. úrnak T—d. Köszönettel vettük s a többit is kérjük, de egy kissé nagyobb adagokban, mert így a vége igen későn lát napvilágot. — B. K. úrnak P. Az egyik már most, a másikat jövőre kellett hagynunk. — S—tz A. urnák Szeged. A Bod P. művére vonatkozó cikket, a mint terünk engedi közölni fogjuk. N ECROLOG. Bélák János. Bélák János halálának híre általános részvétet keltett és valóban meglepte s fájdalmasan érintette e sorok iróját is, mert az ág. hitv. evang. lelkészi karnak ezen köztiszteletben álló tipikus alakját régi ismerősének, sőt igen intim benső barátjának mondhatta egykor. De nem a barátság — mi a szeretetet vesztegése által tán részrehajlóvá is tehetne bennünket — mondatja velünk, hanem a szemünk előtt tartott igazságnak szükségképeni kijelentése, hogy a boldogult lelkész, egyszerű kis gyülekezetében a jók javaként, hivatásának színvonalán állott. Ő még a 48-as évek előtti iskola növendéke volt. Es a soproni ág. hitv. ev. lyceumból nemcsak alapos ismereteket, vallásos buzgóságot, mint papnövendék, de romlatlan szívében a mélyen gyökerezett hazaszeretetet is kihozta az életbe. Ennek bizonyítéka az, hogy paptársai között ő volta veszprémi esperességben, ki a boldogtalan »Bach« korszakbeli Thun Leo osztrák kultuszminiszternek a protestáns egyházi autonomia ellen irányzott u. n. »Entwurf«-jávai szemben a leghatározottabb ellenállást hozta javaslatba, kijelentvén, hogy habár áldozatnak kellene is lennie, ő a maga részéről az álláspontot megtartja. Ekkor tűnt ő először fel paptársai között. Ennek lett következése hogy osztatlan bizalom által az esperességnek először egyházi tanácsbírájává, később egyházi jegyzőjévé választatott. Ez utóbbi hivataláról később lemondott, de az előbbit haláláig megtartotta. Mint egyházi férfiú papi hivatalán kívül is egyházias volt, s a papot az életben soha sem felejtette otthon, hanem mindig magával hordozta. Ennek tulajdonítandó, hogy igénytelen külseje mellett is, bárhol lett legyen megjelenése, tiszteletet tudott magának szerezni. Az egyházi tér volt lelkének teljes. hivatása , ezen sze-