Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-05-01 / 18. szám

folyólag is mindig készséggel és bőven csurgott, ha szüksége kellően kimutattatott. Az alapítók számára áldozatkészségük viszonzásául némi kitüntetéseket hozott javaslatba. Nevezetesen az alapítók az alapítványi összeghez képest (iooo forint, 500 frt, 200 forint és ennél kevesebb) négy osztályba soroztatnak. A 3 első osztálybeliek nevei a templomban vagy az iskolában márványtáblán, a negyedik osztálybelieké az egyház Aranykönyvében fognak megörökíttetni. Az első és második osztályú alapítók részére a templomban elkülönített padok fognak fenntartatni s végül az első osztálybelieknek ezeken felül jogukban fog állani egy szegény sorsú jó tanulót a gimnáziumba tandíjmentes fölvételre kijelölni. Az egyházi gyűlés a kimerítő jelentést nagy figyelemmel végig hallgatván, minden vita nélkül egyértelmű hozzájárulással a következő határozatokat hozta. 1. A gimnázium újraépítését halaszthatlannak ismervén s az ez irányban eddig tett lépéseket helybenhagyván, felhatalmazza a presbyteriumot: a) arra, hogy a főváros által adományozott telket és építési segélyt elfogadhassa s elnöksége által az Ajándékozási szerződést aláírhassa; b) arra, hogy a bemutatott tervek és költségvetések szerint a gimnáziumot felépíttethesse s a kálvintéri házban és templomon az átalakításokat megtétethesse. 2. A szükséges költségek fedezése céljából felhatalmazza a presbyteriumot arra, hogy a) a leirt módon adományokat és alapítványokat gyűjtsön; b) hogy a Szíjj-telek beépítetlen részeit, sőt végső szükség esetén a beépítettet is, eladhassa; c) hogy az ezek után még fedezetlenül maradandó költségek fizetése végett a pesti hazai takarékpénztártól 60,000 frt erejéig kölcsönt vehessen fel ; d) s hogy ez adósság törleszthetése végett a presbyterium az egyházi jövedelmek fokozására a szükséges intézkedéseket megtehesse. Ezen kívül a közgyűlés a gyűjtések vezetésére egy 150 tagú bizottságot szervezett, melybe a 75 presbyter mellé még 75 egyház tag választatott be. A közgyűlés második tárgya a presbyter ium egy negyedének megújítása volt, a mint azt a zsinati törvény rendeli. A 15 kilépett rendes presbyter csaknem egytőlegyig újból megválasztatott, a póttagok mind új erők. Rendes tagok lettek: Arany László, dr. Ballagi Mór, Beöthy Zsigmond, Gelléri Szabó János, Giczey Samu, Gyulai Pál (új), Hajdú József, Halász Gedeon (új), Kada Mihály (új). Cs. Kiss Károly, dr. Kocsis Alajos, Polgár Ignácz (új), Szilágyi Sándor, Tóth Lőrinc, Végh Ignác. Póttagok lettek : Ádám András, Barkassy Géza, Bernáth Elemér, Gulácsy Kálmán, ifj. Hajós József, dr. Hamary Dániel, Komjáthy Bé'a, Lovassy Ferenc, dr. Nyeviczkey Antal, Vadnay Károly. A gyűlés folyamában felolvastatott az adakozásra felhivó Szózat s annak végén az eddig tett alapítványok és adakozások következő szép jegyzéke. Gróf Tisza Lajos, Szász Károly, Aebly Adolf és fia, Arany László, Darányi Ignác, Hajós József, Karap Ferenc, gr. Károlyi Tiborné, Kerkapoly Károly, Kovács Sebestyén Endre, Steiger Gyula, G. Szabó János, Szilágyi Sándor (ügyész), özv. gróf Teleky Sándorné és családja, Várady Károly, Vécsey Tan ás, egyenként ezer, tehát 16 ezer forinttal ; Ballagi Mór, Giczey Samu, Hegedűs Sándor, Kovács Zsigmond, Kovácsy Sándor, Ökrös Bálint, Pordán Imre, Szi'assy Aladár, Takács Lajos egyenként 500, tehát 4500 frttal; Barbás József, Feleki Miklós, Gönczy Pál, György Endre, Gyulai Pál, Cs. Kiss Károly, dr. Kocsis Alajos, Sigray Pál, Tóth Lőrinc, Végh Arthur egyenként 200, tehát 2000 forinttal; Somogyi Rudolf 150 forint, dr. Bereczky Étidre, Dús Sándor, Farkas József, Hajdú József, Laky Dániel, Lengyel Sándor, Papp Károly lelkész, Sáska Sándor, Tokaji Nagy Lajos, Végh Ignác egyenként 100—100 frttal. — Az eddigi adományok és alapítványok összege 23,650 frt. Sz. F. A vértesaljai egyházmegye közgyűlése. (Vége.) A közalap-bizottság terjedelmes jelentése, mely a bizottság méltányos, tapintatos, de egyszersmind szigorú eljárását tükrözi vissza, tudomásul vétetett ugyan, de ennek kapcsán az országos közalap ügye élénk discussio tárgyává tétetett. Többen ugyanis már a megelőző bizottsági ülések a'kalmával, valamint a közgyűlés szine előtt szigorú kritikával keltek ki az ismeretes »közalapi utasítás« rideg, a falusi patriarchalis viszonyok nem ismeréséből származó pontjai ellen, s némelyek az azoktól való eltérést, mások azok módosításának kérelmezését kívánták. A közgyűlésen pedig formális indítvány is adatott be az iránt, hogy a közalap-illeték »egy átlagban® vettetnék ki az egyes gyü'ekezetekre s bízatnék azokra a kivetés és behajtás módozatainak a viszonyok szerinti megállapítása. Számosan szóltak e kérdéshez részint mellette, részint mint a közalap tántoríthatatlan előharcosa, az esperes úr és a közalapi bízottság — az utasítás további fentartása mellett. Ánnyi kétségtelen már csak e felszólalásokból is, hogy az »Utasítás« még nem jutott el rendes kerékvágásába s hogy egy vagy más tekintetben módosítást igényel. Mily irányú legyen e módosítás, arra nézve legtöbb tapasztalattal rendelkezhetnek ez ídő szerint espereseink. Ép ezért indítványozta volt alulirt, hogy esperesünk néhány lelkésztárs hozzájárulásával készítene maga egy egyszerűbb, célszerűbb s lehetőleg mindenkit kielégítő »Utasítást.® Am ez indítványra súlyos csapást mért kedélyes esperesünk azon lakonikus és derültséget keltett kijelentésével, hogy a konventi utasításnál maga sem tudna jobbat készíteni. Mindamellett, miután volt szerencsém olyan esperes urakhoz is, kik ellenkezőleg nem nagyon örülnek, hogy a ref. lelkészi és esperesi kar a betű és a bürokrata szolgálat igájával annyira lenyügöztetik, mégis csak azt gondolnám : vessék egybe érdemes espereseink a közalapügy terén szerzett tapasztalataikat s ép magának e nagyfontosságú ügynek jól felfogott érdekében, készítsenek s terjesszenek a főt. konvent elé a szükséges módosítások tárgyában eqy memorandumszerű véleményes javaslatot. Egyházmegyénk tehát megmaradt a mellett, hogy az »Utasítás« maradjon úgy, a mint van. Azonban egy másik, szintén a közalapra vonatkozó s annak rendeltetését érintő indítványt egyhangúlag elfogadott. E határozat értelmében ugyanis a közalapi segélyezések eddigi módjának megváltoztatásával, a következő módozat ajánltatik a főt. konvent nagybecsű figyelmébe. A segélyeztetendő lelkészek állapotuk szerint két osztályba sorozandók. A csapástól sújtottak részére a segély továbbra is teljesen kiadatnék, ellenben a csekély jizetésű lelkészek részére az utalványozott összeg az illető lelkészi fizetés javítására minden alkalommal visszatartandó és tőkésítendő lenne. Egy újabb eszme, melyet egyházmegyénk nem először vet fel, s mely legalább is figyelmet érdemel, Közalapi segélyre különösen nemzetiségi szem-