Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1887-04-24 / 17. szám
legelső tárgya volt e g) ülésnek, a szatmári ev. reform, gymnasium ügye, illetve annak hat osztályról, nyolc osztályúra leendő emeltetése, annak felemlítése mellett, hogy már a gyűlést megelőzőleg veterán esperesünk a kebelbeli egyházakhoz intézett 165-dik számú körlevelében felhívta az egyházakat, a nevezett gymnasium anyagi pártolására, s az eddiginél nagyobb mérvben leendő gyámolítására ; jól esett tapasztalhatnunk, hogy e felhívás nem volt pusztában elhangzó szó. Szarka Boldizsár egyházmegyei tanácsbirónak a gymnasium érdekében emelt, s az ősök áldozatkészségét feltüntető nagyszabású beszéde, láttam miként csalt némely szoboralakú férfiak szeméből örömkönnyeket, s miként versenyeztek az adakozásban, s tüntettek az áldozatkészségben, annak a gymnasiumnak érdekében, hol gyermekkoruk értelmi homályát a tudomány világossága kezdette eloszlatni, úgy hogy néhány perc alatt 750 frtot tett az adakozott összeg, nem említve az egyházmegyébe kebelezett egyházaknak minden ev. ref. vallású egyháztagra évenként egy_ e gy krajcárban, tiz évig megajánlott adóját. A nemes keblű adományozók tettleg tanúsították azt, hogy az ősök szelleme leng kórültök. Szabad legyen némely adakozókat, szerénységük megsértése nélkül emlékezetem szerint a nyilvánosságnak átadni: Szarka Boldizsár vetési, Ács Lajos csekei, Nagy László nagy-ari, Turi Zsigmond kis-ari, Tóth Benedek csenger-újfalui, egyenként száz-száz forintot-, a mult évben vizár dúlta pusztította sályi-i egyház, Zoltán László ottani földbirtokos, gyűlési megbízott képviselője, egyházi gondnoka által több mint egyszáz frt ajánlatot jelentetett. Végre Ináncsi Károly ftilesdi földbirtokos egyszáz forintot, mint ezen gymnasiumnak hajdani növendéke. Az örömtől sugárzó arcokról olvastam le az a ponton múltjánál s jövőjénél fogva nem csekély missziójú gymnasium megszílárdulhatására nézve : »Neked élned kell Örökre mint tavasz virulni.« Végre még a/, eddigiekhez fel kell említenem azon örvendetes tényt, miszerint annak fennálhatásához, az ezt főrészben táplá'ó vegyes vallású Szatmár város is, most ismét, egy tanszék felállításának megajánlásával járult. Ennyi az, a mennyit a szatmári gymnasiumra nézve felemlíteni méltónak és érdemesnek tartottam. A gyűlési többi tárgyak valának a szokottak. Jelesül gondnoki számadások, közalaphoz való segély kérvények beható átvizsgálása, elbírálása sok fegyelmi ügynek, lelkész-segédek és tanítók elhelyezése és végre indítványok. Szólok először az indítványokról. Egyik indítvány volt: hogy új állomásaikba a lelkészek egész ünnepélyességgel, esperesük vagy megbízottja által állíttassanak be, mint ez más egyházkerületekben már régen gyakorlatban van ; elvettetett azzal a megokolással, mert ez a gyülekezetnek költségbe kerülne stb. Másik indítvány volt: a tárgyalásra váró ügyek függesztessenek ki a gyűlésterem, ajtajára, hogy a gyűlési tagok előre tudhassák a tárgyak sorrendét. Több okok miatt ez sem teljesíthető. A fegyelmi ügyek között legfárasztóbb és legtöbb időt igénybevevő volt a csekei lelkész és tanító fegyelmi ügye, az első vagyis a lelkész ügye, mivel ellenében a negyedfokú büntetés mondatott ki: felebbezve lett a főt. egyházkerületre. A tanító ellen támasztott közerkölcsiséget sértő ügy mivel beigazolva nem lett s nem lehetett: a tanítónak helyben maradásával befejeztetett. A fülesdi egyház gondnoka és az összes presbyterek fegyelmi ügye, kik az egyházmegye határozatán alapuló espeiesi atyai intézkedésnek már több ízben ellene szegültek : mint ilyenek gondnok tíz, tizenegy presbyter pedig fejenként öt-öt forintban, s néhány forint perköltségekben elmarasztaltattak. Harmadik fegyelmi ügy volt a csenger-ujfalui lelkész közerkölcsiséget érintő ügye ; lelkész utasítva lett, hogy polgári úton 15 nap alatt indí sa meg a pert, s annak va'óban lett megindításáról esperes urat értesítse, ügye a polgári úton hozandó ítélet értelmétől tétetett függővé. Negyedik fegyelmi ügy volt a kis szekeresi lelkész iigye, italban mértéket és határt tartani nem tudván, állomásáról elmozdítva lett. Biztat a remény, hogy ezen fiatal, még alig 30 éves ember lelkésztársunk e szellőztetés által megtér józanabb életre s igyekezni fog, hogy néhai a'yjának, ki a szatmári ev. ref. egyházmegyének sok éven keresztül derék főjegyzője volt, méltó utódjául fi. gja magát felküzdeni. Adja Isten, hogy úgy legyen ! Sokan óhajtjuk ezt! Fíiltsd, 1887. ápril 18-án. Filep István, ev. reform, lelkész. IRODALOM. A >Protestáns Népkönyvtár* havi folyóiratnak immár harmadik füzete hagyta el a napokban a sajtót, Igazi örömmel s gyönyörűséggel olxastam el e füzetet, melyért ép oly szivesen s készségesen gratulálok a nt. szerkesztőségnek, mint a minő kedvetlenül voltam kénytelen elmondani kifogásaimat a múltkori számban levő egyes cikkekről. Leírtam a benyomásokat, miket azok reám tettek s hozzá mértem őket ahhoz a célhoz, mit a vállalattal a szerkesztőség és a kiadó el akarnak érni és ahhoz a körhöz, a melyhez szólani s a melyre hatni kívánnak. És épen az ügy érdekében — természetesen a saját egyéni, subjectiv nézpontomból — tartottam szükségesnek reámutatni azokra, mik szerintem a vállalat kitűzött céljával nem egyeznek s mik idegenszerűek arra a körre nézve, melynek e füzetek szánva vannak. Nem tartottam a bírálói lelkiismeretességgel összefe'rhetőnek, hogy ama tisztelet, melyet a szerkesztő-ég mindkét tagja iránt érzek és az a szeretettel párosult becsíilés, melylyel annak különösen egyikéhez viseltetem, elhallgattassa velem a nyert benyomásoknak őszinte kifejezését. Szivesen üdvözlöm e mostani füzetet, melyben a szerkesztők igazán egészséges, népünk kedély-és gondolkozás világához mért tős-gyökeres magyar dolgokat adtak, könnyed, világos, sok helyütt igazán zamatos előadásban. Iíolosy Elvira a 42. Zsoltárt közli a saját átdolgozásban a tőle megszokott folyékony s zengzetes verselésben. Weber Samu a protestántismus szomorú mu'tjából közöl egy, ha oly vérlázító nem volna, azt mondanám érdekes epizódot »Hitökért száműzött gyermekek* címmel, élénk szemléltető előadással. Szép és szerzőjének költői lelkére vall a Sántha Károly »Bujdosó«-ja a maga allegorikus, de a valóból vett meséjével. Majd Melczer Gyulától van egy vers »Két névtelen honvédhuszár sírja felett* címmel, melyet az 1849-ben Rákos-Keresztúron elesett névtelen hősök sírja felett mondolt; több lelkesedés, mint valódi poesis terméke. Igazán tőrül metszett, kedélyes, jóízű elbeszélés a Diósi »Az utcaseprők* című »históriája*, telve józan életbölcsességgel, humorral, a nép által szeretett magyaros szólamokkal s épen olyan
