Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-17 / 16. szám

498 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 494 Nálunk Erdélyi János volt az első, ki fölemelte figyelmeztető szavát. A Kisfaludy-társaság azonban nem kívánta e nemzeti szellemi zsengét szakszerű gondozásban részesíteni, melynek következtében úgy a György Aladár és Szilágyi István, valamint Varró Sándor, Kriza, Pap Gy. és mások óva és kérve intő figyelmeztetései is eredmény nélkül hangzottak el. Ma már e tekintetben igen sokat vesztett a gyermekvilág és irodalmunk. Számtalan játéknak neve is csak egyes iskolai jegyzőkönyvben van meg; az élet gyönyörködtetésére végkép elvesztek azok. Dr. Kiss Áron tehát -— mint mondani szokás — az utolsó órában tesz kísérletet, hogy a még megmenthető játékokat és dalokat megmentse. Mily siker koronázza nemes fáradozását, azt a várva-várt gyűjtemény megjelenése után dönthetjük el. Szép reményeket azonban méltán fűzünk e szerény munkálkodáshoz. Egyrészről gyűjtő szakavatottsága szolgál biztosítékul; másrészről pedig az a biztos tudat, hogy minden nemzet, melyről tudomásunk van, bővelkedik a gyermekörvendeztető nyilatkozatokban. Minden nép körében boldog volt a gyermek, ha játszhatott s igyekezett idejét játékkal tölteni el. Hogy elődeinknél sem volt ez másképpen, arra nézve sok adatunk van. A felnőttek komoly és terhes életküzdelmeivel mindig szemben állott a gyermekek vidám játszisága és gyönyörködtető játékélvezete. És ne higyje senki, hogy a gyermek az ő játékának küzdelmeiben, törekvéseiben és céljaiban nem érzi azt a sarkaló vágyat, mely a nagyok fáradozásait jellemzi. Csakhogy míg a felnőtt azt gyakran kelletlenül űzi, a gyermek mindig egész lélekből játszik. Ugyanazért a mindennapi játékűzésben sok a megfigyelni való. Oly tükör az, mely az egyesek jövőbeli tevékenységére hagy következtetni. Nem közönyös kérdés tehát egy nemzetre nézve sem, miként játszanak a gyermekek és ifjak ? S hogy a régi őseredeti játékok nincsenek-e kivesző félben ? Vannak tudósok, minő pl. Weinholz a németeknél, kik azt hiszik, hogy a régiek gyermekjátékairól keveset tudhatunk, mivelhogy azok apránkint elkallódtak, elperegtek, kivesztek a gyermekvilág tudatából. De ez állítás aligha kifogástalan. Vannak művelődéstörténelmi adatok, melyek a gyermekek játékait és dalait ismertetvén, arról győznek meg, hogy a gyermeknép kedély-nyilvánulásai századokon át átöröklődtek. A görögöknél és rómaiaknál a legkezdetlegesebb játékok közé tartozott a ke'epelő. S ez Európa-szerte meg van mai napig is. Meg volt a németeknél már akkor, midőn a germán népvándorlás oly nagy hullámokat vert. Legalább ezt bizonyítják ama würtembergi leletek, melyek a pogány sírokban talált tárgyakat ismertetik. Nálunk kis és nagy alakban meg van a kelep. Látjuk a kis gyermekeknél cifrára festett fenyőfából s gyakori a pásztoroknál is szőlőérés idejében, hogy ezáltal a falánk rigókat elijesztgessék. Módosított alakjában pedig, szél által hajtva, a kender és kukoricaföldön használatos. A kelep egyik fajául tekinthetjük a csattogtatót is, mely két lapos deszka-darabból áll, s az újjak által mozgatva, erős zajt idéz elő. Erről van elnevezve a gólya »kelepelése« s a magyar szólásmódokban gyakori képletes alkalmazása. Ide tartozik a dióhéjjal való csattogtatás is. Eme tényekből következtetnünk szabad, hogy a mely játékok ma mulattatják a nép gyermekeit, azok már a középkorban is meg voltak. Nagyobb volt a számuk, de lényegükben nem változtak. Érdekes megfigyelni, mennyire Össze van forrva a gyermekvilág kedélye a természettel mai napig is. Ha a földmives asszony mezőre vis/.i gyermekét, gondoskodik arról, hogy kicsinye kacsóiba piros almákat vagy legalább gömbölyded tárgyakat adjon, mivel ezek az anya-természet produclumai, a gyermekek előtt kiválóan^ kedvesek. Épp úgy szórakoztatja őt az állat-, sőt a növényvilág. A kutya és macska, a tyúk, bárány, borjú és csikó mindig legkedvesebb játszótársai azoknak a gyermekeknek, kiknek körében a csillogó gyermekjátékok ismeretlenek. De különös örömük telik az apró madarakban. Ugy látszik már maga a madárhang igen bűvös hatással van a gyermekkedélyre! S kérdés, ha nem ez az emlék csendül-e meg mindig, valahányszor a költeményekben, nép és műdalokban egyaránt az ezekről vett hasonlatokat olvassuk ? . . . A gyermekek azonban nem elégesznek meg a madarak dalaival, hanem azokat birni is óhajtják. Sokszor a legmagasabb fára felmásznak, hogy kiszedhessék a fiókákat. Sőt e vonzalom többször elfajul náluk és madárlánzássá lesz. Az anyányi madárkák lábaira vékony zsineget vagy cérnát kötnek s úgy élvezik annak röpdösését és siró kiabálását. Ugyanezt teszi a gyermeksereg a szarvas és cserebogarakkal. Mindig jól hat kedélyére, ha valamely állatka mozog körülötte. Figyelmét leköti s kedvesen szórakoztatja. Bizonyára ezért van a népmesékben ís oly sokféle helyzetben feltüntetve az állatvilág. Ez magyarázza meg a szemlélhető képek iránti nagy érdeklődést, melyet nemcsak az iskola falai közt használnak a legrégibb idő óta, hanem mindennemű vallásos mozgalmak között. A mormonok a szép vagy kedves gyermeket virágokhoz és kolibrikhez hasonlították már a legrégibb korban; a sémieknél pedig Ezaiás és Dávid már így szólnak költeményeikben. »Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik.® ... »A fű megszárad, a madár elhal, ha Jáhvé lehelete rájok fuvall.« Virágok, gyümölcsök, állatok (sőt tudtommal egy-két játék ís) van fölemlítve legendáriumainkban. Szent Erzsébetről is megjegyzi a monda, hogy a jó gyermekeknek nemcsak ételt, hanem játékot is adott. Ebből a szempontból átvizsgálni irodalmi termékeinket szintén igen nagy nyereség lenne a magyar játékok történetét illetőleg. Á leánygyermekek játékai többé-kevésbbé különböznek a fiukéitól. Ezek talán még inkább gyakorlatban vannak, mínt a másik nembelieknél. Conservatívebb természetűek. Vásárlott játéktárgyaikat jobban megőrzik, a miből gondosabb voltuk azonnal kitűnik. Általában a leány jövőjét minden időben jelezte gyermekkori foglalkozása. A bábunál korán az anyai szerepet veszi át. Gondozza, öltözteti, tanítja baba játékszerét. S a mely gyermek ezt több rátermettséggel végzi, több gyöngédséggel, kitartással, érzéssel folytatja: annak jövője már reményteljesebb és több biztosítékkal díszes. • A játékok fajai az évszakok szerint is különböznek. Március elején már sürög-forog a gyermeksereg, hogy csigahajtó ostorral ellássa magát. Míg az anya sző, a gyermek el-elkunyorál egy eső fonalat s azokból az ostoron kívül gyeplő és suhogó, valamint sárkánymadzag is készül. S ha elérkezik március utóíele, gyüszűből csinált csengővel ellátott hámban futnak el a szomszéd helység határáig várva a gólyát és egyéb vándormada-I rat. Ha felszikkad a sár, mindenfelé járja a csigázás*