Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

— mondja a köszönet, — hogy felmutathatom azon szíves buzgóságot, azon felemelő áldozatkészséget, melyet a n.-szalontai gimnázium alaptőkéje javára eszközölt gyűjtésnél tapasztaltam; és kedves kötelességemnek tartom, hogy ezen valóban szép eredményű gyűjtésről, hálás köszönetem kifejezése mellett nyilvánosan számot adjak. Buzgó hálát mondok az isteni gondviselésnek, hogy úgy közművelődési, mint nemzeti tekintetben oly fontos gimnáziumunk érdekében ilyen buzgó áldozatkészségre indította szíveinket s egyszersmind könyörgök, hogy mások is, meglátván a mi jó cselekede teinket, induljanak a nemes példa követésére. * Debreceni főiskolánk köréből, mint az ottani laptársunk írja, egész sereg szervezeti szabályzat és munkálat kerül a tanügyi bizottság s onnan az egyházker. közgyűlés elé. Elkészült a hazai református egyházban létesítendő bölcsészeti tanfolyam és tanárképezde szervezeti javaslata, melynek kidolgozására a konvent mult évi gyűlése hivta föl a tiszántúli kerületet illetőleg a debreceni főiskola igazgatóságát. — A theol. akadémián kidolgozták a konvent által kiadott szabályzat alapján az új theologiai vizsgálati szabály javaslatot, melynek kapcsában a theologusok tanítóképesítési vizsgálatának nagy port vert kérdése úgy oldatik meg, mint a dunamelléki kerületben 3 év óta fennáll, hogy t. i. csak a lelkésztanítók köteleztessenek néptanítói oklevél megszerzésére. A gazdasági tanács tervezetet készített egy egészen új alapon szervezendő convictusra, melyben házi kezelés javasoltatik s a beterjesztett költségvetés szerint 300 személy évenként 26,308 frt 87 kr. költséggel ebédet és vacsorat kapna, egy személy évi ellátása 87 frt 31 krba kerülne. A gimnáziumi tanárikar a vallástani kézikönyvek tárgyában terjeszt fel fontos javaslatot. * Bodzás-ujlaki egyházunk érdekében meleg hangú kérelmet intéz e Lap útján a protestáns közönséghez Dudás Lajos kazsui ref. lelkésztársunk. B.-Újlak a felsőzempléni egyházmegyében, idegen felekezetek és nemzetiségek közé ékelt, 156 lelket számláló, hitbuzgó és áldozatkész parányi gyülekezet, mely a reformáció korában tótajkúakból alakult, később megmagyarosodott, vallását többszörös üldöztetés dacára, magyarságát erős nemzetiségi nyomás mellett nemcsak híven megőrizte, hanem a haladás követelte minden igényeknek példás készséggel eleget téve, egyházi életét külsőleg s néha rendkívüli erőfeszítéssel fejlesztette. Alig pár éve alakította át iskoláját a törvény követelményei szerint, nyomba rá lelkésze lakát újította meg és templomát-tornyát vétette alkalmas fedélzet alá. Ily áldozatok közepette most azon súlyos csapás szakadt reá, hogy temploma falai és boltozata veszélyesen megrepedeztek, miért a politikai hatóság a templomot hivatalosan bezáratni kényszerült. Dudás lelkésztársunk, ki mint hivatalos egyházlátogató évek óta tanuja a b.-újlakiak csaknem végkimerülésig ment erőfeszítésének, azon kívül hogy a közalap és a kerület pénztáraihoz való segélykérésre megadta a kellő útbaigazítást, Lapunk utján magán adakozásra is felhívja a prot. közönséget e példás buzgalmú, páratlan áldozatkészségű gyülekezet felsegélésére. Ne hagyjuk el e mi gyülekezetünket, ne feledjük a felvidéki szétszórt egyházak missziói fontos hivatását, segítsük bezárt temploma kinyittatására, Istene nyugodt magasztalására ezt a szegény, sorsüldözte, derék népet! Lapunk szerkesztősége készséggel vállalkozik az adományok közvetítésére. * Az alsózempléni egyházmegye tavaszi közgyűlése f. hó 22 — 24. napjain Sárospatakon tartatott meg. * Különös érdeket kölcsönzött a gyűlésnek az egyházmegye új gondnokának, Meczner Bélának beiktatása. Mély hatással volt mindnyájunkra — Írja a Sárosp. Lapok — midőn szemeiben az öröm csillogásával, hangjában az őszinte szív melegségével s a határozott meggyőződés komolyságával és keresetlenségével elmondta szép programm beszédét. Az új gondnok 200 frtot ajánlott föl az egyházmegye közszükségeinek fedezésére és 150 teritékű fényes ebédet adott, melyen nemcsak az egyházmegye volt jelen, hanem az egész Zemplénmegye színe-java, köztük gróf Majláth József és báró Sennyey István, a káptalan két tagja, a pataki róm. és g. kath. lelkészek. Az egyházmegye beléletéről hű és teljes képett adott a nagy gonddal szerkesztett esperesi jelentés. Különösen figyelemreméltó azon része, mely az egyház-iskolai célokra tett áldozatokat ismerteti. Ezrekre megy az adakozások összege és az ajándékozások értéke; csak Erdőbényén 800 frtnál többre megy az Isten dicsőségére való adakozás, míg a mádi kaszás emberek •»szőlőmívestársasága,a Hegyalján szokásos cifra körmenetekkel egybekötött mulatságokat egyházi célra rendezve, tavaly is 101 frttal s 7—8 év alatt már 8—900 frttal gyarapította a mádi egyház pénztárát. * Győry Vilmos emléke a Kisfaludy-társaságban márc. 30-án újíttatott föl Bérezik Árpád szép emlékbcszédében. A baráti szeretet meleg hangján, az élethűség kellemes üdeségével varázsolta emlékezetbe az embert, a papot és az Írót. Életvidor, rokonszenves egyéniség volt — mondá többek között — s a legjobb emberek egyike. Megérdemelné, hogy akkor is, mikor már csak név lesz, fogalom maradjon, a jóság fogalma. Mint férj, apa, jó barát egyaránt a szelídség, a lelkes odaadás, az ernyedetlen munka, a vallásosság és türelem, a derült üde világnézlet buzgó apostola. Pap volt, egy felekezet buzgó papja, de felekezetiesség és türelmetlenség nélkül. A munka vallását hirdette, mely nálunk még ma sem uralkodó vallás, hanem csak tűrt vallás, mely azonban kezd mindinkább terjedni. írónak is sokoldalú volt. Irt költeményeket, elbeszéléseket, műfordításokat, egyházi beszédéket, imákat, kritikai dolgozatokat és színműveket. Mindent és mindig erkölcsösen és Ízléssel írt. Kedvvel ápolta a gyermek-irodalmat s e mezőn az elsők közé emelkedett. A spanyol, portugál, svéd és norvég irodalom gyöngyeinek átplántálásával e'évülhetetlen érdemeket szerzett a műfordítás terén. Inkább lyrai és elbeszélő tehetség volt, de azért népszínművei is értékesek, mert a népet és nyelvét jól ismerte, jól festette. Színműveiben is javítani igyekezett, így engedvén meg benne a pap az irónak, hogy a szinpad deszkáira lépjen. — A szépen irolt és melegen elmondott emlékbeszéd nagyon jó hatást tett a hallgatóságra. * Egy egyházi beszéd két szerzővel. Debrecenben 1855. Telegdi K. Lajosnál megjelent s dévaványai h. h. lelkész Vásárhelyi Pál közlése folytán Révész Bálint debreceni reform, hittanár által közrebocsátott sNéhai debreceni helv. hitv. lelkész Lakatos József emléke. Második füzet. Halotti egyházi beszédek* című könyv 118—123. lapjain olvasható »Biró viselt ember dolgai felett« Nehém. V: 18. alapigéjű mű, mely igen csekély, csak néhány szó különbséggel, (s hogy 1 — 3 részt különböztet meg), ugyan az, a mi az 1885-ben Kecskeméten Tóth Lászlónál nyomatott »Evang. Lelkész Tár gyász esetekre« második kötet, 77 — 81. lapokon »Egyháztanácsnok s városi tisztviselő felett* — ugyancsak Nehém. 5: 19 alapigével, csak hogy 1 — 2. részben. Itt szerzőnek néhai Tóth Mihály losonci lelkész és debreceni hittanár van megnevezve. A minden kétségen kívül ugyanazon egy prédikációnak voltaképen ki hát a szerzője? (Beküldetett.)