Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-03 / 14. szám

Harmincadik évfolyam. 14. sz. Budapest, 1887. április 3. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ' és KIADÓ-HIVATAL: IX, kar. Kinizsy-utca 29, sz. 1. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IHT* Teljes számú pélcLótix-yokikiELl mindig szolg-áLltLaiu-nlc-Ama t. előfizetőink, kiknek előfizetésük az első negyed végével lejárt, előfizetésük megújítására fölkéretnek. Bezáró beszéd. (Tartatott az első vallás-erkölcsi felolvasó-cyclus berekesztésekor.) Mélyen tisztelt közönség! Vallás-erkölcsi felolvasásaink a mai nappal véget érnek. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy e tényt a rendező bizottság nevében a mélyen tisztelt közönségnek szíves tudomására juttassam. Midőn e megbízatásomnak eleget teszek, lehetetlen, hogy egy visszapillantást ne vessek amaz esti órákra, melyeket e terem falai közt együtt töltöttünk. Talán mondanom sem kell, hogy a rendező bizottság jó reménynyel ugyan, de nem minden aggodalom nélkül fogott munkájához. Attól tartott, hogy azon tényezők közül, melyek a nyilvános felolvasások sikerét egyedül biztosíthatják, vagy az egyik, vagy a másik könnyen hiányozhatik, s ez esetben egy szép gondolat és terv hajótörése közt elcsüggedve kell bevonnunk a kibontott vitorlákat. Aggodalmunk — hála Isten — alaptalannak bizonyult. Jeles felolvasókban és lelkes közönségben— mert hisz ezek voltak sikereink főtényezői! — nem láttunk hiányt. Mindjárt a legelső találkozáskor, február hó 24-ikén, a megjelent díszes közönséghez méltó felolvasók s a jeles felolvasókhoz méltó hallgatóság jelent meg e terem falai közt. S mikor Szász Károly püspök úr irányadó eszmékben gazdag s lelkes megnyitó beszédét és Zsilinszky Mihály képviselő úrnak a magyar protestantismus 1649-diki országgyűlési küzdelmeiről tartott nagyérdekű felolvasását a díszes hallgatóság tetszés-nyilatkozatai üdvözölték: meg voltunk győződve, hogy az eszme, melyet keblünkön melengettünk, életrevaló, s ha ápolásában meg nem csüggedünk, fel fog virulni, mint az evangyéliomi mustármag, s nemes gyümölcsöket fog teremni! Második felolvasásunk elé már biztos reménynyel tekintettünk. Nem is csalódtunk. A művelt közönségnek az első felolvasás sikere által felköltött érdeklődése fokozódó mérvben nyilvánult. Dapsy László tanár és szerkesztő úr felolvasása valóban méltó is volt a kitüntető figyelemre. A mit ő nekünk a ködös, homályos Skóthon verőfényes valláserkölcsi és társadalmi életéből fesztelen és szabad szóval elbeszélt, regének kellene tartanunk, ha nem tudnók, hogy személyes éleményeinek emlékeit újította meg s tárta fel előttünk. Mikor szavainak hatása alatt a mi valláserkölcsi és társadalmi viszonyaink sivárságaira gondoltunk, szinte fájt, hogy azt a skót világot ide a négy folyam határai közé nem varázsolhatjuk 1 A harmadik felolvasáson folyton növekvő közönség előtt Ballagi Mór akadémiai tag úr tartott nagyérdékű előadást a népek könyvéről, a bibliáról, m^ly — hogy az ő szép szavait idézzem: tele van napfénynyel és örvényszerű titokzatossággal ; melyet a gyermek is megért s melynek rejtelmein a bölcs fejét töri.* A mit a veterán biblia-buvár ismereteinek gazdag kincstárából és szellemes reflexióiból előttünk feltüntetett, mesteri vonásokban jellemzi a szent-könyv sok százados sorsát, megragadó fényt vet a választott nép történetére s a keresztyén vallás-eszme fejlődésére s ez eszme isteni hősére, a megváltóra. Reám nézve — ha szabad itt személyes reminiscentiákat is érinteni — különösen megható volt e felolvasás. Visszaképzeltem magam az ötvenes évek utolsó negyedébe, midőn a jeles felolvasónak, mint kedves tanáromnak lábainál ülve hű tanítványként figyeltem remek biblia-magyarázataira. Mintha most is hallanám, mint tudta ő a biblia régi történeteire s a próféták küzdelmeire