Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

szándékot, s a szögeket ágakká változtatta. így lett a fenyőfából mindig zöldelő, s ágait köröskörül egyenesen kinyújtó áldott fa. * Bod Péter művére 10 forintot küldött Szűcs Mihály lelkész a b.-somogyi egyházmegye részéről. B. M. * Rövid hírek. A békésbánáti ref. egyházmegye ez évi közgyűlését Nagy-Becskereken ápiil 14. s követk. napjain tartja. A legnagyobb egyházmegye e közgyűlésének részint azon körülmény ad különös érdekességet, hogy a »bánátit területen gyűlnek össze az egyházak képviselői, részint az, hogy az ugyanakkor tartandó lelkészegyesületi gyűlésen Csiky Lajos debreceni theol. tanár s a »Debr. prot. Lap« szerkesztője fog felolvasást tartani a belmisszió történetéről és jelen állásáról. — Berettyó-Újfaluban a ref. templom költségeinek fedezésére e hó 26-án tánccal összekötött jól sikerült hangversenyt rendeztek, melyen a debreceni főiskolai énekkar is közreműködött — A pozsonyi evang. lyceumnalc egy volt tanítványa kegyeletes hálából 300 forint adományt küldött. — Kondoroson ev. egyházközség megalakításán buzgólkodnak az ev. hitsorsosok s tekintélyes számukat és buzgóságukat tekintve, remélhető is, hogy nem sokára lelkészséget szerveznek. — A tatai ref. egyház ez évben díszes emeletes iskolát építtet, a papilakot magasabbra emelteti, az eddigi 3 tanítói állomás mellé még egy negyediket is rendszeresít. Ez építkezések miatt az évi zárvizsgálatokat már április hóban meg fogják tartani. — A budai ev. egyház részére a tanács által javasolt 800 frt rendkívüli segélyt a fővárosi közgyűlés egyhangúlag az idénre is megszavazta. * Gyászhírek. Ecseden mult vasárnap hunyt el Kovács Mihály reform, lelkész, az ismert színésznek E. Kovács Gyulának édes atyja. — Rimaszécsen a napokban halt meg Katona Pál ref. lelkész és egyházmegyei tanácsbiró, élete 69. évében. Béke poraikra ! * Szerkesztői mondanivalók. M. S. úrnak Ó-Buda. Átadtuk az igazgatónak. A kérdéses adományokat úgy szoktuk közölni, a hogy beküldik ; legutóbbi esetben is az illető esperes értesítése csak épen annyiból állott, a mennyit közzé tettünk. Az ily dolognál nincs helye a szerkesztői plajbásznak. — E. K. L. úrnak N.-Becskerek. Csak a jövő számban ez is, a korábbi is, mert a mos taniban már le voltak foglalva a megfelelő helyek. — B. G. úrnak I\. Nem sokára világot lát. — S. K. úrnak B.-Som. A tudósítás a jelen számba későn érkezett, de a jövőben bizonyosan megjelenik a kivánt megjegyzés-5-el ; a k. képviselők választására vonatkozó határozat közlésének most nincs ideje, talán konventi gyű'és előtt inkább, ámbár e tekintetben a mostani cyclus lejártáig bevégzett ténynyel állunk szemben, melyen addig sem sajtó, sem tractus, sem superinrendentia nem változtathat. — A. G. úrnak Utrecht. Tárgyhalmaz miatt a jövő számra maradt. NECROLOG, Szalontay István 1S01 —1887. Egy 87 éves életpálya zárult be a folyó 1887. március hó i-ső napján. Egy a közügyektől magát nagy következetességgel visszavonulva tartott lelkipásztor mondott ekkor búcsút — a viszortlátásra —- övéinek és a lelki gondozása alant álló gyülekezetnek. Magas évszám a 87, az emberi élet bizonytalan és rövid voltát tekintve. Sok öröm, sok bánat, nagy küzdelem és ugyan olyan jutalom kell hogy találkozzék a végponton. Boldog és szerencsés az, ki hosszantartó pályafutás alatt nem volt oly gyakran kitéve a megrázó viharok támadásainak, vagy ha igen, az átmenetet hamar kipihente s a kapott sebek minden utókövetkezmény nélkül beforradtak. Boldog, ki örökös szélcsend mellett hajózhatott át az élettengeren, vagy ha olykor-olykor erős lökést érzett, az egyensúly ismét visszaállott, s a hajózás folyt tovább úgy, mintha mi sem történt volna. BoMog, ki nem vágyva a reá nézve idegen s neki nem való elemekkel harcra kelni, csendes otthonában teljesen biztonságba helyezve magát, alig tudott valamit a világ zajongása, az emberek ösztöneinek forrongása felől, vagy ha igen, mind ez őt magát nem érintette. Ily szempontból boldog s szerencsésnek mondható Isten országának ezen hasonló vitéze, ki félszázadon túl jóval — csaknem mindig egyhelyt s ugyanazon vérmérséklettel —• állott őrt Krisztus anyaszentegyháza épsegének s hova tovább lehető térfoglalásának munkája mellett. O az idvezült harcos nem érzett magában ösztönt és kedvet, kilépni a nyilt harcmezőre, nem vágyakozott a generálisok közé juthatni; legjobb erőit is eltagadta inkább mintsem hogy a küzdelem hevében megkockáztassa kedélye nyugalmát s legkisebb külső ok is felzavarja családi tűzhelyének csendességét. Nem volt ő a közügy hivatott embere, soha sem foglalt állást sem a korszellem győzelemre juttatása, sem annak visszaszorítása mellett; nem érdekelte őt közvetlenül sem a társadalmi élet időszerinti átalakulása, sem az egyházi téren fel-felmerülő mozgalom. Napjai multak csendben zajtalanul. El lehet mondani, hogy ő magának állott és esett. A nyugalmat, a csöndes egyhangúságot annyira megszokta, hogy inkább feladta saját jogait is, csak békessége legyen és őt meg ne háborítsa; ezen igyekezetének jutalmául tekinthető már azon körülmény, mely szerint 50 éven át egyik legjobb jövedelmű egyházban Botrágyon minden megszakítás, megháborgatás nélkül viselte a lelkipásztori hivatalt. Ezen rövid vonásokban feltüntetett jellemrajz-féle után, álljanak itt a 87 éves élet — saját kezűleg irt adatai. Sza'ontay István középrendű szülőktől Zemplénmegye Lácza községében az 1801-ik év április 7-ik napján született. Az iskolai oktatás első évében szülőhelyén részesült. Az 181 i-ik esztendőben a s.-pataki főiskolába vittetett, hol is az alsóbb és felsőbb iskolai pályát bevégezvén, minthogy papi szolgálatra készült, 1827-ben a beregszászi három éves rektorságra jött ki; ezen feladatának teljesítése után 3 év múlva 1830-ban a lelkészi vizsgálatokat — Debrecenben és az egyházmegyén — kitűnő osztályzattal letette s ekkor Beregszászban káplánul alkalmaztatott, — 2 évi segédlelkészkedés után 1832-ben mint helyettes pap Fehéresére rendeltetett. Majd innen 1833-dik évben Haraglábra rendes lelkészül helyeztetett be; ugyanezen évben szentelteti fel Debrecenben, vizsgája ekkor is kitűnő volt; szintén ezen évben lépett hazasságra Kazai Eszterrel. Majd 1837-ben a botrágyi elsőrendű parókiára mozdíttatott elő. Itt végezte be az emberi élet legvégső határát megközelítő pályafutást. Gyászravatalát bánatos özvegye, két leánya és