Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-27 / 13. szám

4 árvát hagyva maga után. A szabalyzat szerint özvegye kapna V4

osztalékot, tehát a fentebbi 40 forintot vévén alapul, évenként 10 frtot, árvái együttesen ugyanannyit, tehát évenként összesen 20 frtot. Pedig X csak 30 forintot fizetett az intézet pénztárába, míg Y 70 forintot. Hát igazságos lenne az X családját, félannyi befizetés mellett 4-szeresen több gyámdíjban részesíteni ? Csak azért, mert az intézetbe való belépésekor öreg ember és 35 éves szolga volt. Ellenben az Y családját, mely 5 'éyen keresztül fizette az évi járulékokat, dacára kétszeresen több befizetesének, 4-szeresen kevesebb gyámolításban részesíteni, vagyis X családjával szemben 8-szorosan megrövidíteni, igazságos lenne-e ? csak azért, mert ifjú ember és csupán 5-ik éves szolga volt. Hát ez nem járja nt. esperes úr ! Az ifjan elhalt pap özvegyeinek és árváinak ép oly nagy szüksége van az intézet gyámolítására, mint az öreg korban elhunyt lelkipásztor családjának. Sőt igen gyakran még nagyobb is. A 30—40 éves egyházi szolga, ha munkás és takarékos ember volt, rendszerint hagy, mert hagyhat valamit családjának örökül, de a csak 4—5 évig szolgált ifjú pap, ki a kezdet nehézségeivel küzd, s azonfelül gyermekekkel rohamosan áldatik meg a Gondviselőtől, nem hagy, mert nem hagyhat, a legnagyobb erőfeszítés mellett is, szeretteinek számbavehető örökséget. Nézetem szerint, ha a kiosztásnál a befizetett öszszeg nagyságán kívül valamit még tekintetbe lehet venni, ez csak azon évek száma lehet, melyekben a lelkész vagy a tanár az évjárulékokat fizette. Tehát: nem azt kell néznünk}

hogy hány éves szolga, hanem azt, hogy hány év óta hordozza a gyám- és nyugdíj-intézet terheit ? Mert igazságos dolog, hogy aki többet fizetett be, annak családja nagyobb segélyben részesüljön, sőt hogy bizonyos idő elteltével pl. 30 évi befizetés után, az évjárulékok további fizetése alól teljesen fölmentessék, anélkül, hogy maga a nyugdíjazási igényét, családja pedig a gyámolításra való jogosultságát elveszítené. Ellenben a nyugdíj megszabásánál a szolgálati időt is tekintetbe venni, igen helyes és méltányos, egyéb okok mellett azért is, mert az ifjú korban nyugdíjazott egyházi szolga, a természet rendje szerint az intézet áldásait több ideig élvezi, mint az az öreg lelkipásztor vagy tanár, ki 65 — 70 éves korában szorul rá az intézet jótéteményeire, úgy szólva akkor, midőn egyik lába már a koporsóban van. De itt is nem a Szél esperes úr által javasolt 5, 10,. 15 és 20 év veendő a számítás alapjául, hanem a 10, 20, 30 és 40 éves szolgálat, amint az az államnál és más testületeknél is igazságosnak és célszerűnek' bizonyult. Szőts Sándor, (Vége- köv.) dévai református lelkész. ISKOLAÜGY. A gymnasiumi vallástani kézikönyvek és a konventi tanterv. A dunántúli ev. ref. egyházkerület 1886. évi juniusi közgyűlése elé indítványt nyújtottam be a vallás -oktatási tankönyveknek a konventi tantervhez eszközlendő átalakítása érdekében. Tudva levő dolog ugyanis:, hogy a magyarországi ev. ref. egyház egyetemes tanügyi bizottsága által 1883-ban készített s a konvent által elfogadott tantervnek megfelelő tankönyveink máig sincsenek. Az egyházkerület az indítványt magáévá téve, áttette az egyetemes konventhez ily alakban: .•»a konvent kéressék föl, hogy az egyetemes tanügyi bizottság utján szíveskedjék lépéseket tenni az iránt, hogy az oly nagy jelentőségű gymnasiumi hitoktatás céljainak minden tekintetben megfelelő tankönyvek állhassanak a tanuló ifjúság rendelkezésére.« Az egyetemes tanügyi bizottság ez indítványra ezt válaszolta: »elismeri a felmutatott hiányt és élénken érzi, hogy ezen hiányon minél sürgősebben segíteni keik Épen azért ajánlatba hozza, hogy az egyetemes konvent hirdessen nyílt pályázatot a gymnasiumi vallástanítási tervnek megfelelő kézikönyvek készítésére.« A föltételeket is megállapította, mint ez az 1886. évi októberi konvent jegyzőkönyve 63. p. a. olvasható. Az egyetemes konvent azonban támaszkodva az » egyházi törvények* a IV. fejezet^ 61. §-a I. pontjára — meg a »köznevelési és közoktatási szervezet« 113. ^ára így határozott : »a konvent által megállapított tantervnek megfelelő középiskolai vallásoktatási tankönyvek még eddig nem lévén, ilyenek készíttetése elodázhatlan szükség, de miután az egyházkerületek jogkörébe tartozik, hogy a konvent által megállapított tanrend keretében mindenik egyházkerület a tankönyvekről gondoskodjék s ilyeneket elfogadjon, megállapítson vagy kijelöljön: ennélfogva a bizottság javaslata azzal a felhívással közöltetik az egyházkerületekkel, hogy vagy a maguk körében gondoskodjanak a megfelelő vallástani tankönyvek előállításáról s e részben tett vagy teendő kezdeményeikről a közelebbi konventre tegyenek jelentést, vagy ha maguk körében ily gondoskodást nem tehetnek, vagy nem tesznek, járuljanak az egyetemes konvent által teendő intézkedésékhez.* Az ügy miként állásának megismertetése végett szükségesnek láttam ez előzetes intézkedéseket fölem^ líteni. Mivel a fontebbiek szerint az egyházkerületekhez tétetett át, vagy talán inkább küldetetett le végrehajtás végett a határozat : nagyon helyes lesz, ha e fontos kérdés az egyházkerületi gyűlések ideje előtt kellőkép megvitattatik. E tárgy fölött való eszmecserére különben a kolozsvári »Protestáns Közlöny*-ben már a mult év november havában felhívott bennünket Kőpataky Gyula úr, mikor a vallástanítás rendszertelenségéről s a szükséges javitásról szóllott. Közleménye valóban nagy figyelmet érdemel s mutatja, hogy szerzője a vallástanitással buzgón és komolyan foglalkozott. Isten jóvoltából magam is a vallástanítással foglalkozom. Munkám közben sok nehézségre akadok én is, és gondolkodom, miként lehetne a nehézségeket legalább részben megszüntetve az eredményt kielégítőbbé, sőt örvendetessé tenni ? 1 Gondolkodásom eredményét már a mult évben is összefoglaltam röviden egy vidéki közlönyben s az sok tekintetben megegyezik Kőpataky úr nézétével. K. ur bizonyos tekintetben szabadabban nyilatkozott mint én; mert ő nem engedte kezét megköttetni az egyetemes konvent részéről megállapított tanterv által; én pedig úgy tekintettem e tantervet, mint érvényben levőt s nagyon természetes ehhez mértem a célzott javítást. Ha e tanterv még nem volna hivatalosan elfogadva: úgy egész készséggel járulnék K. úr azon javaslatához, mely szerint »azl—III. osztályban kellenne tanítani a bibliai ismertetését, és pedig : Az I. osztályban »bibliai földrajz és régiségtan* s a bibliából Mózes V. (gondolom I—V.) könyve.* A II. osztályban az ó-testamentomi könyvek ismertetése Józsue könyvétől végig. A III. osztályban az új-szövetségi könyvek ismertetése. A. jelen körülmények között azonban nincs más