Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1887 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1887-03-20 / 12. szám

egy hosszú jegyzéke, melyben érdekes kifejezésre jut az angolok egyetemes elterjedése és különböző tereken való erélye. Ott látni, ebben miniszterek, főbirák, tábornokok, parlamenti tagok mellett a világ majdnem minden részében kiküzdött sikerek emlékeit; találni amerikai püspököket, képviselőket és tanárokat, ausztráliai és afrikai államférfiakat, indiai hivatalnokokat, előkelő hindu urakat, japániakat, chinaiakat, délamerikaiakat, szóval a világ csaknem minden részének tagjait, kik egyforma buzgósággal nyilatkoztak készeknek, hogy megörökítsék emléküket ott, hol gyermekkoruk és fiatalságuk néhány boldog évét töltötték. Mi az oka e különbségnek az angol és a szárazföldi felfogás között ? Honnan ered és hogyan képződik ki a szellem, melynek néhány nyilatkozatát felhoztam ? Egy részben kétségkívül az angol nemzeti jellem bizonyos sajátságaiból. Az angol ember általában egyénisége erős tudatában törekszik magát lehetőleg megörökíteni. Alig van angol család, melynek ne volna egy családi bibliája, a melynek elejébe néhány üres lap van kötve, hova a családfő rendszeresen feljegyezte házasságát, gyermekeinek születését, keresztelését. úgy hogy e könyv nemzedékről nemzedékre leszármazva, a családi hagyományokat megörökítő valódi kincs gyanánt részesül tiszteletben, a mi egyébiránt külsőleg is elismertetik az által, hogy a bíróságok is hiteleseknek szokták tekinteni az ily feljegyzéseket. E mellett, a mi természetes, rendkívüli ragaszkodás fejlődött ki a hagyományokhoz, nem pusztán az u. n. arisztokratikus dicsőség emlékeihez vagy a szokáshoz, hanem a szorosabb értelemben vett családi és egyéni sajátságokéhoz, a melyek a szakadatlan ragaszkodás varázserejével fűződnek mindazon eszközökhöz, mindazon tényezőkhöz, a melyek kiképzésűkhez járultak, azon körülményekhez, melyek a bármely irányban való kiválás alkalmát nyújtották. De ezzel együttjár egyszersmind a jellem, a felfogás bizonyos bensó'sége}

a tüzes hév, hogy úgy mondjam, a mely természeténél fogva rokon a vallásos érzelmekkel, függetlenül ugyan bármely tételes egyházi tanokban való hittől, de Angliában még az által is hatályosbítva, hogy a nemzeti egyház oly körét nyitotta meg a különben szabad, hanem Önkénytesen szabott alakzatokhoz fűződő vallási életnek és esetleg egyes különszakadt, de mégis történeti múlttal biró és mély és az istenieket illetőleg az egész jellemet átható meggyőződésen alapuló secták tanainak, a melyek külsőleg is igen mélyen behato'nak a mindennapi szokásokba, az élet látszólag szabadon választott, de azután a legnag) obb szívóssággal követett külső körülményeibe, úgy hogy a szárazföldön ehhez foghatót egyáltalán nem találunk. E nemzeti jelleg már régi, az angolszász kortól fogva sajátja az angoloknak. Nem volt nemzet, a mely, ha valamely irányban megindult, ahhoz szívósabban ragaszkodott s annak hatását az élet mindennemű viszonyaira oly teljesen átérezte és átértette volna, mint az angol; nem volt, a mely emellett annyira törekedett volna, hogy habár a jelen igyekezeteinél mindig a jelen szükségeit tartotta szem előtt, eljárásait bizonyos összhangba, bizonyos művészi kapcsolatba hozza a mult hagyományaival és emlékeivel. A ragaszkodás ahhoz, a mi a régiben megmenthető, a különben kíméletlen e^reigyekvéssel párosulva sehol oly mértékben nem érezhető, mint Angliában, s ennélfogva aránylag csekélységekben is, mint az iskolai életben, a százados hagyományok és szokások oly köre szövődött, melyet minden egytn függetlensége mellett senki sem kész, önkényt széttépni. Ennek következménye azután az, hogy az angol középiskolákban és egyetemeken nem a merő oktatás képezi a főcélt, hanem a nevelés, a kedély és a jellem tulajdonságainak kifejtése, ez pedig nem azon tisztán paedagogikus, gyakran dogmatikus és pedáns színezetben, mint a milyet az ilyen törekvések akkor szoktak nyerni, midőn egyes tudós vagy bölcsész egyéni rendszerének megtestesítése gyanánt mutatkoznak, sem nem azon pusztán mechanikus jelleggel, a melyet például a jezsuitáknak a külső kiképzésre mesterileg alakított szabályaiban nyertek, hanem azon szerves, a nemzeti élet egyébb tényezőivel teljesen összhangzó jelleggel, melylyel a megszakítatlan történeti fejlődés, a hagyományos érlelés képes csak, a törekvéseket megaranyozni. Az angol egyetemnek főcélja nem tudóst nevelni, bár ezt is elérte mindegyik azon korokban, a melyekben a tudomány tiszteletben részesült, oly mértékben, mint bárminő francia vagy német intézet; s a tudomány minden ágában, minden korban kiváló férfiak egy Morus, egy Hooker, egy Newton, egy Bentley, egy Hunter, hogy csak a régiebbeket és nagyobbakat említsem; oly nevek ezek, a minőkkel a tudomány történetében más országok is alig vetekedhetnek; hanem a főtörekvés e mel'ett mindig az, hogy gentleman képeztessék ki, hogy a tehetségek, az érzelmek, az ész, jellem és kedély azon összhangzatos kifejtése eléressék, a mely mellett az élet minden terén és viszontagságai közt biztosra veheti, hogy az illető cselekvésében, megjelené'sében, indulataiban, törekvéseiben mindig csak a legmagasabb mértékkel elégszik meg. Az eszközök, melyekkel e célra törekszenek, sokban elütnek azoktól, melyeket a continens paedagogiája helyeseknek tart Magának a tanulásnak terén nem csak egy előre megszabott színvonal az mely, mint okvetlenül elérendő, ki szokott tűzetni s a melyre való jutásnál, a melynek esetleg tulhaladásánál a kötelesség teljesítése, a kötelességérzet képezi az alapot, mint a hogy ezt a német rendszerek különösen Kant óta követik. A kötelesség teljesítése a kötelesség kedvéért szép és magasztos elv, csak hogy az eredmény az, hogy a ki a kötelességet nem kellően érti vagy nem nem elég tüzetesen érti át, azután a mulhatlan kötelességet sem teljesíti. Angliaban egészen másnemű és gyakorlatiasabb módszert követnek, a mely talán nem oly eszményi, de a mely eredményeiben mindenesetre hasznosabb, t. i. a szakadatlan vetekedést a tanítványok közt. A középiskola padjain azon sorba szokták ültetni a fiúkat, a melyet minden egyes tárgynál feleleteik által kinyertek ; a mindennapi kikérdezésnél ha valaki esetleg megfelelni nem képes, a kérdés tovább vitetik le a sorban, s a ki megfelel mindjárt óraközben elfoglalja annak helyét, a kinél többet tudott. S a vetekedésnek, az ismeretekben való folytonos kitűnőbb előhaladás ki, mutatásának egyébb módja is folytonosan kedvezmény| ben részesül, s minden vizsga a mellett, hogy a szükséges tanulmány minimumának kitüntetésére irányul, kivétel nélkül egyszersmind versenyvizsga, a melyben so rozat állapíttatik meg s pedig lehetőleg akként, hogy e megállapítás igazságossága lehetőleg maguk a tanulók által nyilvánosan ellenőrizhető legyen. Innen az, hogy az angol fiúk ritkán panaszkodnak tulterheltetés miatt ; elég külső indok és ösztön van mindig, a mely a türelmet kierőszakolja s az erő megfeszítésére bir. Az angol jól tudja, hogy az egész élet egy szakadatlan verseny s nincs meg benne azon álsentimentalismus, mely vonakodik attól, hogy ezt már az iskolapadjain ülő fiúk tudatába is mélyen bevésse. Az egyoldalú túlfeszítést, mely ebből a pusztán elméleti tanulmányokra vonatkozólag beállhatna, ellensúlyozza igen nagy mértékben egy más körülmény :